Főoldal / Ehejt / Harcosok

Harcosok

A harcos bizakodva várja a holnapot, bízik a gondviselésben, feladja megfelelési kényszerét, odafigyel az apró részletekre, és értékeli a legapróbb dolgokat is. Tudja, mikor mit kell tennie, és semmi nem térítheti le útjáról. Példát mutat, és nem adja fel. Farkas Szilárd, Farczádi Albert és Heim Hunor nemcsak harcosok, hanem hősök is, akiknek története mások épülését is szolgálja.  

 

Farkas Szilárd egy átlagos hétköznapon, 2013. augusztus 11-én indult útjára, ez az út azonban meghatározta hátralévő éveit. Egy autóval való frontális ütközés következtében harminchét napig volt teljes kómában, közel két hónapig csak a gépek éltették. Teste teljesen mozgásképtelenné vált, nyolc hónapig nem tudott beszélni. Aztán alig hallhatóan elhangzott szájából az „anyu” szó, és azóta sorra hagyja maga mögött a nehézségeket.

„A baleset után négy hónappal engedtek haza először bennünket, karácsony előtt két nappal. Akkor még azt mondták, hogy nem fogja megélni az újévet, de hála Istennek nem lett igazuk. (…) Nagyon sokat kell dolgoznunk Szilárddal. Régen teljesen mozgáskorlátozott volt, kórházi ágy segítségével tudtuk szállítani őt. Ma már mozgatja a kezeit, lábait. Tud már támaszkodni, négykézláb és térden állni, és ha megtámaszkodik a vállamon, önerőből fel tud állni. Napi szinten hat-hét órát gyógytornázunk, heti kétszer bejárunk a városba is gyógytornászhoz, hogy elérjük az álmunkat, és Szilárd felálljon a kerekesszékből” – mesélte Szilárd édesanyja, Szász Eszter, aki nap mint nap tanúbizonyságot tesz hatalmas lelkierejéről. Elmondása szerint bizakodóan néznek a jövőbe, hiszen ha három évig haladni tudtak, akkor ez a továbbiakban is így lesz.

Szilárd felépülését sokféleképpen támogathatod, további részletekért olvasd el a róla készült anyagunkat.

farkasszilard2

 

Heim Hunor huszonhét éves, egészségesnek látszó, mosolygós fiatal. Másfél éve egy buli utáni reggelen visszafordíthatatlan betegséggel, fülzúgással és fokozott hallási érzékenységgel ébredt, ami teljesen megváltoztatta az életét. Története akár tragikusnak is mondható, hiszen egy hétig minden nap abban a reményben hajtotta álomra a fejét, hogy másnapra majd elmúlik. Sokáig az öngyilkosság gondolata is foglalkoztatta, de aztán megjelent életében az írás.

„Idén augusztusban tettem fel a közösségi oldalamra a felhívást, hogy olyan személyek jelentkezését várom, akik hozzám hasonlóan krónikus betegséggel vagy valamilyen rokkantsággal küszködnek. (…) A sorozat célja az, hogy mindenkinek megmutassam, a sérült emberek is a közösség szerves részét képezik, és bár esetenként több nehézséggel is küzdenek, attól még pontosan olyan hasznos elemei a társadalomnak, mint bárki más” – osztotta meg velünk meglátásait Hunor.

A székelyudvarhelyi fiatal nem adta fel, ahogyan ő fogalmazott, nem szállt le a kis megállókon, következő állomásaként nemrég motivációs előadást is tartott. Elmondása szerint előadásának legfőbb üzenete, hogy mindig, még a legrosszabb időszakokból is van kiút.

„Mindezt csak úgy tudtam elmondani, hogy megmutattam, én hol jártam, és miért nem akartam visszajönni. Rengeteget tanultam, és ma már sikerül másként tekinteni a dolgokra, ezért minden erőmmel azon vagyok, hogy másoknak segíthessek. (…) Ha negatív dolgok is történnek velünk, attól még lehetünk boldogak. Ez a legfontosabb üzenet, és remélem, ezt minél több embernek sikerül majd átadnom” – összegzett Hunor.

Teljes cikkünket itt találod.

14555589_1087455527957996_1954604598_n

 

A marosvásárhelyi Farczádi Albertnél – vagy ahogyan mindenki ismeri, Alinál – 13 évesen combcsontrákot diagnosztizáltak, egy év leforgása alatt azonban legyőzte betegségét. Azóta az önkéntesség a védjegye, és szabadidejében, már ha van neki ilyen, verseket ír. Fő célja egy verseskötet publikálása, amelynek megjelenését az utolsó kezelése napjától számított tizenkét évre, 2018. július 13-ra tervezi.

„Szerencsésnek nevezhetem magam, mivel a szüleim pozitívan álltak a helyzethez, rögtön megoldásban gondolkodtak, és nem hagyták, hogy negatív érzelmeik eluralkodjanak rajtuk. Természetesen az elején nagy volt a sokk, most elnevetem, de visszaemlékezve számomra az volt a legfájdalmasabb, hogy nem mehettem egy évig iskolába” – részletezte Ali, aki jelenleg a szülei által alapított egyesület PR-osaként tevékenykedik. Az adventi időszakban a kórházban a rákos gyerekekkel adventi naptárakat nyitnak, közben pedig folyamatosan lesi a kisgyermekek vágyait, amit aztán feltölt a közösségi hálóra és az egyesület weboldalára, ahol bárki jelentkezhet, aki teljesíteni tudná az adott gyerek óhaját.

Amennyiben valamelyik kislurkónak találkozót tudnál szervezni Gigi Becalival, vagy érdekel, hogy milyen kívánságok várnak még beteljesülésre, ide kattintva olvasd el teljes cikkünket.

farczadiali3

 


A Milyenek a székelyföldiek? elnevezésű karácsonyi számunk Harcosok című kategóriájába a teljesség igénye nélkül a Morfondír.ro hetilapban megjelent írásainkból szemelgettünk. Amennyiben környezetedben van olyan példamutató fiatal, akit igazi harcosnak neveznél, üzenj nekünk kommentben vagy az office@morfondir.ro e-mail címre.

Olvasta már ?

Új energiákat hazahozni, nem a hírt, hogy odakint milyen jó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük