Hasonló cikkek
Napjaink egyik kulcsfontosságú kérdése: menni vagy maradni? Elterjedt szokásnak tűnik ugyanis, hogy a fiatalok egyre nagyobb százaléka külföldön vállal munkát. Akadnak azonban olyanok is, akik a Nyugat varázsától kevésbé kábulnak el, és ha kicsit nehézkesebben is, de itthon próbálnak érvényesülni.
Jó példa erre a borzonti születésű György Botond, aki annak ellenére, hogy még nagyon fiatal, követendő minta lehet minden korosztály számára. Az elsősorban humoristaként ismert ifjú példamutatóan sok mindent letett már az asztalra. Sikereit nehéz egy cikkbe belezsúfolni, így most csak néhány lényegretörő kérdéssel bombáztuk őt.
– Humoristaként lépsz fel számos rendezvényen, de műsorvezetőként és lakodalmas gazdaként is megállod a helyed, továbbá te vagy az Alfalvi Fiatalokért Egyesület (AFE) elnöke is. Jelenleg szociológiát tanulsz, de politikai pályára törekszel. Hogy tudsz mindennel lépést tartani mindössze húszévesen?
– Napjainkban egyre nehezebb fiatalként érvényesülni. Két út létezik talán, vagy beleszületsz egy pozícióba, vagy folyamatosan dolgozol. Gyakran hallom szüleimtől, hogy: „Túl sokat vállalsz!” És bár néha egyet kell értenem velük, mégis tudom, hogy erőfeszítések nélkül nincs tartós siker. Már kiskoromban szavalóversenyeken vettem részt, többnyire sikerrel, ami megalapozta a színpadon való térhasználatot. Kilencedik osztályban megüresedett a diákönkormányzat elnöki széke, amelyet megpályáztam. Ezzel párhuzamosan lettem viszonylag rövid ideig tagja iskolám színjátszó csoportjának, a szövegtanulás nem volt az erősségem, sőt mai napig sem szeretem a kötött szövegeket, inkább legyen spontán és természetes. Ekkor jött az Erdélyi Humorfesztivál, ami teljesen idegen volt számomra, ahogy a stand up comedy is. A folyamatosan növekvő fellépések száma még most, az egyetem alatt is jól jön, bár líceumi éveimben meghatározóbb szerepet töltött be. Ahogy az iskolát befejeztem, jött az AFE elnöki tisztségének betöltése, ami gyakorlatilag felváltotta a diáktanácsi funkciót, csak ez már az egész településre kiterjed. Az egyetem kiválasztásánál, már jól látszik, hogy hosszú távú terveimet a társadalom vezetésében képzelem el, bár a tanultakat gyakran a humor területén is alkalmazom. Ahogy mondani szoktam, vagy komikus, vagy politikus leszek. Sokszor nehéz egyeztetni a programokat, itthon és Kolozsváron egyaránt, főként akkor, ha bejön egy fellépés vagy épp egy lakodalom.
– Mindenik tevékenységed során emberekkel kerülsz kapcsolatba, eléjük kell kiállnod. Honnan ez a szereplési vágyad?
– Ahogy telik az idő, egyre biztosabb vagyok abban, hogy emberekkel dolgozni a legnehezebb! Gyakran kapok kritikát, tanácsokat, javaslatokat és dicséretet. A beszéd egy eszköz, amelyet viszonylag egyszerű használni, viszont nem szabad egy pillanatra sem elfelednünk, hogy amit mondunk (legyen az fiktív vagy valós), azért felelősséget is kell vállalnunk. A humorban lehet sztorizgatni, de a politikában a valós tényeket kell elmondani, összességében azonban mindkettőre igaz az, hogy szakmai felkészültséget igényel. És hogy honnan ez a szereplési vágy? Nem hiszek abban, hogy örököltem. Úgy gondolom, hogy sokkal inkább az a környezet és közösség, amelyben nevelkedtem, formált ilyenné, ehhez társultak az egyéni célok.
– Tudatosan tervezed a következő lépést?
– Céltudatosan próbálok közeledni céljaim felé, bár mindig jönnek váratlan pillanatok, események. Sosem gondoltam volna, hogy idéntől én szervezhetem azt az Erdélyi Humorfesztivált, amit még 2011-ben versenyzőként megnyertem. Dolgozni kell mindennap, hiszen évről évre tehetségek sokasága bukkan fel, és merülnek homályba az eddigiek. Viszont ha dolgozol, ha eredményes vagy és fejlődsz, akkor minden lehetőség adott, hogy a legjobbak között maradj.
