Főoldal / Ehejt / Hogyan bulizik a ma fiatalja?
Forrás: sdvoice.info

Hogyan bulizik a ma fiatalja?

Hogyan bulizik a ma fiatalja? Miként választ a temérdek fesztivál közül, és mi győzi meg abban, hogy neki ott a helye? Hogyan sikerül megálljt parancsolnia magának, ha alkoholról, netán tudatmódosító szerekről van szó? T. E., K. L. és P. R. a nyár folyamán több helyi és más nagyobb városokban megszervezett fesztiválon is részt vett, a velük folytatott rövid beszélgetés során többek között a fenti kérdésekre kerestük a választ. Hogy a témát több szemszögből is megvizsgáljuk, Szász–Heron Amália Kinga pszichológust kérdeztük.

 

– Miről szólt általánosságban a fesztivál, amin részt vettetek?

T. E.: A Double Rise egy összművészeti fesztivál volt, amin mindenféle stílusú zenekarok felléptek, így a kínálatban mindenki megtalálhatta a kedvenceit. A fesztiválon a szórakozás, emellett pedig a költészet, az irodalom, tulajdonképpen a művészetek kaptak nagyobb szerepet.

K. L.: A Double Rise segítségével betekinthettünk egy kisebb falu életébe, érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen egy fesztivál egy ilyen abszurd helyen. Tradicionálisabb volt az egész, volt folkudvar is. „Egy kis faluban egy fesztivál.”

P. R.: Az Electric Castle négynapos fesztivált egy Kolozsvár melletti kisebb településen, Boncidán szervezték meg. A fellépők nagy része elektronikus zenét játszott, emellett a fesztivál idején sok más érdekes eseményen részt vettem. Mivel sátorban laktunk, ezért az időm nagy része arra ment el, hogy rendben tartsam a sátrat. Ettem, ittam, de nagyrészt a fesztivál területén múlattuk az időnket a fellépőket hallgatva.

Miért volt fontos számotokra, hogy eljussatok ezekre a fesztiválokra?

T. E.: Először is azért, mert nagyon megtetszett a hirdetési módja, és rengeteg olyan fellépő volt, akiket nagyon szeretünk – ez utóbbi volt a fő ok.

K. L.: Szórakozás, zene, és egy kicsit ki akartunk mozdulni a hétköznapokból.

P. R.: Nagyon sokat jelentett, fontos volt, hogy eljussak oda, mivel a barátommal lehettem, rengeteg új embert ismertem meg, mindenki közvetlen volt, bárkivel lehetett beszélgetni, rengeteg különleges embert láttam. Érdekes volt, mert nagyon sok olyan emberrel találkoztam, akiket a hétköznapi életben elítélek a kinézete miatt, de ott olyan természetes volt.

– Mi tetszett a legjobban ezekben az eseményekben?

T. E.: A koncertek, a helyszín és a társaság is abszolút különleges és csodálatos volt. A szervezők hangsúlyosan kérték, hogy vigyázzunk a környezetre, és az emberek nagyon odafigyeltek erre. Koncertek után néhány fiatal ott maradt, és felszedték a szemetet, pedig nem is voltak szervezők. Mindenki nagyon közvetlen volt, nagyon sokan voltak, akik csak úgy odaültek az asztalunkhoz, és beszélgetni kezdtek velünk.

K. L.: A legjobban a pottyantós WC piszoárja tetszett. Ekkora találmányt, Uram!

– Meglátásotok szerint a fiatalabb (14-20 év) korosztálynak miért fontosak a fesztiválok?

T. E.: Azért, hogy jól tudják érezni magukat, fontos, hogy kicsit elszabaduljanak az otthoni légkörből, ismerkedjenek, és hogy eljussanak azokra a koncertekre, előadásokra, amelyek érdeklik őket.

K. L.: A szabadságérzet, a felelősségvállalás, a szülők elengedése. Teljesen magadra vagy utalva, és azt csinálhatsz, amit csak akarsz.

– A mai fiatalokat milyen rendezvények érdeklik?

T. E.: A legjobban a koncertek, a bulik és a közönségtalálkozók. De ez nagyon emberfüggő.

K. L.: Főleg a koncertek és a bulik. Nagyjából ennyi… Igazából kulturálatlan az egész – szerintem.

P. R.: Az itt a legnagyobb probléma, hogy mindenki vagy a gyerekeket vagy az idősebb korosztályt tekinti célközönségnek, de ránk senki sem gondol. Például ki lehetne próbálni egy filmvetítést vagy bármi mást, ami a mi korosztályunknak szól.

– Milyen fajta zenét hallgattok?

T. E.: Igazából mindenfélét. Indie-t, a barátaim hatására rockzenét, dzsesszt, bluest. De minden zenére jól tudom érezni magam.

K. L.: Elektronikust zenét, dzsesszt, reggae-t és alternatív rockot.

P. R.: Alternatív és klasszikus rockot, elektronikus és szintetikus zenét.

– Szerintetek hol a határ az alkoholfogyasztásban?

T. E.: Mindenkinek magának kell megtalálnia a határt. A fiatalok egy ideig isznak, hogy jól érezzék magukat, aztán már azért, mert mindegy, és ilyenkor csinálnak butaságokat az emberek. De szerintem alkohol nélkül is jól tudja érezni magát az ember.

K. L.: Az alkohol csak egy mellékdolog, nem arra kell helyezni a hangsúlyt, anélkül is jól lehet szórakozni.

P. R.: Fontos kitapasztalni, hogy meddig bírja az ember, meg kell találni a határt addig a pontig, amíg tud az ember magáról.

– Mi a véleményetek a tudatmódosító szerek használatáról? Ti foglalkoztok ilyesmivel?

T. E.: Nem használok ilyeneket, és szerintem butaság ezzel foglalkozni. Nem azt mondom, hogy nem lehet kipróbálni, de ha valaki rendszeresen lövi magát, az nem egy elfogadható dolog. Véleményem szerint anélkül is jól lehet mulatni.

K. L.: Nem foglalkozom tudatmódosító szerekkel, így véleményt sem tudok mondani, de szerintem annál is kell tudni, hol a határ.

P. R.: Csak a füvet próbáltam, szerintem azzal nincs különösebb baj, mert nem leszel tőle függő. Viszont ha bulizni megy az ember, akkor inkább igyon, mint füvezzen.

– A szüleid mit gondolnak a fent említettekről?

T. E.: Ők száz százalékban ellenzik, annak ellenére, hogy apukám is cigarettázik. Szerintem egy velem egyidős többet tud a drogokról, mint egy felnőtt, és ez baj. Azt nem ellenzik, hogy például egy fesztiválon megigyak egy-két sört, de fontos nekik, hogy bízhassanak bennem, és hogy tudják, tudom, hol a határ.

K. L.: Abszolút ellenzik az ilyen dolgokat.

P. R.: Az alkoholfogyasztással nem problémáznak, mivel tudják, hogy odafigyelek, és tudok vigyázni magamra, a tudatmódosító szerekről meg nincs tudomásuk.

– A mai tinédzserek szüleinek mennyi beleszólásuk van a gyerekeik életébe?

T. E.: Elég sok, mert velük élünk, ők adnak nekünk ennivalót meg hasonlók. De szülőtől függ, hogy mennyire szól bele a gyerekei életébe, mert egy bizonyos életkor után már nem lehet ok nélkül nem elengedni ide vagy oda a fiatalt. Eljön az az idő, amikor már el kell engedni őket. Persze, egy 13 éves gyerek szüleinek igenis van beleszólása abba, hogy hova menjen, de egy 17 évesnek már nem kéne legyen.

K. L.: Nagyon kevés, ha valamit el akarnak érni, azt előbb vagy utóbb úgyis elérik, de ez személyfüggő.

P. R.: A mai szülők annyit dolgoznak, hogy nem igazán tudnak beleszólni semmibe. A gyerek úgyis azt csinál, amit akar, ha el akar menni valahová, akkor elmegy.

– Ti hogy szoktatok szórakozni?

T. E.: Imádok táncolni a koncerteken. Úgy gondolom, hogy meg tudom tartani azt a bizonyos határt, így egy-két sört iszom csak, és egyszerűen jól érzem magam.

K. L.: Veszek egy zacskó csipszet, leülök a számítógép elé, és egész éjjel kockulok.

P. R.: Nem tartozom a táncolós emberek közé, inkább beszélgetek, iszogatok vagy csak hallgatom a zenét.

– Most, hogy megkezdődött az iskola, véget érnek a bulizások?

T. E.: Számomra igen, mivel a tanulás nálam prioritást élvez. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem fér bele egy-két buli a barátokkal.

K. L.: Szerintem nem, mivel mindenki megpróbálja kihozni a legtöbbet az idejéből.

P. R.: A hétköznapi italozásnak természetesen vége szakad, viszont szerintem hétvégén semmi akadálya a bulizásnak.

 

Elengedjem vagy ne engedjem el?

A három fiatallal folytatott beszélgetést követően Szász–Heron Amália Kinga pszichológust a fiatalok bulizási szokásairól, a függetlenség érzésének fontosságáról, a szülők hozzáállásáról kérdeztük. A szakember véleményét lennebb olvashatják:

„Egyre több serdülőket (is) megszólító fesztivál zajlik nyaranta Erdély-szerte is, ahol változatos zenei felhozatallal, előadásokkal, színes programokkal hívogatják a szórakozni, kikapcsolódni, nyaralni vágyó fiatalokat.  A szülők ilyenkor nehéz döntés előtt állnak: »elengedjem vagy ne engedjem el 15-18 éves gyermekemet egy háromnapos fesztiválra?«

Azt tapasztalom, hogy a 40-50 évesek (X generáció), tanácstalanul és néha aggódva vesznek tudomást a mai fiatalok (Y generáció), esetleg saját gyermekeik szórakozási szokásairól. Előszeretettel, néha aggódalommal vagy épp megbotránkozással hangzanak el a közhelyek, hogy »a mi időnkben nem volt ennyi fesztivál«, »a mi időnkben nem akartunk minden hétvégén kimenni«, »a mi időnkben nem jutott volna eszünkbe 15-16 évesen háromnapos fesztiválra kérezni«. Nehéz a szülőnek, nehéz a serdülőnek.

És mindannyian tudjuk, hogy már nem a »mi időnket« éljük. Igen, a fesztiválok is, akárcsak az internet, az információdömping, a high-tech eszközök és sok minden más, ami egy újfajta szemlélet része, a rugalmasság és a mértékletesség megtanulásának kihívását hozza magával,  részei lettek a napjainknak, és állásfoglalásra, szorongásainkkal való szembenézésre, kapcsolataink (pl. szülő-gyerek kapcsolat) megmérettetésére kényszerítenek.

A generációs különbségekről, az X, Y és Z generációk másságáról már sokan és sokat írtak. Lassan nincs olyan felnőtt, aki ne hallott vagy ne szembesült volna az új generációk más és változatos igényeivel. A mai fiatalok hamarabb érnek testileg, hamarabb kialakul az éntudatuk, gyorsabb a kommunikációs fejlődésük, hamarabb tűnnek felnőttnek, de csak tűnnek, hiszen a lelki érés lassabb, és ennek gyakran még a felnőtt sincs tudatában.

Azt látom, hogy a kényes kérdés a személyes határok felfedezése és kialakítása, ami természetesen csak az egyéni tapasztalatok szerzésén keresztül tud megvalósulni. Mindezt a társadalomnak és a felnőtteknek kell felelősségteljesen biztosítani számukra. A tapasztalatok biztosítják a személyiség érését. És természetesen kell az alap, az erős, jó családi háttér, a kötelék, a szociális háló, ami megtart és biztonságot ad. A serdülő késztetést érez a szülőktől való érzelmi eltávolodásra, saját identitásának, értékrendjének, független ítéletalkotásának kialakítására, ami az egyéni tapasztalatokon keresztül valósul meg. A fesztiválok hangulata, érzelmi, lelki miliője az önállóság, a szabadság illúziójának érzését adja, ahol az amúgy is lázadni akaró fiatal bátornak, merésznek érezheti magát, kikapcsolódhat, vele egykorúakkal szórakozhat, feloldódhat egy másféle énállapotban.

A természeti népeknél és az archaikus társadalmakban specifikus beavatási rítusokkal és szertartásokkal ünnepelték az emberi élet átmeneti időszakait, valaminek a végét és valami újnak a kezdetét. Lelkünk ma is igényli a beavatási rituálékat, a megváltozott tudatállapotokban megtapasztalt egységet az Univerzummal. Bizonyos szempontból a jól szervezett, színvonalas fesztivál is beavatás, ahol az emberek közös érdekből vannak jelen, közös a cél, ahol az énhatárok ideig-óráig elmosódnak, feloldódnak a kollektív együttlétben. A fiatalok ilyenkor különleges élményekkel gazdagodnak, hogy majd visszatérhessenek a hétköznapokba.

Az X generáció tagjai még képesek voltak mindezt megélni a mozgás, a tánc felszabadította boldogsághormonok és a kedvenc zene hatására. Ma azt látom, ez már keveseknek elég, hisz ott az alkohol, amiben sokan nem ismernek mértéket, és visszaélnek vele. Aztán ott vannak a túl erős hangok, a pszichedelikus fények, az óriási tömegek és persze a mindenféle egyéb (extatikus) serkentőszerek. De a lélek nem változott 20-40 év alatt. Az érést nem lehet siettetni, a  fejlődést nem lehet erőltetni. A  tapasztalatok megéléséhez idő és integritás kell. A megélést fel kell dolgozni, meg kell érteni és integrálni, hiszen a személyiség csak így tud egészségesen fejlődni. Lassan, de biztosan. Ezért ha fejlesztő és kellemes tapasztalatot akarunk szerezni, tiszta fej és ép lélek kell hozzá. Számomra ilyen az igazi fesztivál, ahol épülni, inspirációt gyűjteni, töltekezni lehet.”

Olvasta már ?

Új energiákat hazahozni, nem a hírt, hogy odakint milyen jó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük