Hasonló cikkek
A gyergyóújfalvi udvaron élet van: baromfit, disznókat, marhákat tart a gazda, a házban sajt készül, nemcsak érlelve, de kompótnak is. A nagy veteményesben megterem minden, amit ezen a vidéken meg lehet termelni, és a gondos háziasszonyok fel is dolgozzák, a kamra polcaira teszik, hogy szemet gyönyörködtessen, és legyen, amihez nyúlni a hosszú téli hónapokban. Nincs ebben semmi különös, mondhatnánk, de ha a természettel való harmonikus együttélést, az állatok szeretetét és a gazda lelki békéjét látjuk, mégis úgy tűnik, egy rendhagyó világba csöppentünk, ahol a folytonosság, a hosszú távú tervek és a felelős gondolkodás egyaránt meghatározzák a mindennapokat.
Bányász József maga sem tartja különösnek azt, hogy a taposómalomból kilépve egy olyan életformát teremtett, amely ősei tudására alapozva, a folytonos tanulással kiegészülve megelégedéssel tölti el.
Ha az ember közelebb kerül a természethez, nem belőle akar élni, hanem vele, és ha valakivel együtt élünk, akkor azt meg akarjuk tartani – vallja, és hozzáteszi: egyszerű eszközökkel kellene biztosítanunk magunknak az életminőséget, mert a természettel való együttélés harmóniát, belső megelégedettséget hoz.
A parasztság-értelmiség párhuzama, a hagyományos gazdálkodás mikéntjei, az érlelt sajtok készítésének módja, egy élhető és természetközeli, vidéki létezés kérdései foglalkoztatják őt, és gondolatait vendégszeretetével együtt osztotta meg velünk.
– Mikor jött el az a pont az életében, amikor úgy döntött, gazdaemberként éli napjait?
– Tulajdonképpen nincs töréspont, hiszen én falusi környezetben születtem, nevelkedtem, a szüleim gazdálkodók voltak. Aztán a körülmények, a kommunizmus évei, az ipar a szolgáltatás irányába taszították a szüleimet és engem is, de az ember hajszálgyökerei révén mindig abba a földbe kapaszkodik, ahonnan jött. Az a közösség, amiben az ember felnőtt, lelkében változatlan, csak az apák és a fiak cserélik egymást ebben a folyamatban – mondta Tamási Áron, és én is magaménak érzem a szavait. A hosszú távú jövőt csak közösségben lehet megtervezni; ha csak a magunk 60-80 évében gondolkodunk, ez felelőtlenségre sarkall. Megszületett bennem a felismerés, hogy az örökséget, amit a szüleimtől, a közösségtől, a falutól, ettől a vidéktől kaptam, nekem tovább kell vinni. A népi kultúra határozta meg a mindennapjaimat, és azon gondolkodtam, hogy mit tudok én egy szolgáltatói szektorban hozzátenni ehhez? Rájöttem, nagyon keveset, inkább próbáltam megkeresni azokat a gyökereket, amik az én erőforrásaimat táplálják, ebben próbálom megkeresni azt az életformát, ami továbbvivője lenne annak az örökségnek, amit kaptam, és merem remélni, hogy a gyermekeim, ebbe az örökségbe belépve, egy életet fognak szolgálni. A Székelyföldön a parasztportát életnek nevezték – ha ebből az életből kiszállunk, ideig-óráig lehet valamit csinálni, hiszen csábító értelmiséginek lenni, és gyermekkoromban is ezt hallottuk, hogy tanulj, fiam, úgy viszed valamire az életben. Én már azt mondtam a gyermekeimnek, hogy tanuljanak, de a gazdálkodást is tanulják meg, hiszen a parasztember a jóisten munkatársa, mindenhez kell értsen, kell tudja a természettel való együttműködés műhelytitkait, kell ismerje az állatok viselkedését, kell tudja a földdel kapcsolatos teendőket, és meg kell tudja teremteni a gazdaságosság feltételeit is. És ebben a felelősség is benne van: úgy vegyél el a földtől, a természettől, hogy legalább annyit vissza is adj, körforgásos rendszerben gazdálkodj. A piacgazdasági gondolkodás kereteibe kényszerített mezőgazdaság nem fenntartható, nem felelős gazdálkodás. Amíg életvitelszerűen gazdálkodunk, annak van létjogosultsága, de sajnos a főáramú gazdálkodás ipari paradigmák mentén szerveződik, és ez okozza majd – ha időben fel nem ébredünk – az anyaföld vesztét.
– Meglátása szerint hogyan lehet fenntartani a hagyományos gazdálkodást a 21. század állandó növekedésre buzdító eszmeiségében?
– A reklám, az állandó növekedésre épülő közgazdasági gondolkodás, ami betölti a hétköznapokat, nagyon félrevezeti az embereket. A földrendszerben – amely véges – nem lehet állandó növekedésre építeni.
A természetnek van egy rendje, törvényszerűsége, azt tiszteletben kell tartani. Lehet optimalizálni egy állattartást vagy növénytermesztést, de itt is a hosszú táv a fontos. Ha rövid távon gondolkodunk, a műtrágyákkal és vegyszerekkel lehet eredményt elérni, de ha hosszú távon gondolkodunk, a műtrágyázott föld a gyermekeinknek már semmit nem fog teremni.
