Hasonló cikkek
Amerikával az élen ma a világ számos táján majdhogynem naponta születnek újabb és újabb, mindenki számára elérhető videós tartalmak, a legkülönfélébb témákban válnak ismertté vloggerek, videóbloggerek.
Magyar nyelvterületen, például utazás témakörben azért még bőven van kiaknázandó lehetőség, többek között ez is vezérelte Józsa Levente fotóst abban, hogy 2016 októberi afrikai utazását Bolyongó elnevezésű Youtube-csatornáján a hazai és a szélesebb nagyközönséggel is megossza.
Videósorozataiban Levi és utazótársa, Mózes Tamás, aki szintén fotós, könnyed humorral és túlszereplés helyett inkább tartalmas, néhol lazán ismeretterjesztő, néhol egyszerűen csak szemet gyönyörködtető képes anyaggal ajándékozzák meg a nézőket. A fókusz mindvégig azon van, hogy saját tapasztalataik és érzéseik szerint mutassák be mindazt, amit a fekete kontinens tartogatott számukra.
A jelenleg is bővülő sorozat első négy epizódjának fő témája, egyben Leviék afrikai útjának és a Bolyongó projektnek is kiemelkedő része a Kilimandzsáró legmagasabb pontjának, az Uhuru-csúcsnak a meghódítása. Ezt követik a további részek a Masai Maara Vadrezervátum és a maszáj falvak népeinek bemutatásával, de Levitől megtudtuk, hogy bőven van még nyersanyag, így feliratkozóiknak és az érdeklődőknek még legalább egy hónapra elegendő színes tartalom ígérkezik.
Kezdetek
Levinek nem volt idegen a fekete kontinens, hiszen 2015-ben járt már Afrikában, akkor útját államvizsgafilmjeként, a Will Fred című dokumentumfilmben örökítette meg. Akkori társaival, az I Have a Brick in Kenya projekt önkénteseivel együtt 2015-ben eldöntötte, visszatér Kenyába. És rá fél évre már kezdhetett is készülni az újabb afrikai kalandra, ami a fent említett nagy kihívást tartogatta számára: eldöntötte, hogy megmássza a Kilimandzsáró legmagasabb csúcsát, és sikeresen fel is jutott rá.
A kérdés csak az volt, hogy igazi fotós-filmesként a felszerelését soha otthon nem hagyva mi az a forma és keret, amit ennek a háromhetes személyes élménynek adhat. Kis ötletelés után így született meg a videóbloggerség gondolata, és vele együtt a Bolyongó projekt.
A Bolyongó lényege
Levi valami olyasfélét csinál – és talán sokunknak éppen ez az érdekes a projektjében, ezért várjuk hétről hétre az újabb Bolyongó-részeket –, amitől roppant természetessé válik a helyszín, az ott élő ember, a megélt élethelyzet. És ez a személyesség végig kiérződik minden egyes epizódból.
– Azt szeretnénk elérni a Bolyongóval, hogy saját tapasztalataink bemutatásával egy picit a nézők is láthassák és érezzék az általunk megélt kinti valóságot. Nem mellesleg erre jönne rá az a szakmai filmesköntös, amelynek köszönhetően egy-egy epizód, merjük remélni, nyújt néhány felemelő művészi percet a szakmához egy kicsit is közel álló nézőknek is.
De a minőséggel párhuzamosan a szórakoztatást is roppant fontosnak tartjuk, hiszen a projekt saját magunk kipróbálásán túl elsősorban a nézőkért jött létre, számukra szerettünk volna valódi kikapcsolódást nyújtani. A nézőknek ugyanis lényeges szerepe van a projektben és annak folytatásában, hiszen az ő visszajelzéseikből építkezünk, véleményeiket is figyelembe vesszük az újabb részek megvágásánál. Természetesen így az ő érdeklődésüktől is függ majd a folytatás.
És igen, a Bolyongó egy nagyon is személyes történet, benne a Kilimandzsáró-kihívással, amelyet óriási tapasztalatként könyvelek el. Bizonyítani szerettem volna magamnak, és ez a tét és cél pont jókor tűnt fel az életemben. Több helyen elmondtam már, hogy ez az utazás és kiváltképp a csúcstámadás egy tökéletes önismereti tréning volt számomra – mesélte portálunknak Józsa Levente.
