Hasonló cikkek
A ló hátán ülve kitágul a világ; a lovaglás során a lovas határozottságot, magabiztosságot tanulhat. A lovaglás csökkenti a rendellenes mozgásokat, a görcsösséget, ellazítja és megerősíti az izmokat; türelmet, alázatot, összpontosított figyelmet tanít – hogy csak néhányat soroljunk a lovaglás jótékony hatásai közül, amelyek nemcsak az egészségesek, de a fogyatékkal vagy mozgásszervi betegséggel élők számára is lehetőségként vannak jelen. Gyergyószentmiklóson a Salvator Alapítvány munkájának köszönhetően immár két éve vehetnek részt lovasterápián mindazok, akik felismerik az állatokkal való kapcsolat jótékony hatásait.
A lovasterápia nyújtotta lehetőségekről, a Salvator Alapítvány munkájáról és terveiről Gáll Katalin pszichológussal, lovasterapeutával beszélgettünk.
– Pszichológusként hogyan kerültél kapcsolatba az alternatív terápiás módszerekkel?
– Igazából már egyetemista korom óta foglalkoztat a gondolat, de sokáig parlagon hevert a téma, mert sok minden kell hozzá: speciális eszközök, több ember és persze lovak.
A Salvator Alapítványt két éve működtetjük a férjemmel közösen, aki állatorvos; a lovasterápia egy olyan terület, ahol a munkánk tökéletesen kiegészíti egymást.
Miután már sokféle fejlesztési módszert megismertem és kipróbáltam, bátran mondhatom, hogy a lovasterápia egyike a leglátványosabb fejlődést hozóknak, viszonylag rövid idő alatt születnek eredmények. Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy rendkívül pénz-, energia- és időigényes.
– Milyen lovakra van szükség ahhoz, hogy a terápia eredményes legyen?
– A lovak vérmérséklete olyan kell legyen, hogy alkalmassá váljanak erre a munkára. Ez azt jelenti, hogy a ló kell „bírja a gyűrődést”, olyan temperamentuma kell legyen, hogy elbírja, elviselje, ha a gyermekek tépik-nyúzzák. Ehhez még hozzájön az is, hogy egy fogyatékkal élő mozgása, súlyeloszlása nem olyan, mint egy egészséges emberé: ezt a lónak mind el kell fogadnia, és fenntartás nélkül „adnia kell a hátát”. Ahhoz hogy a lovak erre alkalmasak legyenek, az alapvető temperamentumbeli adottságaikon túl tanítást is igényelnek, nagyon sokat kell foglalkozni velük, hiszen nem fejlesztő eszközök, amiket megvásárolunk, és használunk, amikor szükség van rájuk.
– Készségfejlesztő vagy gyógyító céllal alkalmazzátok a lovasterápiát?
– A lovasterápia multiszenzoriális terápia, vagyis több érzékszervre hat egyszerre, ezért készségfejlesztő is, és ezen keresztül különböző betegségek rehabilitációs folyamatában is nagyon hatékony lehet. Semmi „terápiaíze” nincs, hiszen a terápiás foglalkozások általában négy fal között zajlanak, a gyermekek tudják, hogy nekik ott valamit csinálni kell, ezzel ellentétben a lovasterápia a friss levegőn zajlik, és semmi olyan nincs benne, ami előhozna korábbi terápiás emlékeket. Van egy-két készséges és engedelmes ló, amelyekhez ösztönösen vonzódnak a gyermekek, mint általában az állatokhoz, mert ők nem kritizálnak, nem nyomnak bélyeget rájuk, csak ott vannak és elfogadnak. Emellett csupa játékként élik meg, a második-harmadik alkalom után már mindenki szeret ide járni. Egy időben vannak a friss levegőn, a gyakorlatok által mozognak, és az eszüket is használják: mindezeket más közegben nehezebb megvalósítani.
– Milyen eredményeket sikerült eddig elérnetek?
– Minden viszonyítás kérdése, de minél nagyobb a fogyatékosság, annál nagyobb eredmény a kicsi is: dolgoztunk már autistákkal, hallássérültekkel, szorongó gyermekekkel, fizikai fogyatékosokkal – mindenkinél tapasztaltunk eredményt; a leglátványosabb a fizikai képességek javulása, fejlődése. A lónak háromdimenziós mozgása van, anélkül is átmozgatja a gyermeket, hogy ő bármilyen gyakorlatot végezne, emellett az egyenletesen ringó mozgás megnyugtatja őket. Nagyon előnyös, ha többfajta ló áll rendelkezésre: a nyugodtabb, lassú mozgású ló megnyugtatja a szorongókat, egy más mozgású, lépéshosszú ló pedig azoknak segít, akiknek serkenteni kell a mozgását. Csodás módon hatékony a terápia – van, akinek három alkalom, van, akinek három hónap kell ahhoz, hogy valami elkezdjen látszódni, de mindenkinél van eredmény.
A terápia hossza nincs előre meghatározva, behatárolnak az időjárási körülmények, mert ha esik, havazik, hideg van, akkor nem tudunk dolgozni. Éppen ezért álmodozunk egy fedett lovardáról…
– Hogyan találnak rátok az érintettek?
– Azt tapasztalom, hogy az emberek nagyon elzárkóznak mindentől, ami új: két évvel ezelőtt, amikor indultunk, négy vállalkozó szellemű szülő került, akik sérült gyermekeiket hozták, hogy bérmentve kipróbálják a lovaglást. 2016-ban a MOL Románia és a Közösségért Alapítvány által meghirdetett gyermekgyógyító programba beküldött pályázatunkat sikeresen elbírálták, így tizenöt gyermeknek volt lehetősége részt venni egy elég hosszú ideig tartó terápiás folyamatban. A felmutatott eredményeink hozták a többi igénylést, jelen voltunk a gyergyói és a ditrói lovasnapokon is, de még mindig nagyon tartózkodóak az emberek, és sokan elzárkóznak a lehetőség elől.
– A fedett lovardáról szóló álmodat már említetted, milyen tervetek van még a jövőre nézve?
– Nagyon megdöbbentem, amikor eljött egy óvodás csoport hozzánk az udvarra bocit simogatni, és sokan közülük rácsodálkoztak a tyúkokra, mint akik sosem láttak olyat (ekkor még nem foglalkoztunk lovasterápiával hivatalosan, csak „házilag”, a saját gyermekeinken próbálgattuk a módszert). Hihetetlennek tűnt, hogy van Gyergyóban olyan gyermek, aki csak fagyasztott állapotban látott tyúkot – ennek alapján jött az ötlet és egy távlati terv, hogy létrehozzunk egy terápiás farmot, ahol kollégák segítségével több állattal végeznénk terápiás tevékenységet.
Ugyancsak szeretnénk lovas pszichoterápiával is foglalkozni, vagyis lelki eredetű problémák pszichoterápiás kezelésében is használni a lovakat. Remélem, hogy erre is sor kerül egyszer, hiszen azt vallom, hogy az ember lelkének egy új dimenziója nyílik meg, amikor az állatokkal elkezd tudni bánni. Önmagára talál ezáltal, elkezd önmaga ura lenni.
GÁLL KATALIN
2004-ben végzett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Karán, azóta dolgozik pszichológusként.
Szakmai tevékenysége során dolgozott idősekkel, gyerekekkel, fiatalokkal, valamint különböző életkorú fogyatékkal élőkkel is.
2015-től dolgozik lovasterapeutaként a gyergyószentmiklósi Salvator Alapítványnál.
