Hasonló cikkek
A Nagyiapp alkalmazás segítségével csökkenthető az idős emberek kirekesztettsége, megoldható a társadalomba való visszacsatolásuk, és könnyen áthidalható a generációk közötti szakadék is, aminek napjainkban egyre égetőbb szükségét érezzük. Egyed János, a kezdeményező csapat egyik csíkszeredai tagja mesélt folyamatban lévő projektjükről.
– Idén tavasszal nyertétek meg a budapesti Design Terminál ‒ Smart City Lab elnevezésű pályázatának idős város kategóriáját. Hogyan esett választásotok épp erre a kategóriára?
– A pályázatra a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen hívták fel a figyelmünket, a tervezési stúdió keretében ez volt az egyik téma. Három kategória közül választhattunk: tiszta város, small data és idős város.
Mi elsősorban a problémákat kerestük a pályázat témáival kapcsolatban, és azoknak a megoldásain gondolkodtunk. A tiszta város kategória már évek óta téma a fejlettebb városokban, több tízezer projekt foglalkozik ökodolgokkal. Kutatólaboratóriumoknak, egyetemeknek, vállalatoknak ez a fő szakterülete, így itt nem láttuk esélyesnek egy „világmegváltó” ötlet létrejöttét. A small data kategóriához a csapatunk nem talált olyan égető problémát, amely versenyképes megoldással rendelkezne. Az old city viszont pont olyan kategória volt, amely mindenki számára nagyon kellemetlen téma, és senki sem akar vele foglalkozni.
Ez értendő arra is, hogy senki sem akarja elfogadni azt a tényt, hogy 30 év múlva nem lesz nyugdíj, mert túl sok lesz a nyugdíjas, hogy egyszer mi is megöregedünk, hogy a városaink fizikailag is öregednek, és nem lesz mindig erőforrás arra, hogy ezt a szép világot fenntartsuk. Ezért esett választásunk erre a kategóriára. Emellett, aki a kisebb városokból nagyvárosba költözik, az valószínű, hogy szembesül a személytelenség fogalmával is.
Itt a probléma számunkra elég konkrét volt: van egy olyan társadalmi réteg, amelynek nincs/ nem lesz pénze, de emellett sok szabadidővel rendelkezik, és mindenki félre akarja tenni őket, mert siet valamerre, és nem látja a hasznukat. Mi igenis látjuk bennük az értéket, tudjuk, hogy életek tapasztalatai lakoznak bennük, és nélkülük nem fejlődhetett volna ki az a világ, amit ma élünk. Ezért szerettünk volna kezdeni ezzel valamit.
– Hogyan állt össze a csapat?
– A pályázat kiírói egy sokszínű csapatot szerettek volna, többféle területről.
Erőss Anita, a barátnőm idén a Kitchen Budapest inkubátorházában dolgozott iOS-fejlesztőként. A lakótársunk, Miriam Schmalen Aachenből jött a MOME-re mint dizájner, ő társadalmi dizájnnal (social design) is foglalkozott az anyaegyetemen. Vereckei Rékával (médiadizájner) az említett kurzuson találkoztunk, ugyanis az Építészeti Intézet kötelezővé tette az adott helyzetben más szakágakkal való együttműködést. Én ösztöndíjjal tanultam a MOME-n mint építészhallgató. Így négyen már elég sokszínűek voltunk ahhoz, hogy nevezzünk.
– Mi az alkalmazásotok fő célja, és hogyan működik?
– Egyelőre inkább egy platformról (legyen az digitális vagy fizikai) beszélünk. A platformunk lényegében úgy működne, hogy egy idősebb felhasználó regisztrál a rendszerünkbe és megmondja, hogy mit szeret csinálni szabadidejében – ez azért fontos, mert nem dolgozni szeretnénk befogni az idősebbeket, hanem azt szeretnénk, hogy azzal foglalkozzanak, amit szeretnek. Ezt az átláthatóság kedvéért leszűkíthetjük alcsoportokra: sütés-főzés, kézimunka, gyereknevelés, kertészkedés, tanítás stb. Ha egy fiatalabb személynek szüksége támad egy pótnagymamára vagy pótnagytatára (mondjuk, egy idegen városban keres olyat, aki példának okáért főzne neki, vagy elvenné közben az oviból a gyerkőcöt), az a platformunkon megtalálhatná őt, és rajtunk keresztül kapcsolatot létesíthetne vele. Ezt segítségért, társaságért vagy pénzért tudná megtenni, ez nagyon függ az adott kategóriától és az embertől. Valószínű, hogy egy idős tanár, aki kvantumfizikát szeretne oktatni, pénzt fog kérni a tanítványtól, de azt sem tartjuk kizártnak, hogy csupán társaságot szeretne cserébe.
– A csapatból ketten Csíkszeredából származtok. Elképzelhető, hogy ezt az alkalmazást majd itthon is beindítjátok?
