Hasonló cikkek
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 2720
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Szabó Attila székelyudvarhelyi filmrendezőnek sikerült megtalálnia azt, ami egyszerre jelenti számára a munkát, a szenvedélyt és a hobbit. Bár rocksztárnak készült, a filmrendezés nehézségekkel, ugyanakkor sikerélményekkel kikövezett útjáról sorra hozza haza a díjakat, megmutatva azt, hogy a kitartás és az akaraterő milyen sokat számít egy karrier felépítésében. Attila eddig megjelent filmjeiről mesélt nekünk, és azt is elárulta, hogy 2018-ban milyen alkotásokra számíthatunk tőle.
– Bár filmproduceri és rendezői múltja egy évtizedre tekint vissza, mégis pályafutását zenészként kezdte el. Minek hatására történt ez a pályaváltás?
A dokumentumfilm műfajában a gyergyóiak is jeleskednek. Zsigmond Attila filmessel tavasszal beszélgettünk.
– Gyermekkoromban az egyik legnagyobb hiánycikket a televízió jelentette, és amikor megjelentek, akkor sem sugároztak túl sok minőségi műsort, ezért azzal szórakoztattuk egymást, hogy kitalált filmeket meséltünk egymásnak.
Aztán ahogy telt az idő, és serdülni kezdtem, elhittem, hogy én rocksztár akarok lenni. A rendszerváltást követően Monyó barátommal megalapítottuk a Kopó Blues Bandet, amely nagyon sikeresnek bizonyult. Azonban az egyetemi évek alatti Budapestre költözésünk teljesen megváltoztatott, hiszen míg itthon megközelítőleg ötszáz személy vett részt a koncertjeinken, addig külföldön ismeretlenek lettünk. Másfél évig próbáltuk életben tartani a bandát, de aztán beláttuk, hogy nincs jövője. A budapesti légkör számomra egyre inkább egyet jelentett a depresszióval, ezért utólag azt kell mondanom, hogy örülök, hogy így alakult az életem.
Megismerkedtem a feleségemmel, aztán 2003-ban hazaköltöztünk Udvarhelyre. Ekkor keresett meg Fazakas Szabolcs, aki felajánlotta, hogy dolgozzak vele. Egyből a mély vízben kezdtem el a szakmát, hiszen ezt megelőzően csupán egy fél évet dolgoztam az akkori Digital3-nál, mondhatni a televíziózás kőkorszakában, ami egyben a helyi televíziózás csúcsa is volt.
Nagyon sok impulzus ért e lehetőség által. Egyre inkább felerősödött az a tendencia, hogy nézhető és élvezhető műsorokat készítsünk. Munkákat készítettünk a Duna TV-nek, a TV2-nek és az RTL Klubnak is. Mindenféle műfajba bele tudtam kóstolni, mert a gyermekműsoroktól a reklám- és kampányfilmekig mindent készítettünk.
– 2005-ben váltania kellett, és ekkor indította el saját vállalkozását. Ekkor kezdett el a Magyar Háznak is dolgozni. Mit jelentett akkor filmesként érvényesülni itthon?
– A Magyar Ház fogta össze a határon túli magyar műsorokat. Megkerestek engem, mert tudósítóra volt szükségük, és mivel akkor indítottam el a saját vállalkozásomat, ezért örültem is ennek a lehetőségnek. Ezt követően azonban nagyon küzdelmes évek következtek, hiszen az akkori magyarországi kormány háttérbe szorította a határon túli filmkészítést. Épp ennek köszönhetően anyagi szempontból is nehéz időszak volt ez az öt-hét év. A csapat, amellyel együtt dolgoztam, szép lassan szétszéledt.
A magyarországi rendszerváltást követően sokat változott a helyzet filmesberkekben, hiszen ma már a határon túli magyar filmeseknek is lehetőségük van elérni azt a támogatási rendszert, amely nagyon sok filmrendezőnek ad visszaigazolást arról, hogy valójában milyen úton is halad, nem mellesleg anyagi vonzata is van ezeknek a pályázatoknak. Egy személy évente három alkalommal több kategóriában is pályázhat, és az a tapasztalat, hogy egyre több erdélyi kerül be ebbe a filmesklubba.
– Mi az, amit a leginkább szeret a filmrendezésben? Mi motiválja?
– Nagyon szeretem az alkotási folyamatot, kitalálni a történetet, megírni a forgatókönyvet, úgy alakítani a filmet, ahogyan én szeretném.
Pályafutásomra visszatekintve csupán hat-hét alkotásomat tekintem filmnek, a különböző megrendelésekre elkészített filmekre másképp nézek. A 2012-es Lakiteleki Filmszemlén elhangzott, hogy nekünk bizonyos értelemben nagyobb lehetőségeink vannak, mint az amerikai filmrendezőknek, hiszen míg mi megvalósíthatjuk az álmainkat, addig egy amerikai filmrendezőnek mindent mások igényeihez mérten kell alakítania.
A mi szakmánkban nagyon fontos tanulni a hibáinkból, belátni azt, hogy hol hibáztunk, és a jövőben jobban odafigyelni ezekre a dolgokra. A másik fontos dolog, hogy megtanuljuk megkülönböztetni a jó tanácsot a rosszakarók szavaitól.
– Elmondása szerint hat-hét alkotását tartja igazi filmnek. Melyek ezek?
