Főoldal / Ehejt / Feladták a házi feladatot!

Feladták a házi feladatot!

Úgy tűnik, szülőnek, diáknak, pedagógusnak, oktatási szakembernek egyaránt feladta a házi feladatot november 24-i kijelentésével Mircea Dumitru oktatási miniszter, miszerint rendeletben szabályozná az otthoni feladatok mennyiségét. A rendeletet  november 28-án írta alá a tisztségviselő, és a december eleji szabadnapok után vált nyilvánossá. De már a dokumentum aláírása előtt majdnem minden érintett fél véleményt formált a kérdésről: egyesek nyilvánosan, mások magánkörben. A Morfondír.ro utánanézett a házi feladatokkal kapcsolatos nemzetközi kutatásoknak, az egyes országokban létező szabályozásoknak, továbbá pedagógusokat kérdezett a rendelettel kapcsolatban. 

 

Talán érdemes azzal kezdenünk, hogy több évtizede sok fórumon és magánbeszélgetésben gyakran elhangzik, hogy mennyire túlterheltek a romániai diákok. Erről beszélnek a szülők és a pszichológusok, ezt hangoztatják a pedagógusok, erről cikkez a média, mégsem történt sok változás ez ügyben, a rendszerváltás óta meghirdetett oktatási reformok eredményeként sem.  Tény az, hogy jelenleg a diákok – különösen a magyar tagozaton tanulók – már hetedik-nyolcadik osztályban délután négyig iskolában vannak, délután pedig négy-öt órát otthoni tanulással és írásbeli házi feladatok elvégzésével töltenek, emiatt fáradtak, és sokszor nem tudják élvezni a tanulást, még akkor sem, ha érdeklődőek. A tanulók túlterheltsége, valamint a délutáni és hétvégi, továbbá ünnepnapokra vagy vakációkra adott házi feladatok kérdése nemcsak a romániai érintetteket foglalkoztatja, más országokban is téma.

 

Házifeladat-adás a nagyvilágban

Ha utánanézünk a kérdésnek, azt tapasztaljuk, a legtöbb országban az oktatási intézményeknek van valamilyen házifeladat-politikájuk, vagy azért, mert jogszabály írja elő, vagy azért, mert az iskola fontosnak tartja a szabályozást; máskor a szülők kérik, hogy ha az iskola ragaszkodik az írásbeli házi feladathoz, akkor az igazgató, a pedagógusok, a szülői szervezet és a diákönkormányzat közösen állapítsa meg az arra vonatkozó előírásokat.

Nemzetközi szinten tanulmányok sorában olvasható, hogy sokan fontosnak tartanák a tanulók leterheltségének átfogó vizsgálatát. Egyesek arra is hivatkoznak, hogy figyelembe kellene venni az ENSZ gyermekjogi egyezményét, amely előírja a pihenéshez, a szabadidő eltöltéséhez való jogokat. E vélemények szerint a házi feladat kérdése azért igényel jogszabályi rendelkezést, mivel a különböző tantárgyakat tanító pedagógusok egymástól függetlenül, sokszor minden szakmai indoklás nélkül, a szülői igényeket és a tanulók otthoni körülményeit figyelmen kívül hagyva terhelik meg és állítják megoldhatatlan feladatok elé a diákokat, még szombaton, vasárnap és az ünnepnapokon is. Szülői szervezetek véleményéről tájékoztatnak az írások, amelyek azt fogalmazzák meg, hogy sok iskolában a házi feladatot büntetésként adják fel, van, ahol érdemjeggyel értékelik az írásbeli házi feladatot, amire akár elégtelent is kaphat a tanuló.

A tanulmányokban hivatkozások vannak arra is, hogy a tanulók legfőbb kötelessége a tanulás, s a tananyag tanórai feldolgozása mellett a diákok számára fontos az otthoni gyakorlás, felkészülés, ezért a pedagógusok a tananyag elsajátításának érdekében szóbeli és írásbeli házi feladatot adhatnak. Nagy-Britanniában [1] az oktatási intézményekben az iskolavezetés és a pedagógusok a legtöbb esetben tudatosan kialakítottak maguknak egyfajta, egységesnek mondható házifeladat-politikát. Sok helyen különbséget tesznek az oktatási szintek között: az elemi iskola szintjén fontosnak tartják, hogy az iskolák írásban rögzítsék a házi feladat adásának szándékát, külön a tanárok, a

tanulók és a szülők ezzel kapcsolatos felelősségét, a házi feladat típusának és mennyiségének változását a tanév folyamán, a házi feladat adásának gyakoriságát, valamint a ráfordítandó idő mennyiségének meghatározását; középiskolában  inkább azt hangsúlyozzák, hogy a tanulók milyen útmutatást kapjanak házi feladataik elkészítéséhez, valamint hogy az iskolában hogyan ellenőrzik és osztályozzák azokat; mindkét iskolafokozaton kiemelik azt, hogy a házi feladat legyen a curriculum szerves része, és hogy a házi feladatnál – figyelembe véve a tanulók képességeit – differenciálni kell.