– Mindenképpen tervezzük, hogy közelebbről otthon is beindítjuk, hiszen ez egy „hazai termék”. Szeretnénk hazajuttatni az egészből valamit. Szerencsére otthon, Csíkszeredában azért még nélkülözni lehet szolgáltatásunkat, úgy látjuk, ott még elég szorosak a rokoni, szomszédi kapcsolatok.
– Eddig milyen visszajelzéseket kaptatok a közönség részéről? Sikerült idős embereket vonzani a közös tevékenységekre?
– A visszajelzések mindig nagyon pozitívak, látszólag mindenki örül az iniciatívának. A kismamák-kispapák és a vállalatok is értékelik kezdeményezésünket, ahol akár az élelmezést is megoldhatnák egy kedves nagymama jelenlétével. Van olyan kézművestermékeket forgalmazó bolt, ahol egyből három nagymamát szeretnének, hogy hetente egy-egy napon a vásárlók láthassák, hogyan készültek/készülnek a termékek.
Az idősek is kifejezetten hálásak azért, hogy végre velük is foglalkoznak a fiatalabbak, hiszen vannak ugyan saját klubjaik, mozgalmaik, de nem igazán találkoznak ott a generációk.
Vannak kifejezetten kihalófélben lévő tradicionális szakmák (ilyen a cipészet, az asztalosmesterség egyes falvakban), ahol ez jelentheti a megoldást a generációs tapasztalatok átruházására és megőrzésére. Japánban dinasztiák élnek ugyanazon szakma rejtelmeinek elsajátításából, mi ezt még nem tudtuk meglépni, és félő, hogy nem is fogjuk, ha mindenki elvándorol.
– Van olyan eset, ahol már konkrétan be is indult a kölcsönös tapasztalatcsere egy idős ember és egy család között?
– Eddig egy konkrét kapcsolat jött létre, valaki már angolul tanul rajtunk keresztül. Továbbá a csapatunk látja hasznát több tapasztaltabb embernek, akik segítettek az itteni pénzügyi viszonyok intézésében, illetve az idősklubokkal való kapcsolatteremtésben.
Még nem indultunk neki teljes gőzzel a kapcsolatteremtésnek, mert először szükségét láttuk egy nagyobb tábor aranykorúnak, akik megteremtik a kapcsolatokhoz szükséges hátteret. Ezért kell körükben népszerűsíteni ötletünket.
– Hol tart most a mozgalom? Sikerült tesztelni az alkalmazást, megfelelő platformot találni neki?
– Jelenleg építgetjük a kapcsolathálót, toborozzuk a népet. Budapesti önkormányzati és civil idősklubokkal léptünk kapcsolatba, cégeket, boltokat kerestünk fel, napközikbe és bölcsődékbe járunk, hogy a fiatal szülők is tudomást szerezzenek rólunk.
A megfelelő platform nagyon függ a felhasználóktól. A fiatalok nagyon szeretik az alkalmazásokat, az időseknek sokkal kézenfekvőbb, ha van egy hely, ahova besétálhatnak érdeklődni, esetleg nyitottak a weboldal felé is.
A digitális platform jelenleg tervezés alatt áll. Kész a drótváz, készül a dizájn, vagyis most készítjük elő a programozáshoz szükséges hátteret, megoldásokat, amelyhez idős emberek is asszisztálnak a felhasználói élmény megteremtéséhez. Ha minden igaz, akkor az elkövetkezendő évben elkészül a használható online felületünk, addig is a kéréseket Facebookon és e-mailben fogadjuk. Interaktív wireframe segítségével remélhetőleg október elején teszteljük majd azt, hogyan boldogulnak alkalmazásunkkal a különböző generációt képviselő emberek.
Ezenkívül eseményeket is rendezünk, ahová el lehet jönni, és ott élőben is ki lehet próbálni ennek a társaságnak a keverékét. Ezek az események is részét képezik a platformtesztelésnek. Eddig mindig nagyon kellemesre sikerültek a találkozók, minden alkalommal gyűlt a felhasználóink száma. Az idős embereket regisztrálni a www.nagyiapp.hu weboldalon és Facebookon lehet.
– Milyen további terveitek vannak még?
– Egyelőre folytatjuk rendezvényeink szervezését, viszont szeretnénk az egész világon beindítani szolgáltatásunkat, mert ez mindenhol jó lehetőség lenne a generációk összehozására. Ha valaki el szeretne menni Berlinbe, és platformunknak ott is lennének felhasználói, lehet, hogy egy finom nagyivacsi mellett könnyebben megtanulhatnák a nyelvet, a helyi nyelvjárást. Ezek mellett befektetőket, adományozókat is keresünk, akiknek segítségével elkészíthetjük majd a végleges platformot, ez ugyanis iszonyú sok munkával jár majd a következő évben/években.
Archívum – IV. évf., 36. szám, 2015. szept. 11
NAGYI APP
A kezdeményező csapat tagjai: Erőss Anita, Egyed János, Miriam Schmalen, Vereckei Réka.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819