Ugyanígy az állattartásban is, az állatnak kell egy bizonyos idő, hogy felnőjön, elérjen egy bizonyos testsúlyt, tejet termeljen: ezt tiszteletben kell tartani, nem érdemes gyorsítani a folyamatokat, hiszen ha valami a maga idejében hízik, és éri el a vágósúlyt, akkor annak más az íze, és értékben is több. Manapság egyelőre a mennyiség a fontos, ma már olyan gazdaságok vannak, ahol a tehenek napi 40-50 liter tejet adnak. Az én állataim valójában munkatársak, nevükön szólítom őket, hiszen amíg az általuk termelt tejet dolgozom fel, és abból tartom el a családomat, kötelességem olyan körülményeket biztosítani nekik, hogy jól érezzék magukat.
– Egyesületet is létrehozott, ahol a hasonló gondolkodású gazdák közösen fejlődhetnek.
– Igen, van egy Oltárkő nevű parasztszövetkezet tizenöt taggal a Gyergyói-medence falvaiból. Vannak közöttünk nagyobb állatállománnyal konvencionálisan gazdálkodók is, akik jó szándékkal arra törekednek, hogy minőségi terméket állítsanak elő, és a családjuknak megélhetést biztosítsanak. Itt is hosszú távra próbálunk berendezkedni: van egy svájci alapítvány – a Stiftung Lebensqualität –, ez biztosítja a szakmai hátteret, megpróbálunk szakmailag is szervezkedni, megtanulni, milyen az igazi állattenyésztés, de érdekel a genetikai állomány javítása, a takarmánytermelés és az állatbarát tartástechnológiák is.
Különböző emberek lévén a szövetkezésen belül is vannak véleménykülönbségek, ezt konfrontáltatjuk, tanulunk belőle. Legalább havonta egyszer találkozunk, jó hangulatú beszélgetéseink vannak, képzéseken veszünk részt, próbálunk együttműködni az Agrocaritasszal, ők nyújtanak szolgáltatásokat nekünk. Keresünk gazdasági utakat is, például arra vonatkozóan, hogy hogyan tudjuk közösen a tejet feldolgozni, értékesíteni, mert úgy gondoljuk, a parasztember ne termeljen nyersanyagot az élelmiszeripar számára, mert akkor a munkája gyümölcsét más takarítja be. Ha a gazdaságosságot is mérlegre teszem, kicsit több munkával, több hozzáadott értékkel a gazdaember dolgozza fel a terméket végtermékké. Legnagyobb kérdés persze a piac, hogy tudja-e értékesíteni, mert a bürokrácia miatt a körülmények nem kedvezőek a feldolgozáshoz.
– Parasztszövetkezetnek nevezi az Oltárkőt, és azt is említette, hogy a paraszt kifejezés egy olyan társadalmi státus, amit rehabilitálni kellene. Ugyanakkor ön értelmiségi is.
– Nem biztos, hogy az az értelmiségi, akinek van főiskolai diplomája, inkább az, aki tesz valamit a fajtájáért, a környezetéért, épít és hátrahagy valamit az eljövendő számára, ehhez nem kell feltétlenül diploma. Ugyanakkor azt látom, ma visszavonult az értelmiség, mert a középszerű politikus nem hagy életteret neki, és abban a játszmában, ami ma a hétköznapokat meghatározza, egy normális ember nem tud érvényesülni. A politika és az egyház is kontraszelektál: a másodvonalbelieket emeli magasba, mert őket lehet manipulálni, gondolkodó ember ott nem érzi jól magát, inkább visszavonul egyfajta elefántcsonttoronyba és ott hallgat. Ma a középszerűeké az uralom, és talán őket kéne meggyőzni, nevelni, rájuk hatni, hogy lépjenek tovább, tanuljanak és fejlődjenek.
– Nagy szakértelemmel készít érlelt sajtokat, ugyanakkor továbbgondolja az állattenyésztéssel és a falusi életmóddal kapcsolatos eddigi ismereteit.
– A sajtkészítést svájci emberektől tanultam, a környezet, a tej, a takarmány már székely, ezért ha valaki megkérdezi, nem azt mondom, hogy svájci sajtot készítek, hanem azt, hogy svájci tudást integrálva székely parasztsajtot csinálok. Azt a tudást, ami Svájcban apáról fiúra öröklődött, itt megszakította a kommunizmus, és nálunk megállt a fejlődés a tejfeldolgozás terén, de meggyőződésem, hogy nekünk is pont olyan szintű sajtkultúránk van. Persze ehhez is körülmények kellenek, tudás, odafigyelés, higiénia. Igyekszem olyan terméket előállítani ami tejkonzerv a szó hagyományos értelmében: hosszan érlelt, félkemény sajtokat készítek, háromtól akár tizenkét hónapig is érlelem őket, és a hatodik hónap után ez már nemcsak élelmiszer, hanem élvezeti cikk is.
Öt tehenet tartok, a tej feldolgozásával és értékesítésével biztosítani tudom a megélhetésemet, ezenkívül marad időm kulturális dolgokra is, a magam fejlesztésére is tudok időt szakítani, olvasok, tanulok, különböző mozgalmakban veszek részt; a Kós Károly Egyesülés önkéntese vagyok, építészekkel közösen dolgozunk egy kultúrtájba illő, hagyományba kapaszkodó istálló tervén, amely állatjóléti szempontokat is figyelembe véve engedélyeztethető. Gazdaságfejlesztéssel az Élőszövet Alapítvány keretében foglalkozunk, szeretnénk megtalálni a vidéki ember számára a járható utat. Falvaink elöregednek, a hagyományok megszakadni látszanak, és ha ez megtörténik, talán nem lesz elég tartalékenergiánk újrakezdeni. Ha a vidék megszűnik, a létünk alapja szűnik meg.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819