És itt érdemes egy pillantást vetnünk a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2012-es PISA oktatási jelentésére [2] is, amely szerint a vizsgált 15 éves tanulók heti házifeladat-írásának átlaga  öt óra. A 38 országot vizsgáló tanulmány szerint legtöbb otthoni feladatot az orosz, olasz, ír, lengyel és spanyol diákok kapnak, míg például a finn, a koreai vagy a cseh gyerekek hetente mindössze három órát fordítanak leckeírásra.

Magyarországon a nemzeti köznevelési törvény előírja, hogy az oktatási intézményeknek pedagógiai programjukban ki kell dolgozniuk a házi feladatokra vonatkozó szabályokat. A

Nyíregyházi Főiskola Apáczai Csere János Gyakorló Általános Iskolája és az Alapfokú Művészeti Iskola interneten is elérhető pedagógiai programjában a házi feladatokra vonatkozóan több kitétel olvasható, köztük például az, hogy „az írásbeli feladat mértéke olyan legyen, ami pedagógiailag hatékonyan – még a tanítási óra során – javítható.” Egy másik iskola pedagógiai programja ezt tartalmazza: „a kötelező szóbeli és írásbeli házi feladat mennyisége nem haladhatja meg alsó tagozaton a 60 percet, felső tagozaton a 120 percet.” És itt visszaérkeztünk oda, ahonnan elindultunk: a román oktatási miniszter által jóváhagyott rendelet tartalmához.

hazi
A házi feladattal töltött órák száma országokra lebontva, 15 éves diákok esetében

 

Vélemények a rendeletről

Dr. Szántó Bíborka, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Székelyudvarhelyi Tagozatának adjunktusa hisz a jól átgondolt, megtervezett házi feladatok képességfejlesztő hatásában, de ugyanolyan fontosnak tartja azoknak az értékelését is.

– Ha a diákok semmilyen visszajelzést nem kapnak a többórás otthoni munkájukról, elveszítik motivációjukat, úgy érzik, feleslegesen dolgoztak, és ez negatív hatással van a további munkájukra – véleményezte az oktató, majd hozzátette: neves oktatási szakértők azt hangsúlyozzák, hogy a házi feladatnak sokkal kevesebb haszna van az általános iskolában, mint a középiskolában. A diákok tudását felmérő teszteken sorra magas pontszámot elérő országokban nem vagy csak nagyon kevés házi feladatot adnak, míg a rosszul teljesítő országokban általában sok az otthoni tanulnivaló. Kutatások összehasonlító elemzése nem mutatott ki semmilyen összefüggést a sok házi feladat és a tanulási teljesítmény növekedése között.

Koszti Ildikó tanítónő véleménye szerint is szükség van a házi feladatra, mert ahogyan a régi mondás tartja, gyakorlás a tudás anyja.

– A házi feladat elsődleges célja az adott tananyag begyakorlása. Sok diáknak abból áll a következő órára való felkészülés, hogy leírja a házi feladatot. Ha ez nincs, sok gyerek ki sem nyitja a füzetét, könyvét, nem beszélve más segédanyagról, amire szükség lehet egy-egy komplexebb feladat megoldásához. Házi feladat nemcsak az lehet, hogy a diák megold 15 matekpéldát (habár a különböző feladattípusok begyakorlásához erre is szükség van – mondjuk öt feladattal), vagy leír tíz sor E betűt (ebből elég három sor is), hanem kutakodás, keresgélés, alkotás egy-egy projekt megvalósításához, amit még élveznek is a tanulók. Szülőként is elismerem a házi feladat fontosságát. Abban a szerencsés helyzetben voltam és vagyok, hogy a gyerekeim soha nem panaszkodtak a sok házi feladat miatt. Természetesen volt és van eset, amikor a segítségemet kérik egy-egy új típusú feladat elvégzésében, s én szívesen segítek. Szerintem, ha egy diák szülői segítséget kér, az azt jelenti, hogy érdekli a téma, el szeretné végezni a feladatát, s ezt mindenképpen támogatni kell. A kisebb gyerekek esetében az is előfordulhat, hogy nem is azért kéri a segítséget, mert nem tudja megoldani a feladatot, hanem azért, mert szüksége van a szülő jelenlétére ahhoz, hogy biztonságban érezze magát – fejtette ki a tanítónő.

Barta Enikő tanítónő fontosnak, hasznosnak, ugyanakkor szomorúnak tartja, hogy a házi feladat kérdését miniszteri rendeletnek kell szabályoznia.

– Fontos, mert sajnos a pedagógusok hajlamosak túlterhelni a diákokat, s szomorú, hogy annyi pedagógiai, pszichológiai ismeret birtokában szakmai tévedések, túlkapások történhetnek. Azt gondolom, a rendelet témája lehet szakmai tanácskozásoknak (esetleg szakemberek meghívásával), hogy főleg a felső tagozaton a tanárok összehangolódjanak,  ugyanakkor „kiszámíthassák” azt az átlag egy vagy két órát, ez ugyanis gyermekenként változó. Javaslatom a differenciált házifeladat-adás – fogalmazott a tanítónő.