Majd egyszer…
Ha egy következő, Afrika utáni, óhajtott úti céljáról kérdezik, Levi a Karib-térséget emeli ki.
– Valami okból kifolyólag (valószínű azért, mert a csapon is azok folynak) annyira nem vonz sem Nyugat-Európa, sem a többi, nagyvilági turistaparadicsom. Érdekel egy-két főváros, de nem annyira, hogy komoly tervek fűzzenek hozzá. Talán még Afrika előttire vezethető vissza az a cél, amelyen nagyon sokat gondolkodtam, és ez Kuba. Bár az afrikai földrész megelőzte az első álmomat, de nem adom fel azt se, hogy megcélozzam az Észak- és Dél-Amerika közé szoruló „apró” kis részeket. Az, hogy miért pont Kuba, talán majd a Bolyongó egyik évadából kiderül. Remélem azelőtt lesz ez, mielőtt leolvad a maradék gleccser is a Kilimandzsáróról – részletezte a fotós.
Útravalóul
Levi rengeteget tanult már csak azóta is, amióta hazajött afrikai útjáról. Az elmúlt hetekben például azt kellett megértetnie magával, hogy vannak helyzetek, amikor egyik út sem jó, de dönteni kell. Mert igen, vannak olyan helyzetek, amikor se le, se fel nem lesz kellemes, de muszáj elindulni valamerre. Ilyenkor nehéz mérlegelni, mégis melyik az, ami kevesebb veszteséggel jár, ami jövedelmezőbb lehet számunkra, de el kell hinni, állítanak olyan helyzetek elé, amikor minden lehetséges döntés rossz.
Úgy érzi, ez az év még tartogat hasonló döntéshelyzeteket, amikor több olyan dologról is le kell majd mondania, ami eddig kedves volt számára, de akkor majd félre kell tennie azokat valami más érdekében (ezt most értsük csak a szakmájára).
– Az biztos, hogy Afrika, a hegy, a bolyongások mind, mind szilárdabbá tették bennem azt, hogy tényleg le lehet szedni annak a gyümölcsét, amit anno a nagyok csak úgy emlegettek: „a befektetett munka”. A negyedik epizód végén említett mondatokban is erre utaltam, amelyet nem egy elcsépelt motivációs epizódnak álmodtam meg, viszont az igazságot kellett átadjam, és az az, amit ott elmondtam.
…és ott a kitűzött célról beszélek, amit most már szépen összefonhatok a fent említett tapasztalatokkal. Nem mindig lesz a kitűzött cél annyira sikeres, ahogyan azt az első percben megálmodtuk, talán egy pokolnak hisszük majd a végén az egészet, de el kell higgyük, hogy mindent a magunk javára kovácsolhatunk, és ha nem is ma, de a jövőben hasznunkra válhat bármilyen átélt vagy megszenvedett történet – zárta mondandóját Levi.
JÓZSA LEVENTE
Székelyudvarhelyen született 1992. augusztus 25-én.
Tanulmányai, munkája és családja miatt jelenleg Kolozsváron és Székelyudvarhelyen felváltva tartózkodik.
Szakmai alapképzését a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának fotó, film és média szakán végezte (2012–2015), és ugyanitt folytatja mesteri tanulmányait is rövidfilm szakirányon.
Egyetemi tanulmányai mellett idejét főként a Kistesó és a Bolyongó projektek fejlesztésébe fekteti. Emellett folyamatosan foglalkozik reklámfilmek és reklámfotók gyártásával is.
2015-ben a Will Fred című, Kenyában készült dokumentumfilmjét beválogatták a legjobb nyolc diákfilm közé a bukaresti DocuArt filmfesztiválon, majd első helyezést nyert a FfeST Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Filmjét közben vetítették több városban is: Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Kolozsváron, Bukarestben és Székelyudvarhelyen. Kisfilmje jelenleg a Bolyongó YouTube-csatornán tekinthető meg.
Emberközpontú, főként párokról készült fotói erdélyi és magyarországi pályázatokról is hoztak haza első helyezést.
Ha ideje engedi, önkéntesként besegít a Székelyudvarhelyi Művészeti Tanoda projektjeibe, vagy az I Have a Brick in Kenya csapat kezdeményezéseibe.
