Hasonló cikkek
A Székelyföld szívében, Székelykeresztúron születtem, és 19 éves koromig ott is nevelkedtem. A középiskola elvégzése után – valószínűleg főként szüleim kolozsvári emlékeinek hatására – a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának angol‒norvég szakos hallgatója lettem. Azóta is itt tanulok, jelenleg mint harmadéves végzős.
Amint azt a szak megválasztása is mutatja, mindig is az idegen kultúrák és a nyelvek iránti kíváncsiság vezérelt, ami aztán egyre több és hosszabb utazásban teljesedhetett ki. Eddig minden alkalmat megragadtam, hogy külföldön kalandozhassam, ezek közül a két leghosszabb időtartamú az amerikai és a norvégiai utazás volt.
Hogy egyszer majd felfedezem Amerikát, már egészen korán, 12 éves koromban elhatároztam, mikor (általam mindig is csodált és rajongott) unokatestvérem egy nyáron kiment dolgozni a Work & Travel programmal. Mikor eljött az idő, én is elindultam szerencsét próbálni, rögtön az egyetemi évek első nyarán. Michigan állam északi csücskében, a Michigan és Huron nagy tavak találkozásánál fekvő aprócska szigeten, Mackinac Island egyik kézműves édességboltjában kaptam állást: minden feltétel megvolt a „Sweet American Dream” teljesüléséhez. És így is lett. Mind a munkában, mind szabadidőben csodálatos felfedezéseket tettem a nyelv, valamint az emberi kapcsolatok, attitűdök, mechanizmusok terén. Engem, aki még soha nem dolgozott azelőtt (pénzkeresőként), már csak az is mérhetetlen megelégedéssel töltött el, hogy feladatom, kihívásaim voltak, és ezekben napról napra fejlődhettem. Amikor a különböző cukorkák, nyalánkságok neveit, ízeit és illatait kívülről fújtam, beálltam előbb egy ruhásüzletbe, majd egy játéküzletbe is eladónak. Így, három munkahellyel hamar megtanultam, milyen értékes – sőt hogyan értékesíthető maximálisan – a szabadidő: két hónapon keresztül nem volt egy szabadnapom sem, de pontosan ez a zsúfolt és izgalmakkal teli életforma töltött fel pezsgéssel, úgyhogy a néha-néha kijutó pár órában (még ebédszünetben is!) úszni, biciklizni, lovagolni, sétálni, vízi ejtőernyőzni, evezni, múzeumokba és koncertekre jártam. Több szempontból is ösztönzőleg hatott rám az a sokat kritizált kultúra, például az általános „egészségeséletmód-mozgalom” mintájára és az üzletben elfogyasztott cukorhegyek ellensúlyozásáért elkezdtem szaladni, önmagamat is megdöbbentő eredményekkel. Azóta is segít levezetni a feszültséget ez a mozgásforma. Az angol nyelv mindennapi használata, valamint a számtalan pozitív visszajelzés a munkahelyen, növelte az önbizalmam a magánéletben, még a kritikák, sőt akár a sikeresen kezelt konfliktusok is – úgy érzem – előnyösen épültek be az életembe.
Az élmény színességét az amerikai tényezőn túl a nemzetközi tapasztalat is gazdagította: munkatársaim, barátaim többnyire hasonszőrű fiatalok voltak a világ minden részéről, Lengyelországtól Kínáig, vagy legalábbis vendégmunkások Jamaicáról, Kubából, nem beszélve a legkülönfélébb vásárlókról, turistákról. Ebből a bábeli zűrzavarból aztán gyönyörű harmóniák születtek, gasztronómiák, mitológiák, mentalitások, hitek, félelmek, történelmek megismételhetetlen szövedékeként. Mint a nyelvek szerelmese úgy szívtam magamba a különböző kifejezéseket, mint a cukrot a pult mögött, feltett szándékom lévén, hogy mindenkit az anyanyelvén tudjak megszólítani. Ezzel párhuzamosan mondhatni hivatásommá vált, hogy akit csak tudtam, megtanítottam néhány szóra őseink nyelvéből, vagy ha egyébre nem is, legalább nevének helyes kiejtésére/jelentésére. Ha pedig magyarokat vagy magyarok leszármazottjait terelte be a kis boltba a gondviselés, sem én, sem ők nem álltunk útjába a feltörő érzelmi hullámoknak. Valósággal hátborzongató élmény volt, ahogy percek alatt (akár míg az ember kimér egy kiló csokoládét) teljes élettörténetek, egyéniségek bontakoztak ki előttem; ahogy néhány hét után egy szempillantásból, mozdulatból előre lehetett jósolni a vevő hangulatát, sőt kívánságát; ahogyan egyes emberek a teljes bizalmukba fogadtak egyetlen perc beszélgetés után. Bármilyen érzelgős hollywoodi mesének tűnjék is, való, hogy néha bizony egy-egy idős hölgy könnyes szemmel csukta be maga mögött az ajtót. Sokukat meghatotta az én történetem is, meglepte őket a bátorságom, hogy egyedül vettem nyakamba a világot, legtöbbjüknek ámulatot és újdonságot jelentett a magyarság története is, melyet többnyire nem mulasztottam el tömören összefoglalni. Cserébe megajándékoztak ők is 25, 50, 60 éves házasságok, bevándorlások, utazások történeteivel.
Sokan gondolnák, hogy ezek a találkozások csak szép fehér felhők valaki életében, amelyek azonban, ahogy jöttek, úgy tovább is szállnak. Ez viszont nem így van. Bizonyíték erre, hogy azóta is valahányszor kinyitom egy ottani lelkésztől kapott Bibliám, táplálkozom az ott hallott és tapasztalt igehirdetésből, vagy hogy épp ősszel látogattak meg az „amerikai nagyszüleim”, akik valaha csak véletlenszerű turisták voltak a sziget utcáin…
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819