– Az első és legfontosabb dolog az, hogy milyen sok fejlődési lehetőséget rejt ez a szakma. Mai napig emlékszem arra, amikor megírtam életem első szerelmes versét, azt hittem, hogy ennél jobbat soha nem fogok írni. Aztán amikor fél év múlva elővettem, elcsodálkoztam, hogy hogy tudtam ilyen szörnyűséget írni. Valahogy így van ez a filmekkel is, folyamatosan fejlődni kell.
A szent hegy című filmem apósomnak, Szeley-Szabó Lászlónak állít emléket, akitől az első kamerámat is kaptam. Ezzel a filmmel 2008-ban vadászkultúra kategóriában a Pusztaszeri Országos Természetfilm-fesztiválon kaptam első díjat. Ez volt az első olyan visszajelzés, ami azt igazolta, hogy van értelme annak, amit csinálok.
Az 1989. 12. 22. című filmem szintén egy nagyon egyedi és különleges helyzetet mutat be. A film ötlete akkor keletkezett, amikor apósom archívumában megtaláltam azokat a felvételeket, amelyeket a forradalom napján vett fel. A film a székelyudvarhelyi és a bukaresti eseményeket állítja párhuzamba, mai interjúkkal felfrissítve. Egyébként ezekről az eseményekről más felvétel nem is létezik.
Az Úton-útfélen című filmem esetében a 2007–2008-as budapesti események nyomán indultunk el, ahol egy roma kisgyerek késsel támadott meg embereket. Leginkább egy road movie-nak mondanám a filmet. Az volt a célunk, hogy felkeressük ennek a kisgyereknek a családját, megnézzük, honnan jött. Az egyik családi jelenet felvétele alatt gyakorlatilag kiraboltak bennünket, de fizikai bántódásunk nem esett. Ezt a sztorit nagyon hamar felkapta a sajtó, és egyre több munkánk került. A 2013-as Lakiteleki Filmszemlén fődíjat kapott a film.
Gyakorlatilag mindegyik filmemnek megvan a maga egyedisége, különlegessége, nem tudok egyet kiválasztani közülük. Még csak azt sem tudom mondani, hogy a legutolsó, a legfrissebb az új kedvenc.
– Idén januárban megjelent az Egy isten, két nemzet című filmje, amellyel az idei Lakiteleki Filmszemle fődíjasaként, egymillió forint összegű anyagi támogatással térhetett haza. Mit jelentett önnek ez a díj?
– Talán bizonyos szempontból erre a filmemre vagyok a legbüszkébb, hiszen a családom egyik ágáról szól. Egy igazi film, ahol semmilyen televíziós eszközt vagy manipulációt nem használtunk. Fantasztikus élmény volt elhozni a fődíjat. Egy újabb visszajelzést kaptam arról, hogy jó úton járok.
A film hivatalos verziója nem tekinthető meg az interneten, de még idén szeretnénk filmbemutatót és filmvetítéseket tartani Székelyudvarhelyen.
– Milyen tervei vannak a jövőre nézve? Milyen filmekkel készül?
– Nagy örömömre szolgál megosztani a közönséggel, hogy sikerült újabb két filmre támogatást szereznünk. Az egyik Simó Csaba kollegám filmje, akivel tizenegy éve dolgozunk együtt. A Vargyas-szoros gyermekei című film Gajzáró Áronról szól, aki nyáron gyerektáborokat szervez a Vargyas-szorosban. A táborok ideje alatt a mai kor gyerekei megtanulhatják, milyen úgy táborozni, ha teljesen kizárjuk a technikát az életünkből.
Az én rendezésemben lesz majd látható a Fába vésett történelem című film, amely a bútorfestő és fafaragó Sütő család történetét mutatja be, emléket állít a közel ötszáz éves udvarhelyszéki népművészetnek.
2018 áprilisáig szeretnénk mindkét dokumentumfilmet bemutatni.
SZABÓ ATTILA
Díjak:
- 2005 – Magyar Ház Díj – Magyar Ház Szerkesztősége, Magyar Televízió, Budapest
- 2010 – A szent hegy – a fesztivál filmje, legjobb dokumentumfilm – VI. Göcsej Filmszemle, Zalaegerszeg
- 2010 – A szent hegy – kategóriadíj – Pusztaszeri Országos Természetfilm-fesztivál, Pusztaszer
- 2011 – Maradunk – kategóriadíj – XII. Lakiteleki Filmszemle, Lakitelek
- 2011 – Adorján Botond, Szabó Attila: Korrupció – a szabad sajtó napja, Csíkszereda
- 2012 – The holy mountain – versenyfilm – China Dragon Awards, Bejzsing, Kína
- 2012 – Famaffia – fődíj – a szabad sajtó napja, Csíkszereda
- 2013 – Úton-útfélen – fődíj – a Magyar Országgyűlés elnöki különdíja, a Heti Válasz különdíja – XIII. Lakiteleki Filmszemle, Lakitelek
- 2014 – Úton-útfélen – II. díj – Bajnok Filmek Ligája – Savaria Filmszemle, Szombathely
- 2014 – Úton-útfélen – kategóriadíj – Roma Life – VII. Közép-Európai Rövid Riport- és Dokumentumfilm Fesztivál a Cigányokról, Budapest
- 2016 – Méregzöld mesék – II. díj – Savaria Filmfesztivál, Szombathely
- 2016 – Egy Isten, két nemzet – fődíj – XVI. Lakiteleki Filmszemle, Lakitelek
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Mi a helyzet a többi székelyföldi várossal? Udvarhelyen kívül lesznek film-bemutatók?
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819