Ezúttal Székelyudvarhely újabb művészcsillagának gondolataiba pillanthatunk bele. Jakab-Gidó Szende Melinda mesélt nekünk művészeti tanulmányairól, remek tanárairól és a külföldi ösztöndíjak pozitív hozadékáról is. Válaszokat kerestem arra, hogy mi a véleménye az erdélyi, székelyudvarhelyi művészeti körről, mit jelent számára az alkotás, és miben rejlik művei egyedisége?
− Mit jelent számodra a művészet, a képzőművészet?
− Nem egyszerű tömören összefoglalni. Olyan szubjektív tér és idő, ahová belépve megszabadulok minden materiális frusztrációtól, amit akaratlanul is magára szed az ember a hétköznapok körforgásában. Alkotás közben a kaotikus elemek megszűnnek, letisztulnak a gondolatok, feloldódik a stressz. Ez jó dopping, újratölt. A művészet kommunikáció, menedék, és kissé közhelyesen fogalmazva önkifejezési eszköz.
− Mi jellemző a munkáidra? Hogyan határozod meg saját stílusodat?
− A műfajok keverednek, a művész több stílushoz hozzányúl, mindig ahhoz, amit a téma megkíván. Nem szokásom túlmagyarázni a munkáimat, a címadás is nagy teher számomra. Nem árasztom el a nézőt sok információval, többnyire magára hagyom az interpretációk végtelen lehetőségeivel, és az sem baj, ha itt a saját történetem eltér a néző értelmezésétől. A konceptualitás szele engem is átjár, a kortárs, modern plasztikai gondolatok igencsak lenyűgöznek. Nem mindig tudatosan, de úgy érzem, valahol ezen irányvonalak mentén mozgok. Az alkotások jellemvonásait nagyban befolyásolja a választott téma.
Nem ragaszkodok semmihez, nincsenek jól bevált eljárásaim – minden alkotásnál igyekszem felfedezni azt a kifejezésmódot, aminek segítségével a legjobban meg tudom fogalmazni a mondanivalómat. Éppen ezért műfajilag elég változatosak a munkáim. Kompozíció szempontjából régebben inkább figuratív jellegű munkáim voltak, manapság jobban szeretek sejtelmesebben, minimalistán, stilizáltan fogalmazni. Nem használok sok színt, főleg monokromitás jellemez. Fontos elem az anyag, a textil vagy bármi, ami más, ami ezeket a textúrákat imitálja, és a textil érzetét kelti. Egy ideje nem tudok úgy gondolkodni alkotáson, hogy ne használnám ezeket az anyagszerűségeket. Fontos jellemzőnek mondanám még a grafikus jelleget.
− Mit nyújt számodra a művészet?
− Mindenki vágyik arra, hogy legyen olyan tevékenysége, aminek gyakorlása közben a legjobban érzi magát a bőrében. Nekem ez az alkotás folyamata. Ha valami az elvárásaimnak megfelelően sikerül, az persze nagyon jó, magabiztossá tesz, de ennél sokkal kielégítőbb az alkotás folyamatában feloldódó szabadság érzése és a visszatalálás önmagamhoz. A művészetben nincs kompromisszum, az ember nem tud kibújni a saját bőréből, és valaki más lelkéből táplálkozva alkotni. Bármi születik meg, az a saját éned egy kis szegmense – ezt a felismerést szeretem.
− Melyik volt a legmeghatározóbb művészettel kapcsolatos momentum, amikor eldöntötted, hogy ezen a pályán szeretnél elindulni?
− Igazából, azt hiszem, soha nem kellett ezt ennyire konkretizálnom. Valahogy úgy alakult, hogy egyik esemény mindig következett a másikból. A szüleim művészeti iskolába írattak be, így kezdődött. Utána már nem változtattam, és senki nem is kényszerített arra, hogy más tanulmányi célt válasszak. Jött a középiskola, majd az egyetem. Még nem jött el az idő, hogy kizárólag és teljes mértékben a művészettel foglalkozzak és alkossak, mindig vannak pótcselekvések: egy munkahely, egy dizájnfeladat. Igazából ezek közül egyik sem esik nehezemre – az élet több síkon működik.
− Van példaképed vagy mentorod?
− Természetesen sokat tanultam a tanáraimtól mind a középiskolában, mind az egyetemen. Név szerint nem emelnék ki senkit, de van néhány igazán meghatározó személyiség, akinek szavait sokszor felidézem magamban. Emellett egyes kollégák véleménye, egy-egy szakmai konzultáció is mély nyomot tud hagyni bennem és kellő motivációt tud adni. A szavak ereje hatalmas, egy megfelelő igazítás a kellő időben sorsdöntő lehet. Jelentős momentumok ezek, amelyek után egy kicsit mindig változik a művészettel való kapcsolatom, s így felejthetetlen a személy jelleme is, aki a folyamatot elindítja, legyen az pedagógus, kolléga vagy barát.
− Több ösztöndíjat kaptál, több helyen szereztél szakmai tapasztalatot. Miben segítettek ezek az élmények?
− Óriási lehetőséget látok az ösztöndíjprogramokban. Hálás vagyok, hogy részt vehettem néhányban. Életformáló, idegen helyzetekben hamar lecsiszolódik az ember. Külföldön nem akadály számos technika elsajátítása, anyagok beszerzése, ami itthon bizony elég nehézkes, és sokszor nem zökkenőmentes. Kipróbálhattam számomra új dolgokat, tanulhattam olyan gépeken, amiket valószínűleg egyhamar nem fogok tudni magamnak beszerezni – ezek vissza nem térő alkalmak és nélkülözhetetlen tapasztalatok. Mindezek mellett megismerni vagy csak egy kis betekintést nyerni egy másik kultúrába, egy másik nemzet hétköznapjaiba, de nem turistaként, hanem a társadalom részeként, számomra lenyűgöző és nagyon inspiráló. Ezekből az élményekből sokáig lehet töltekezni.
− Mi a véleményed az erdélyi, akár székelyudvarhelyi művészeti körről, egyáltalán mennyire foglalkoznak az emberek vele?
− Nem bocsátkozok abba, hogy elemezni kezdjem az erdélyi művészettel foglalkozó, művészetet pártolók közösségét, szubjektív tapasztalatomat viszont szívesen megosztom. Úgy gondolom, hogy egy határozottan barátságos szféráról kell beszéljünk, ahol az emberek segítőkészek és nyitottak. Erdély nem olyan nagy, az információ hamar terjed, ha valami jó történik, arról nehéz lemaradni. Ezt pozitívumnak tekintem a külföldön történő „kultúrsokkal” szemben.
Nagyon sok pozitív tapasztalatom van a munkáim fogadtatásával kapcsolatban, persze minden egyes alkotást nem kísérhet elsöprő elismerés, de az alkotás számomra nem is erről szól. A visszajelzés, a vélemény, a benyomások viszont nagyon fontosak – legyen az méltató vagy negatív.
− Mit tudhatunk jövőbeli terveidről? Tervezel kiállítást a közeljövőben?
− Jelenleg a 11 hónapos, gyönyörű kislányom teljesen elfogult anyukája vagyok. Most a vele kapcsolatos részletek töltik ki a mindennapjaimat, s bár igyekszem nem kimaradni a műveszeti életből, nem mindig járok sikerrel a megvalósításokban. A számomra fontos kiállításokon most is igyekszem részt venni. Saját egyéni kiállításom rég volt, és valóban szeretnék a közeljövőben újra bemutatkozni, viszont ennek tulajdonképpeni megvalósítására nem vagyok teljes mértékben ráhangolódva. Ez az új élet, amibe belecsöppentem, megváltoztatta az időhöz és az élethez való hozzáállásomat, kicsit a feje tetejére állt nézőpontból szemléljük a világot, és ez megnyugtató. Nagyon személyes ihletésű téma foglalkoztat mostanában, ami a méhen belüli élet, a születés és a csecsemőkori lét állomásait járja körül. Nem tartom kizártnak, hogy ezek a gondolatok fogják behálózni az elkövetkező időszak munkáit.
JAKAB-GIDÓ SZENDE MELINDA
1988. február 15-én született Székelyudvarhelyen.
Blog: http://szendigido.blogspot.ro/
Díjak és tevékenységek:
2015 – Pulzus Art Camp székelyudvarhelyi művésztelep
2014 – Szabadon Szárhegyen művésztelep
2014 – Európai Kreativitás Napja előadás-sorozat
2013 – IV. Caffart Nemzetközi Művésztelep
2013 – CreArt Workshop, nemzetközi workshop Antonio Lopezzel és Cristobal Torallal, Valladolid, Spanyolország
2012–2013 – Communitas Alkotói Ösztöndíj
2012 – Magna cum laude oklevél
2010 – Magna cum laude oklevél
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819