Hasonló cikkek
Az első adásban arról áradoztak a zsűrik, hogy tiszta és tündéri, aztán annak örvendeztek, hogy sokkal több van benne, mint amit el tudtak képzelni, az utolsóban pedig mindenki neki gratulált.
Szőcs Renátával a kezdetekről, a tehetségkutatóban tapasztaltakról, az álmok utáni álmokról beszélgettünk.
– Mikor lett a gyermeki álmodozásból komoly pályaválasztási lehetőség?
– Tizenhárom éves koromban kértem meg apukámat, hogy vigyen el magán énekórára, mert szeretnék ezzel foglalkozni.
Apukám egy koncerten megismerkedett Dancs Annamarival, őt kérte meg, hogy hallgasson meg engem. Elkezdtem hozzá járni órákra, majd amikor ő kiköltözött Pestre, akkor egy kolozsvári tanárnőnél, majd egy szentgyörgyi tanár bácsinál folytattam a tanulást. Mindig volt valaki, aki tanított, segített, közösen javítgattuk a technikámat, készültünk a fellépéseimre.
– Volt olyan, amikor úgy érezted, hogy ahogy a legtöbb kislánynál, úgy nálad is csak egy álom ez az egész, nem számíthatsz rá biztos munkahelyként?
– Persze, volt egy egy-másfél éves időszak, amikor teljesen leálltam, órákra se jártam, felteltem az egésszel, úgy éreztem, hogy hagynom kell.
Akkor jött a zenekar, ők hívtak, én csatlakoztam, és akkor tudatosult bennem, hogy nem is tudnám enélkül elképzelni a jövőmet.
– Miért pont a Star Academyt választottad?
– Más tehetségkutatókon is próbálkoztam, de a Star Academy azért tetszett meg nagyon, mert tudtam, hogy itt egész nap csak a zenével foglalkozunk majd.
Nem is csalódtam: volt külön tanárunk, a zsűritagok is foglalkoztak velünk, táncórákra is jártunk, tényleg minden csak a zenéről szólt.
– Debütáló műsor lévén mennyire voltatok tisztában azzal, hogy mire vállalkoztok?
– Tudtuk azt, hogy be kell költözni egy házba, de azt nem tudtuk pontosan, hogy ez mivel jár. Nem tudtuk, hogy lesznek jelölések, meg arra sem számítottunk, hogy éppen ennyire percről percre követik az ottlétünket kamerákkal.
Ami a legnagyobb pozitívuma a műsornak, az a legnagyobb negatívuma is: nagyon el voltunk zárva, nem tudtunk senkivel érintkezni. Így csak a zenével foglalkozhattunk, viszont nagyon nehéz volt úgy megélni ezt az egészet, hogy nem beszélhettem a családommal, a párommal, a barátaimmal.
Azt viszont szeretném kiemelni, hogy én elképzelni se tudtam volna ilyen profi stábot: mindenki azért volt ott, azért szorgoskodott, hogy mi gond nélkül felkészülhessünk.
– Mi az, amiben a leginkább hasznodra vált ezalatt a néhány hét?
– Szerintem amiben leginkább fejlődtem, az az előadásmód. Úgy gondolom, hogy az elején nagyon félénk voltam, és nem is gondoltam arra, hogy képes vagyok úgy előadni egy dalt, hogy közben végig táncolok, esetleg még magassarkú is van rajtam. Úgyhogy nagyon örültem, hogy sikerült áttörni ezt a gátat, ez mindenképp nagy löketet ad nekem.
– Mit gondolsz az ott kialakított kapcsolatokról? Mennyire befolyásolt titeket az, hogy versenyhelyzetben voltatok?
– Szerintem mindenkinek akad 3-4 ember onnan, akivel jobban talált a szó, s mivel bent csak egymásra számíthattunk, könnyebb volt barátságokat kialakítani. Véleményem szerint néhány emberrel sikerült olyan kapcsolatot kialakítanom, amire a későbbiekben is számíthatok akár barátként, akár szakmaiként.
– Visszanézted a produkcióidat, követted a visszajelzéseket?
– Nem az összeset, de a zömét visszanéztem. Nyilván magammal szemben nem leszek soha teljesen elégedett: egyszer megnézem, de nem akarom többször, mert nem tetszik.
Olvasgattam kommenteket is, tudom, hogy sok negatív hozzászólás volt azzal kapcsolatban, hogy erdélyi vagyok, de ezeket próbáltam kikerülni, mert tudom, hogy ott motoszkálna a fejemben, és zavarna.
– Mindenhol azt nyilatkoztad, hogy leginkább a lemezszerződésnek örülsz. Mit lehet tudni a lemezkészítésről? Mikor, milyen stílusú dalokra számíthatunk?
– Rakonczai Viktor segítségével készülnek a dalok, úgy beszéltük, hogy a legelső dalom picit pörgős, élettel teli lesz. Most azon dolgozunk, hogy az első még ebben az évben összejöjjön, a nagyívű dalokon jövőben dolgozunk.
– Hogy fogod összeegyeztetni az utolsó egyetemi évet ezzel a dalszerzési folyamattal?
– Őszintén szólva nem tudom, ezen még most is gondolkodom, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Még várom haza a szüleimet is, hogy lássuk, ők mit mondanak.
– A bemutatkozó dalotokban arról énekeltetek, hogy mire vágytatok hétévesen, és mire felnőttként. Szerinted a hétéves Reni mit gondol a mostaniról?
– A hétéves Reni is ezt szerette volna elérni, erről álmodott mindig, csak talán nem hitte el, hogy valaha megtörténhet. Most sem érzem igazán, hogy megtörtént, próbálom tudatosítani, de azt hiszem, ez egy lassú folyamat kezdete. De remélem, büszke rám, ha már sikerült ezt megvalósítanunk.
– Mi a következő nagy megvalósításotok?
– Gondolkodom azon, hogy milyen jó lenne jövőre jelentkezni A Dalra, megpróbálkozni azzal, hogy megfelelek-e az Eurovízióra. De ehhez előbb kell egy dal, meg sok-sok munka, alig várom, hogy belekezdhessek.
SZŐCS RENÁTA
1994-ben született Csíkszeredában.
A Márton Áron Gimnáziumban töltötte líceumi éveit, jelenleg Brassóban egyetemista román–angol szakon.
13 éves kora óta jár énektanárhoz.
2013 óta a Musicum együttes énekese.
Részt vett több helyi és nemzetközi versenyen: Magyarországon és Törökországban is volt már dobogós énekes.
A TV2 tehetségkutató műsorának, a Star Academynek a nyertese.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819