Hasonló cikkek
A kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház Vigadó Galériájában január 13-án, pénteken 18 órától bemutatták Dimény-H. Árpád Levelek a szomszéd szobába című verseskötetét, amely az Erdélyi Híradó Kiadó és a Fiatal Írók Szövetsége kiadásában, a szintén kézdivásárhelyi Gáll Attila szerkesztésében jelent meg 2016 végén. A szerzővel dr. Deák Ferenc magyartanár beszélgetett, közreműködtek Dobri Anita, Marthi Szilárd, Molnár Balázs és Voloncs Attila, a Nagy Mózes Elméleti Líceum diákjai.
A szerző nagy visszhangot kiváltó debütkötete, az Apatológia után két évvel jelent meg a Levelek a szomszéd szobába című könyv, amely az első kötet egyik ciklusát gondolja tovább. Deák Ferenc és diákjai rendhagyó, interaktív kötetbemutatót terveztek és valósítottak meg: a közreműködő tanulók nemcsak felolvasóvá, hanem verseket értelmező kérdezővé léptek elő, bevallásuk szerint főleg azért, mert unalmasnak tartják a megszokott, hagyományos könyvbemutatókat.
A fő beszélgetőtárs, Deák Ferenc elsősorban a nyár kronotoposzt emelte ki a költő pályájával és a bemutatott kötettel kapcsolatban, majd a versek által teremtett sajátos diményi magánmitológiát jellemezte, amelynek világtengelyében szerinte a szerelem és a vágy helyezkedik el.
– A versekben egy konkrét családtörténet tagjaival és apró részleteivel találkozunk, de ebben a történetben megtaláljuk az örök férfi és nő sorsképleteit is. Útkereső játékra hív a költő, beenged a maga legintimebb világába, de azt vesszük észre, hogy ebben a játékban önmagunk megértéséhez is közelebb kerülünk – részletezte a magyartanár hozzátéve, hogy az olvasókat meglepheti, de ugyanakkor meg is fogja a mai, posztmodern lírában szokatlanabb, erőteljesen vallomásos beszéd.
A házigazda kérdésére válaszolva Dimény-H. Árpád elmondta, hogy kötetcímmé az első ciklus címe lett, amely azokat a verseket tartalmazza, amelyeket otthoni, esti órák ihlettek, amikor a gyerekek már lepihentek, s a gép előtt ülve valóságosan is leveleket szokott írni a szomszéd szobában lévő feleségének.
– Ha már az első kötetben megírtam apám képzeletbeli szerelmes leveleit, úgy gondoltam, folytatom, s megírom a magaméit is – fogalmazott a költő.
Dimény a kötet kulcsalkotásainak két programverset nevezett meg, a Titoktalanítás és az Őszintétlenség címűeket: az egyikben arra szólítja fel szerelmes önmagukat, hogy megőrizzék, elhallgassák a titkot, amit önmagának se mer megvallani („ne titoktalanítsunk, mert az elsminkelt Nyár-foltok/ mindkettőnket vénítenek.”), a másikban a kitárulkozásról, a szerelem önkéntelen megvallásáról szól („a vers életünk áramát őrizte/ aztán soraiban feloldva szétfolyt/ hiába volt igaz, ennyi csak, pár sor,/ a szerelmünkkel kiszínezett nyárból.”). A költő azt is részletezte, hogy a három ciklus verseit egymás után olvasva egy összefüggő történésfolyamatot követhet nyomon az olvasó.
A költőt vallató diákok
Dobri Anita arról vallott, hogy elsősorban a versekből sugárzó bensőségesség, a biztonságos „bent-levőség” számára a legmegkapóbb, és arról kérdezte Diményt, mennyi a valóság és mennyi a fikció mindabban, amiről vall. Dimény a válaszban a valós és fiktív én elválaszthatatlan voltáról beszélt.
Molnár Attila a Vigasztaló című Weöres Sándor-átiratot idézve a diményi versszövegekbe belopódzó költői textusokra, a nyelvi sokszínűségekre kérdezett rá, mire a költő az elődök alkotásainak inspiráló hatásáról szólt.
– Azt már többször mondtam, hogy versírás közben zenét hallgatok, azt kevesebbszer, hogy mielőtt írni kezdenék, kedvenc íróimat olvasom, például az utóbbi időben Updike Nyúl-regényeit, de természetesen sokat olvasom Weöres Sándort és másokat is – osztotta meg műhelytitkait a hallgatósággal Dimény.
Molnár Balázs arról érdeklődött, hogyan él a felnőtt költőben a kisfiú és a kamasz, és miként él benne az apa-gyermek viszony. Dimény a gyermekévek meghatározó voltáról és az apátlanná válás szomorúságáról vallott: „Beszélhetnék apámmal?/ Én vagyok az, apa./ Lengsz az űrben?/ Kikötve, mint a hinták./ Hajt a huzat.”
Marthi Szilárd azt feszegette, hogy számára az a különös, ahogyan a költő „levetkőzteti magát”, és pőrén vall titkairól, a szexualitásról is: „…és valahányszor csak/ rád gondolok, ölellek, rád fekszem vagy beléd hatolok, benned/ moccanok, lélegzeted veszem, elhasználok egy falatka napsütést,/ s a tested sókkal telik meg, rezgésközpontjában halkul a létezés/ örömének visszhangja, romjaiban hever a csupa fény, és édes/ nyögések sarjadnak.”
A kérdéseket követően a diákok kötetajánlásokat fogalmaztak meg, majd a befejezésben Dimény-H. Árpád kérésre a Pénelopé című költeményt olvasta fel: „Pénelopém mily békés most véred tengere/ örvényében egyetlen hajó sem hánykolódik/ roadmap technika/ pontosan látni/ hogy milyen szögben kell elkanyarodni/ a katéterrel/ vezetődróttal/ a parton állsz/ egyikünk se szól/ a föld alól halk gép zümmög/ nem szabad megcsókolnom téged/ kiderülne halott vagy/ bár szíved dobog a meridiánok között/ melyet elönt a sötétség/ elönt révet/ csöndes partot/ írd alá a beleegyezést/ egy orvos/ két orvos/ három/ cigarettára gyújtani/ a téboly lüktető hevében ég/ eljövendő életekért és holtakért”.
DIMÉNY-H. ÁRPÁD
Kézdivásárhelyen született 1977-ben.
A Nagy Mózes Elméleti Líceumban érettségizett 1995-ben.
Jelenleg a Székely Hírmondó napilap vezető szerkesztője.
Két kötete jelent meg: az Apatológia 2014-ben és a Levelek a szomszéd szobába 2016-ban.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819