Hol vagytok székely(földi)ek?

Hasonló cikkek

Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819

Hol vagytok székelyek? (szemle)

március 23, 2019

Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819

Kisebbség vs. kevesebbség

március 13, 2018

Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819

Európai védelmet jogainknak!

március 12, 2018

Csala Dénes adatvizualizációs blogján 2015 augusztusában tette közzé Hol vagytok székely(földi)ek? – a teljes diaszpóra című kutatását, amelyben feltérképezte a székelyföldi városokból elszármazottakat Erdély-, Románia-, Európa- és világszerte, majd interaktív adatvizualizáción keresztül bemutatta a székelyföldi diaszpórát. A Csíkszeredából elszármazott szakemberrel az elvándorlás kérdésköreiről beszélgettünk.

– Milyen indíttatásból kutatta a migrációt a Facebook alapján?

– Érdekes kihívásnak számított hálózatokat vizualizálni térképre való átvetítéssel. Egyszer csak eszembe jutott, hogy a Facebookon rá lehet keresni bárkire, és amikor kutatni kezdtem a témában, rájöttem, hogy az emberek elég sok információt megosztanak magukról ezen a felületen. Az én bányászatom a 16 legnagyobb székelyföldi városra korlátozódott, ezért eredményei a lakosság megközelítőleg felét érintő adatokat tükrözik. Ha azonban a falvakat is ide számoljuk, feltehetőleg sokkal nagyobb mértékű migrációról beszélhetünk.

A XXI. századi nomád történetek. A székelyföldi munakerő-migráció jelene – szakmai vélemények és személyes élettapasztalatok mentén című kiadáványunkban Bodó Juliannával, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának professzorával, a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának munkatársával is beszélgettünk.

A cikk itt érhető el.

– Milyen fontos következtetéseket sikerült levonnia?

– Érdekes, hogy az emberek megtartják a historikus hovatartozást regionálisan, azok, akik a szász vidékről emigrálnak, továbbra is a német ajkú országokat választják, míg azok, akik Udvarhelyszékről vagy Háromszékről vándorolnak ki, nagy arányban mennek Magyarországra, Németországba vagy Angliába.

Véleményem szerint az emberek elképesztő mértékben becsapják magukat… Teljesen feladják a képzettségüket, amiért a szüleik 3-5 évig fizettek, és eljönnek egy idegen országba, ahol nulláról kell kezdeni az életet, mindezt azért, hogy másfél- vagy kétszeres bérért dolgozzanak. Az embereket ilyen esetben elvakítja a pénz, holott ha mindent összeadnának (beleértve a lakbért, az életminőséget stb.), akkor másképp látnák a helyzetet. Éppen ezért, miután ezt átgondoltam, azt mondanám: most már nagyon nagy az a tömeg, amely nem gazdasági okokból vándorol ki, hanem sokkal inkább a kalandvágytól vezérelve vagy a tapasztalatszerzés reményében adja fejét erre a döntésre, és nem akar folyamatosan külföldön élni. Mindenki ismer olyat, aki kiment külföldre dolgozni, de lényegesen kevesebben vannak azok, akik le is telepedtek odakinn.

Fontos megkülönböztetni, hogy milyen társadalmi rétegből és milyen társadalmi rétegbe vándorol ki az illető. A barátaimat elnézve elmondhatom, hogy ezek az emberek nem maradnak ott, ahol lediplomáztak, általában más nyugat-európai országot választanak, külföldi diplomával semmiképpen nem fognak hazamenni.

Nagy többségben azok vannak, akik diplomásként kimennek kétkezi munkát végezni, ami gyakorlatilag egy hatalmas fék a saját fejlődésükben, hiszen külföldön is el tudnak jutni arra a szakmai szintre, mint otthon, csak ez általában 3-5 évbe telik, és azalatt előfordulhat, hogy megcsömörölnek az adott országtól.

Kevésbé hangsúlyosan vannak jelen azok, akik tanult közegből tanultba mennek ki, ők általában elvi okokból döntenek az elvándorlás mellett, és mivel az elmúlt 25 évben kevés változást láttunk Romániában, ezért természetesen nem is jönnek vissza.

A kutatásban egy érdekes találat még az, hogy az emberek követik a preferenciális csatolódás modelljét, vagyis sokkal nagyobb arányban mennek olyan helyekre, ahol már vannak barátaik, ismerőseik.

– Véleménye szerint mi hiányzik az itthoni rendszerből?

– Rengeteg országban jártam, sok országban laktam is, bármelyikhez hasonlítom a Székelyföldet, bátran állíthatom: a Székelyföld jobb. Kicsik a fizetések, ez köztudott, de az emberek nagy része dolgozhat(na) online, ami egy globális rendszer része. A legnagyobb gond az, hogy a Székelyföld Románia része, és a romániai bürokráciai rendszer nem segít semmilyen iniciatívát. Ha valaki otthon szeretne valamit véghezvinni, folyamatosan beleütközik a bürokráciai rendszerbe és megannyi íratlan akadályba. Mindaddig, amíg központosított államról beszélünk, ez ellen nem igazán tehetünk semmit.

A másik nagy probléma az, hogy mi, székelyföldiek túl szerények vagyunk, és nem tudjuk sem másoknak, de főként saját magunknak marketingelni a régiót. A székelységnek van egy abszolút negatív, borús rálátása saját magára… Ha lenne egy, a Székelyföldet népszerűsítő kezdeményezés, ami felsorakoztatná, hogy például milyen tiszta itt a levegő, milyen biztonságos, családias a környék külfölddel ellentétben, akkor az emberek talán jobban meggondolnák, hogy milyen döntéseket hoznak. 

Sokan azt mondják, hogy nincsenek munkalehetőségek otthon, pedig a cégek szakemberhiányban szenvednek, és jól meg is fizetnék őket, de amikor az emberek kijönnek az egyetemről, ezt nem tekintik valós opciónak, nem látják át, hogy milyen előnyei vannak a pénzbeli számokon túl.

– Kell-e a külföld ahhoz, hogy elkezdjük értékelni ezeket az adottságokat?

– Természetesen. A harmadik probléma az, hogy az emberek nem utaznak eleget turistaként, Európában még szétnéznek, de távolabbra nagyon ritkán mennek. Az utazás hiánya nagyon büszke, mondhatni nacionalista magatartást eredményez, ahol az előítéletek rendkívül erősek. A székelyföldiek félnek az újtól, bezárkóznak, és mivel nem tudják, hogy máshol milyen, ezért nincs viszonyítási alapjuk, s ezzel együtt nem tudják értékelni azt sem, ami adott. Mivel abban a tévhitben élnek, hogy máshol jó, de erről előzetesen nem bizonyosodnak meg, ezért a kirándulás helyett gyakran egyből a kivándorlás mellett döntenek, ami rendkívül rossz modell.   

– Jelenleg Angliában tartózkodik. Milyen út vezette külföldre?

– Romániából 2011 februárjában mentem el, fél évig Görögországban tanultam Erasmusszal, ezt követően öt évig az Egyesült Arab Emírségekben, Abu Dhabiban és az Egyesült Államokban, Bostonban laktam. Ez idő alatt elvégeztem a mesterit és a doktorit, tavaly októbertől pedig a Lancasteri Egyetemen tanítok. Olyan szakmában képeztem magam, amit Romániában is csak nehezen tudok használni, annak ellenére, hogy nagyon szeretem a hegyeket és a szülőföldemet, ez olyan kerítést emel, amit nagyon nehéz átugrani. Ennek ellenére már dolgozom az ügyön, saját magamnak kell megteremtenem otthon a lehetőségeket.

CSALA DÉNES

Kutató, blogger, utazó és örök tanuló.

Csíkszeredában született 1988. július 28-án.

A Márton Áron Gimnázium tanulója volt, majd a Kolozsváron, később Abu Dhabiban tanult tovább.

Jelenleg a Lancasteri Egyetem adjunktusa.

Jelen írás a Morfondír.ro hetilap XXI. századi nomád történetek. A székelyföldi munkaerő-migráció jelene – szakmai vélemények és személyes élettapasztalatok mentén című kiadványában jelent meg. A kiadványt e-mailben igényelheti az office@morfondir.ro címen. Csala Dénes teljes kutatását a http://csaladenes.egologo.ro/ blogon olvashatja.