Hasonló cikkek
Gyermekként talán sokan öltöztek farsang idején varázslónak, mágusnak vagy bűvésznek. Gozefini, azaz Balas József azonban gondolt egy nagyot, és hivatásává választotta a bűvészkedést. A székelyudvarhelyi bűvésszel pályafutásáról, repertoárjáról, valamint arról beszélgettünk, hogy milyen lehetőségeket nyújt Románia azok számára, akik ezt a szakmát szeretnék elsajátítatni.
– Mikor ismerkedett meg a bűvészet világával? Hogyan alakult át egy gyermekkori hobbi máig tartó karrierré?
– A bűvészkedés számomra hobbiként indult. Kisgyerekként, hét-nyolc évesen kezdett foglalkoztatni ez a mágikus világ. Gyakorlatilag tíz-tizenegy éves koromig nem is ismertem a bűvészet szót. Azokban az években láttam a Hipnotizame című előadást, és akkor jöttem rá, hogy, amit én csinálok, az a bűvészethez tartozik. Volt egy osztálytársam, akivel ketten kezdtük el építeni a mi kis bűvészvilágunkat. A Füles Évkönyv című újságból néztük ki a különböző trükköket. A városi könyvtárban csak egyetlen Rodolfo-könyv volt, amelyet nem is lehetett kikölcsönözni. A könyvtár olvasótermében nézegettem mindig ezt a könyvet, abból másoltam ki a rajzokat – így fokozatosan megtanultuk a bűvészkedés ABC-jét. A kezdeti időszakban házibulikban mutattam meg néhány trükköt a barátaimnak, aztán fokozatosan elterjedt ennek a híre. Tizenhárom-tizennégy éves lehettem, amikor a székelyudvarhelyi Művelődési Ház részéről Barta Levente megkeresett, úgy is mondhatnám, hogy felfedezett engem – ekkor léptem fel először nagyközönség előtt. Kisiskolásként több rendezvényen is felléptem, falvakban, iskolai rendezvényeken, de a Megéneklünk, Románia elnevezésű ünnepségen vagy a Matrica gyár nőnapi ünnepségén is bemutatkoztam.
– Milyen fordulat következett a forradalom után?
– Még ’89 előtt lehetőségem volt elvégezni egy kurzust, és 1990 tavaszán a bukaresti nagycirkusznál vizsgáztam, amelynek eredményeként előadóművész-diplomával rendelkezem. A vizsgára meg kellett tanulni a bűvészet történetét, valamint az általunk felsorolt műsorszámok közül hármat elő is kellett adnunk.
A forradalmat követően Fülöp D. Dénes írt egy kabarét, amelynek próbáit a Matrica-klubban kezdtük el. Én segédrendezőként vettem részt a darab megkomponálásában. Ez a kabaré sokféle tevékenységnek teret adott, volt táncbemutató, gumimaci (akrobataműsor) és persze bűvészkedés is. Ezzel a műsorral kezdtük járni a környező falvakat. Nagy sikereket értünk el, csak aztán közbeszólt a katonaság. Oda is magammal vittem a bűvészkellékeimet, és néha bemutattam egy-egy trükköt, de nyilván nem volt már olyan a lelkesedésem. A leszerelést követően hazajöttem, de sajnos a régi barátok és ismerősök nagy része már nem volt itthon, ezért úgy döntöttem, hogy szerencsét próbálok Budapesten. Abban az időben Magyarországon nem szerették a bűvészeket, lejáratták magukat, hiteltelenekké váltak, ezért más szakma mellett döntöttem. A kőművesség és az asztalosság mellett hétvégenként felléptem egy diszkóban, de idővel be kellett látnom, hogy ez nem egy jövedelmező szakma. Éppen emiatt három évig szinte teljesen abbamaradt a bűvészkedés. Aztán megismertem a feleségemet, aki hazairányított. Mai napig azt mondom, hogy a legjobb döntés volt hazajönni.
– Hogyan sikerült egzisztenciát kialakítani itthon egy olyan szakmával, amely nem elterjedt, nem jól bejáratott?
– Mint minden vállalkozás, úgy a miénk is nehezebben indult be. Eleinte csak én mint bűvész léptem fel, később már a feleségem is csatlakozott asszisztensként. A rendszerváltásig ő is aktívan részt vett színjátszó csoportok munkájában, szóval nem állt távol tőle a színpad világa. Kezdetben Székelyudvarhelyen és környékén adtunk elő, majd kölcsönt vettünk fel, hogy autót vásárolhassunk. Mára már közösen bejártuk egész Romániát. Voltunk fellépni esküvőkön, céges rendezvényeken, fesztiválokon, óvodákban, iskolákban, családi rendezvényeken. Románián kívül Magyarországon és Németországban is voltak fellépéseink. Magunk szerkesztjük a plakátokat, a reklámokat. Ezek mellett – egészen gyerekkoromig visszamenően – a műsorszámokhoz használt kellékeimet is én magam gyártom, nagyon kevés dolgot vásárolok.
– Mit szeret leginkább a hivatásában?
– A régi időkben a bűvészek egyfajta mágusnak tartották magukat. A műsorszámaikat is valahogy úgy adták elő, hogy a néző igazi mágiára számítson, és nyilván ilyen esetben sok volt a csalódás is. Én ezzel a hozzáállással nem tudtam azonosulni. Az előadásaim elején mindig elmondom a kedves nézőknek, hogy az én célom a szórakoztatás, és valójában bűvésztrükköket fognak látni. Azt szeretem a legjobban, ha mosolyt csalok az emberek arcára, ha azt látom, hogy jól szórakoznak.
– Románia-szinten milyen lehetőségei vannak a tanulásra annak, aki bűvész szeretne lenni?
– Létezik egy bűvészegyesület Bukarestben és Galacon is. Ez az egyesület egy egyéves kurzus keretében felkészíti a leendő bűvésztanoncokat. Megjegyzem, ez anyagilag nagyon megerőltető azok számára, akik úgy döntenek, hogy belevágnak. Egy év alatt megtanulhatóak bizonyos trükkök, viszont az előadásmód sokkal inkább meghatározó. Attól, hogy tudok néhány kártyatrükköt, még nem vagyok bűvész. Sokszor többet számít az, hogyan adjuk elő a trükköt, mint maga a műsorszám. Fennáll annak a lehetősége is, hogy a telítettség miatt egy idő után a közönség elveszíti az érdeklődését a bűvészet iránt, vagy mint a kilencvenes évek elején Magyarországon, egyes előadók elvesztik a hitelüket.
– Hosszú ideje nem járnak rendszeresen turnézni. Gondolkodott már azon, hogy bűvésziskola keretében továbbadja tudását?
– Természetesen megfordult egy ilyen ötlet is a fejemben, de azt tapasztalom, hogy Székelyföldön nincs olyan nagymértékű érdeklődés eziránt, ami fenn tudna tartani egy ilyen iskolát. Ettől függetlenül a közeljövőben szeretnénk megszervezni az első bűvésztábort. Már idén nyárra beidőzítettük, de megfelelő helyszín hiányában halasztottunk egy évet.
– Hogyan épül fel a bűvészrepertoárja? Milyen típusú műsorokra van inkább igény?
– Az előadások repertoárja mindig attól függ, hogy épp milyen rendezvényre kell mennünk, milyen a helyszín, van-e színpad. Leginkább azt szeretjük, ha a helyszínen felállítanak egy színpadot, ugyanis úgy teljesen más előadni egy show-t, másabb a hangulat. Idő tekintetében is változik a műsor terjedelme. Míg egy házibuli esetében elegendő a harminc-negyven perc, addig egy esti előadás már egy-másfél órára is kiterjedhet. Nyilván a gyerekeknek szánt, óvodákban, iskolákban előadott műsorok játékosabbak, meseszerűek. Ilyenkor a feleségem bohócnak öltözik, és az egész előadás történetét úgy építjük fel, hogy gyerekszemmel minél szórakoztatóbb legyen. A gyerekközönség nagyon interaktív, sokféle trükköt szívesen megtanulnak, ha segítőre van szükségünk, akkor meg nem győzünk válogatni a sok jelentkező közül. A felnőtteknek szóló előadások célja ugyanúgy a szórakoztatás, viszont ezeken az előadásokon már komolyabb műsorszámokat is bemutatunk, mint például az asztallebegtetés. Minden előadáson ugyanaz a lényeg, hogy egy olyan szórakozási lehetőséget nyújtsunk a közönség számára, amely segít átlépni a szürke hétköznapokból a bűvészet mágikus világába. Azok, akik többet várnak egy előadástól, mint puszta szórakozást, a mi előadásainkban találják meg a kedvükre valót. A Gozefini társulat előadásain a gyerekek megértik a köszönés értelmét, a szép beszéd lényegét, mert ha valaki szépen üdvözöl, és szépen kér valamit, nem beszélve arról, hogy még meg is köszöni azt, csodákban lesz része, ezek az igazi varázsszavak! És persze ha még számolni, írni, olvasni, szépen viselkedni is tudunk, akkor királyi tiszteletet érdemlünk! Valahogy így zajlik a mi előadásunk, sok-sok humorral és varázslattal fűszerezve, hogy mindenki megtalálja benne a legmegfelelőbb szórakozást.
BALAS JÓZSEF (GOZEFINI)
1971 augusztusában született Székelyudvarhelyen.
Középiskolai évei alatt kapta a Gozef becenevet, innen alakult ki későbbi művészneve, a Gozefini.
1990-től kezdte el pályafutását mint hivatalos bűvész.
Legnagyobb példaképe a Siegfried & Roy duó, akik fehér tigrisekkel és oroszlánokkal éltek és tartották előadásaikat.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819