– Két könyved is megjelent. Idén a harmadikkal ünnepled születésnapodat?
– Két könyv, két különböző György Botond, és két különböző közönségnek szól. Mérlegeltem, hogy melyik sikeresebb, hiszen az első könyvem 250-es példányszámban, miniregényként került piacra. Csodával határos módón nem érte kritika, sőt még Magyarországra is kellett postázzak belőle. A második könyvem egy verseskötet, Ezt adom ajándékba címmel. Hatalmas siker övezte a településen belül és nemcsak. Nyelvezete egyszerű, de kemény témákat boncolgat. Egy hónap alatt csak Gyergyóalfaluban elfogyott 500 példány. Idén a szeretteimmel ünnepelném születésnapomat, hiszen úgy néz ki, hogy 2016-ban sem lesz unalmas a szeptember 17., mivel a napokban értesültem arról, hogy a testvérem épp aznap nősül. Bár a harmadik könyv tervben van, erről azonban még nem árulnék el semmit.
– 2011-ben te nyerted meg az 8. Erdélyi Humorfesztivált. Mérföldkő volt ez számodra a további céljaid megtervezésében/elérésében?
– Mindenképp! Egész életemet befolyásolta és megváltoztatta. Ahogy teltek az évek, és jöttek a fellépések, úgy nőttem fel én is, fejlődtem, és lettem az, aki ma vagyok. Azokban a pillanatokban váltam naggyá, és nem az akkori ezerlejes fődíj vagy a média miatt, ami akkoriban felkapott, hanem például attól, hogy 16 évesen egyedül utaztam Gyergyóból Kolozsvárra, román nyelvtudás hiányában töltöttem ott három napot, és igyekeztem nem visszaélni a győzelemmel.
– Idén Kun Zsolttal vagytok a Humorfesztivál főszervezői. Meglepett a felkérés?
– Nem számítottam a felkérésre. Egyik este szólt a telefon, Béfé (szerk. megj.: Bálint Ferenc) volt az. Gondoltam, biztosan fellépés, de tévedtem! Elfogadtuk a fesztivál megszervezését, bár mindketten tudjuk, hogy nagy felelősség. Furcsa párosítás, hogy Kun Zsolt lett a másik főszervező, hiszen két egymástól távoli településen élünk. Zsolt diószegi, ami a határ mellett van, én pedig borzonti. Tudjuk, hogy oka van annak, hogy minket választott a Szomszédnéni Produkciós Iroda, még akkor is, ha a munka nem mindig megy könnyen, sokszor a makacsság legyőzi céltudatosságomat, de nem vallunk szégyent.
– Idén mire számíthat a közönség a rendezvénytől?
– Nem lesznek drasztikus változások, ahhoz talán túl rövid az idő. Az elkövetkezőkben nagyobb teret szeretnénk adni az erdélyi humoristáknak, hiszen ez a fesztivál róluk szól, több olyan programot tervezünk, amely közelebb hoz a közönséghez, és a humor minden változatát belecsempésszük a fesztiválba, hogy mindenki kapjon a felhozatalban magának valót. Mindenekelőtt a közönség érdekeit nézzük majd szervezőként is, hiszen mi vagyunk a közönségért, és nem fordítva!
– Hogyan és hol képzeled el magad húsz év múlva?
– Kicsit kopaszabb és kövérebb leszek… Húsz év múlva a negyvenéves kortárstalálkozón képzelem el magam, ahol a barátom, Koncsag Gál Szilveszter mellettem áll majd a sorban, és felelevenítjük a rengeteg közös emléket. Mindenképp bízom abban, hogy akkorra két vagy három egészséges gyerek édesapja leszek majd, állandó lakhelyem pedig mindenképp itthon, a Székelyföldön van.
GYÖRGY BOTOND
2011. április 10., Kolozsvár – 8. Erdélyi Humorfesztivál – I. hely
2011. május 13., Marosvásárhely – Médiabefutó – I. hely – Színpadi jelenet kategóriában
2012. február 2., Budapest – Humortechnikum – Corvin Dumaszínház, II. hely
2013. szeptember 1. Budapest, Kossuth Rádió – Rádiókabaré-fellépő
Vi Áj Pi-könyvbemutató (2013), Ezt adom ajándékba-könyvbemutató (2014) – szeptember 17., Gyergyóalfalu
2014-től – az Alfalvi Fiatalokért Egyesület elnöke
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819