Veres Enikő földrajz–angol szakos tanár szerint a házi feladatos miniszteri rendelet tipikus példája annak, ahogy egy létező, súlyos problémát – a gyermekek túlterheltségét – a tünetek kezelésével próbálnak megoldani oly módon, ami kivitelezhetetlen.

– Elsősorban a túlterheltség gyökerét kellene vizsgálni, és talán alkalmazni a jó nyelvórák egyik aranyszabályát: 5 százalék új ismeretszerzés, 95 százalék gyakorlás az órán. Mindezt persze más arányban is lehet, de semmiképpen nem úgy, ahogy időnként most van: majdnem 100 százalékos arányban új ismereteket próbálunk feldolgozni, és ezt nem mindig a pedagógus hibájából tesszük. Földrajzból például ugyanazt az ismeretanyagot, amire régen két óra állt a rendelkezésre, most heti egy órában nem lehet eléggé gyakorolni. Ez nem azt jelenti, hogy én földrajzból sok házit adok – legfeljebb térképgyakorlást vagy kutatást kérek –, hanem azt, hogy ha tehetném, ezt is az órán oldanám meg. De sajnos az ,,együtt kutatásra” vagy más, játékos, kreatív feladatok oldására órán már nincs lehetőség. Tévedés ne essék: nem az óraszámok emelése mellett kardoskodom, ez egy más probléma, és csak súlyosbítaná a túlterheltséget, de erről is kellene beszélni. Másrészt a házi feladatok elkészítésének ideje mérhetetlen, hiszen ami az egyik gyereknek öt perc, az a másiknak fél óra lehet, nemcsak a képességeik, hanem a tanulási stílusuk, a hozzáállásuk miatt is. A rendelet betartásának ellenőrzése is lehetetlen: ki ellenőrzi, hogyan méri, mi a be nem tartás következménye stb. Véleményem szerint nem szabadna olyasmiről rendelkezni, ami mérhetetlen. Ezzel a rendelettel csak a rendszer szereplői közötti feszültség nő majd: az egyik pedagógus haragudni fog a másikra, a szülő/gyerek a pedagógusra stb. – részletezte a tanárnő, majd hozzáfűzte, hogy lehet, ez a rendelkezés rejtett célja, nem kutatni a problémák igazi gyökerét, hanem csak megpróbálni túlélni a bürokratikus rendszert.

Len Csaba igazgató szerint a házi feladat korlátozása jó ötlet, ehhez azonban mindenekelőtt ki kellene dolgozni azokat a kritériumokat, amelyek alapján mérhető a munkavégzés időtartama, azaz meghatározható, hogy bizonyos feladat megoldása átlagosan mennyi időt vesz és vehet igénybe.

– Tehát tipizálni, kategorizálni kellene a feladatokat, meghatározva, hogy melyik típusra mennyi időt szánnak. Ha ez megvan, ennek alapján ki lehet számítani, hogy mennyi időt kell eltöltenie a gyereknek a házi feladattal.  Mindaddig, amíg nem tesszük mérhetővé a teljesítmény időtartamát, addig csak írott malaszt marad a rendelet. Továbbá össze kellene hangolni a tanárok munkáját. Minden tanárnak, főként a vizsgatantárgyakat tanítóknak tudniuk kellene, hogy a többi tanár mennyit kér a gyerekektől. Ennek alapján pedig egy egészséges önkontrollra lenne szükséges a részünkről, ugyanis sok kolléga szentül meg van győződve arról, hogy csakis és kizárólag a saját tantárgya a legfontosabb, s nincs tekintettel másra. De ha mindez teljesülne is, ami valljuk be, nem kis szervezést és fejtörést igényel, akkor is van a dologban egy kiszámíthatatlan tényező, ami boríthatja a papírformát, nevezetesen a gyerek képessége, munkatempója. Így aztán előfordulhat, hogy az a feladat, ami az egyik diáktól 20 percet igényel, a másiktól 40-et stb. A szülő pedig, főként ha elfogult a gyerekével szemben, azt fogja látni, hogy a tanár agyonhalmozza feladatokkal a gyereket, és akkor jön a panaszáradat, a reklamáció. Összegezve tehát: épp ideje volt tehermentesíteni a diákokat, de a rendelet önmagában csak fél megoldás. Sürgősen ki kellene dolgozni egy olyan rendszert, amelyben a gyerek úgy megy haza, hogy már az iskolában megtanulta a leckét, a délután pedig a pihenésé, a feltöltődésé legyen,  így a diák nem utálattal gondolna az iskolára – véleményezte az iskolavezető.

 


Az 5893/28.11.2016-os számú miniszteri rendelet a házi feladatokról

Előkészítő osztályban nem kaphatnak házi feladatot a tanulók, az I–IV. osztályosoknak annyi házi feladatot adhatnak, amennyit legfeljebb egy óra alatt elvégezhetnek, felső tagozaton legtöbb két órát kell a diákoknak az otthoni feladatokra szánniuk. A vakációk idejére rendszerint nem kapnak házi feladatot az általános iskolások. A rendelet ajánlás jellegű, nem ír elő szankciókat a pedagógusoknak.

 

Olvasta már ?

Új energiákat hazahozni, nem a hírt, hogy odakint milyen jó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük