Hasonló cikkek
Attól töltődik fel, hogy egész nap dolgozhat; akkor örül a legjobban, ha egyedül, a saját ötleteit megvalósítva telik a munkaideje.
András Franciskát az alkotás folyamatáról, a kézművesek helyzetéről, a kreativitásról kérdeztük.
– Mikor készült az első Fanni alkotás?
– Nyolcéves koromban kaptam egy játékvarrógépet, és akkor anyum segítségével varrtam egy takarót. Egy-két évig érdekelt a varrás, aztán megszűnt a lelkesedés, nem tudtam mit kezdeni vele. Tizenegyedikes koromban, amikor művészetisként szakosodni kellett, megint a textil felé fordultam, azt választottam. A két időszak között is folyamatosan csináltam valamit, leginkább rajzoltam, de nem kötött le annyira, mint annak idején a varrás.
Rá kellett jöjjek, hogy valami ilyesmivel kell próbálkozzak, mert ez az, ami nekem való.
Tizenegyedikes voltam, amikor kezdtem gondolkodni azon, hogy szeretnék egyetemre menni. A gimnázium utolsó évében részt vettem egy olimpiászon, ami nem úgy sült el, ahogy kellett volna: annyira izgultam, hogy elrontottam.
Akkor a neten böngészve találtunk egy versenyt, ami arról szólt, hogy a temesvári egyetem egy évig ösztöndíjas helyet biztosít a legjobb hat versenyzőnek. A textil–dizájn szakra jelentkeztem, három év alatt rengeteg mindent kipróbáltam: szőttünk, batikoltunk, szitával nyomtattunk.
– Hogyan lett az otthoni varrogatásból nagyközönség elé tárható Fanni párna?
– Először két évvel ezelőtt, augusztusban varrtam egy párnát, de nem eladásra, csak magamnak.
Azt kiraktam a Facebookra, és még aznap felkerestek négyen, hogy szeretnének rendelni. A Facebook-oldalam már azelőtt is megvolt, de addig csak a rajzaimat töltögettem fel oda.
Amikor elkészítettem az oldalt, még aznap írt egy bukaresti nő, hogy megvenné a rajzomat, úgyhogy nagyon kellemes emlékeim vannak erről az időszakról.
– Van arról fogalmad, hogy hogyan találnak rád a vásárlók?
– Nem igazán. Gondolom, ő úgy talált rám, hogy anyum megosztotta az oldalamat, s valószínűleg az ő régi vásárlójaként felfigyelt rá.
– Mennyire volt könnyebb vagy nehezebb az, hogy édesanyád is hasonló munkát végez?
– Abból a szempontból könnyebb, hogy minden anyag elérhető itthon, nem kell keresgélni, és persze emellett rengeteget segít, amikor szükségem van rá. Ennek ellenére volt olyan, aki azt hányta a szememre, hogy konkurenciát csinálok anyumnak. Pedig ez nem így van, hiszen az anyaghasználat csak egy része a végeredménynek, a stílusunk nem ugyanaz.
– Milyen arányban dolgozol saját ötlet alapján? Hát megrendelésre?
– Az elején nagyon sok Facebook-figurás párnát kértek, amit nem túl nagy örömmel készítettem el. Természetesen, ha kérik, elkészítem, de sokkal jobban szeretek olyan mintát felvarrni, ami az én fejemből pattant ki, és nem egy oldal fejlesztőjének az ötlete.
Megközelítőleg egy éve jutottam odáig, hogy a saját rajzaimat kezdtem párnára varrni, elég pozitívan reagáltak rá az emberek. Van olyan, hogy megrendelik az adott párnát, de rám bízzák azt, hogy milyen legyen, szerintem ez a leginkább megtisztelő, ezt szeretem igazán.
– Általában honnan inspirálódsz? Mi előzi meg az alkotást?
– Az alkotás úgy szokott zajlani nálam, hogy jön egy ötlet, elkezdek agyalni rajta, de nem igazán szeretem megnézni a hasonló alkotásokat, mások munkáit, mert ellenkező esetben tudom, hogy akarva-akaratlanul visszaköszönne nálam, bennem maradna az, amit ott láttam.
Emiatt legtöbbször úgy csinálom, hogy megvalósítom az ötletemet, és csak ezt követően kezdek nézelődni az interneten, hogy ezt más már elkészítette-e vagy sem, és ha igen, akkor milyen technikával milyen eredményt ért el.
– Az államvizsga-dolgozatod témája Pán Péter volt. Szerinted mennyire jár együtt a kreatív gondolkodás a gyermeki léttel?
– Szerintem a kreatív ember igazából sose nő fel. Rólam többször is mondták, hogy a saját kis mesevilágomban élek. Akkor rosszulesett, nem értettem, hogy pontosan mit akarnak ezzel, de ma már látom, hogy igazuk volt. Én mindig is szerettem a meséket, mást nem is tudtam volna elképzelni államvizsgatémának. Ez jött, aztán minden Pán Péter-filmet és -rajzfilmet megnéztem rengetegszer, hogy ötletet merítsek belőle.
– Milyen tervekkel vágsz neki az első egyetem utáni évednek?
– Egyelőre van a Facebook-oldalam, de szeretnék még profilt készíteni néhány online piacon, mert most, hogy befejeztem az egyetemet, több időm van a megrendelésekre. Egyelőre csak ezzel akarok foglalkozni.
Azt is terveztem, hogy már idén mesterképzésre jelentkezek, de aztán meggondoltam magam. Szerettem volna megnézni, hogy Kolozsváron mit tanulhatok, aztán hazajöttem, és sok időm volt varrni, s rájöttem, hogy igazából ez az, amit csinálni akarok, úgyhogy át kell gondolnom, hogy pontosan hol szeretnék továbbtanulni. Egy évig itthon maradok, és varrok, aztán kiderül. Azt megtapasztaltam, hogy engem az tesz boldoggá, ha reggeltől estig ülök a gép előtt, és varrok, de csak akkor, ha nem mondja meg senki, hogy mit kell csináljak. Saját magam főnöke szeretnék lenni. Nagyon szeretném, ha egyszer lenne egy cégem, és nyugodtan tudnék dolgozni. Ez lenne az álommunkahely, már csak arra kell rájönnöm, hogy hogyan találok ennek keretet.
ANDRÁS FRANCISKA
1994-ben született Csíkszeredában.
A Nagy István Művészeti Líceum textil szakos diákja volt.
Idén diplomázott a Temesvári Képzőművészeti Egyetemen.
Főként párnákat készít, munkáira jellemző a nagyon apró részletek kidolgozása.
Párnáit itt lehet megtekinteni.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819