Hasonló cikkek
23 éves (lassan 24, de amíg be nem tölti, csak 23). Középiskoláját a csíkszeredai Márton Áron Elméleti Líceum történelem-társadalomtudomány–angol intenzív osztályában végezte. Egyetemi diplomáját a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerezte, ahol angol–finn–norvég szakos hallgató volt három kerek évig. 2014. augusztus 9.: Finnországba költözött. Mások szerint. Ahogy ő maga látja: hazatért. Az igazi otthonába, ahová mindig is tartozott. Ez lenne tehát Keresztes Judit (Juci) – kicsi lány a nagyvilágban – története. Nagyon sok külföldre költözött vagy inkább kényszerből, szükségből, egyéb okokból külföldre vándorolt ismerősével ellentétben őt nem a kényszer vezette rá erre az útra. Az ok, amiért így döntött, teljesen más volt. A szíve hívta, és ő egész életében hallgatott rá, és vakon követte, még akkor is, ha nem mindig volt okos lépés így tenni. De a szívnek és az érzelmeknek, amint tudjuk, nem lehet parancsolni.
Körülbelül 10. és 11. osztályos lehettem, amikor véletlenül rábukkantam finn metál, folkmetál és egyéb műfajú finn rockzenekarokra (igen, hajdanán én is feketében járó rockerlány voltam). Mondanom sem kell, nagyon megtetszettek, egyre többet kezdtem kutatni utánuk, minél többet akartam tudni a finn kultúráról, népről, nyelvről és mindenről, ami Finnországgal kapcsolatos. Ahogy egyre több információt szereztem, egyre inkább tűnt úgy, hogy igen, ez egy meseszép ország, ide el kell látogatnom, ha addig élek is. Aztán kezembe akadt a nemzeti eposzuk, a Kalevala. Emlékszem, hogy beletelt néhány napba, amíg ki tudtam heverni, mert – bár könyvmoly létemre akkor néhány száz könyvön, mostanra több mint ezer könyvön voltam/vagyok túl – időbe telt, amíg sikerült feldolgozni, hogy milyen varázslatos, egyedi, gyönyörű alkotás. Mivel ez épp télen történt, és épp a karácsonyi vakációban, emlékszem, milyen gyakran kaptam magam azon, hogy azt képzelem, Finnországban vagyok, a kemény, de lélegzetelállítóan szép finn tél közepén. Akkortól kezdődően már hagyománnyá vált nálunk a családban, hogy – főként terveim legnagyobb támogatójával, Édesapámmal – karácsonykor megnézzük a Duna TV finnországi Lappföldről való adásait. Akkor elhatároztam magamban, hogy ha addig élek is, egyszer eljutok Lappföldre és Rovaniemibe, és találkozok az igazi Mikulással.
Ez az álmom (is) valóra vált, mégpedig 2014 decemberében amikor döntenem kellett, mit teszek karácsonykor: hazamegyek és meglátogatom a Szüleimet, akiket négy hónapja nem láttam, vagy beteljesítem ezt a néhány éves álmomat. Önző volt, bevallom, hogy az utóbbit választottam, de megérte. A mindenben mellettem álló Szüleim pedig nagyon boldogok voltak, hogy egy csapásra ennyi legyet ütöttem: eljutottam a mesebeli, mégis reális Lappföldre, találkoztam a nagyon kedves Mikulással (aki nem győzött csodálkozni a szívből jövő ölelkezések közepette, hogy ha Erdélyből vagyok, hogyan beszélem a finn nyelvet ennyire folyékonyan és hibátlanul?), és életemben először láttam az északi fényeket (aurora borealis) is. Nem önthető szavakba, mekkora élmény volt mindez.
A Jéghercegnő trónján ülve (Santa Park, Rovaniemi, Lappföld)
Pózolunk a Mikulással
Hogyan, miért és hová kerültem végül?
A líceumban tehát már világos volt, hogy Finnország fontos része életemnek, és ez így is marad. Ezért eldöntöttem, hogy amikor egyetemre megyek, feltétlenül meg szeretném tanulni ezt a csodálatosan hangzó nyelvet. Érteni szerettem volna, miről szólnak a dalok, amiket ugyan kívülről fújok, mégsem nyernek teljes értelmet, a Google-ön keresztüli angol fordításokkal sem.
És így is történt. Az egyetemen jól ment a finn, sorra kaptam a tízeseket a kis „felmérőkre”, majd a vizsgákra. Nem tudok eléggé hálás lenni a finn szakon lévő tanárnőimnek és rektoraimnak az odaadó, biztató és magas szintű munkájukért, amivel minden egyes nap segítették fejlődésemet ennek a – ugyan nehézkes, de csodálatosan szép – nyelvnek a megtanulásában. (Ha netán olvassátok ezt: KIITOS!)
Aztán 2013 júliusában valóra vált életem legnagyobb álma: eljutottam Finnországba. Három másik finnhallgatóval együtt elfogadtak minket ösztöndíjjal nyári egyetemre, őket Turkuba, engem Vaasaba. Mivel a repülőnk három nappal korábban landolt, mint ahogy az egyetem kezdődött volna, a hétvégét az egyik lány finn barátjánál (akivel nem találkoztunk előtte), valamint a volt finn lektorunk és egy másik finn barátja (akit szintén nem ismertünk) társaságában töltöttük. Ekkor tűnt fel a finnek egyik legsajátosabb tulajdonsága: a határokat nem ismerő vendégszeretet. A nyári egyetem három hete, mondanom sem kell, életem legszebbjei közé tartozik, nagyon sokat fejlődtem, és nagyon sok új és furcsa dolgot megtanultam a finnekről és Finnországról általában.
Utcaművészet Turkuban
De ezek csak akkor nyertek igazán értelmet, amikor végül tavaly augusztusban ide költöztem. Előbb ösztöndíjjal nyári egyetemen voltam 2014 augusztusában Jyväskylä városában, majd au pairként költöztem első finn „családomhoz”.
Az au pair röviden olyan személyt jelent (az esetek többségében 17–26 év közötti lányokat alkalmaznak), aki segít elhelyező családjának a házimunkában, mint például rendben tartás, takarítás, főzés, továbbá játszik a gyerekekkel, elviszi őket a napközibe/suliba, majd elveszi onnan őket stb., napi 5-6 (-7) órát dolgozik, és hétvégén szabad. Bárki lehet au pair, aki megfelel a család elvárásainak vagy vállalja ezen feltételeket, továbbá rendelkezik személyi igazolvánnyal és európai egészségügyi kártyával. Cserébe, legalábbis itt Finnországban, étkezés (itt napi ötször), saját szoba és 280 euró/hó (kb. 1238 lej) zsebpénz jár. Mondanom sem kell, hogy ez az összeg itt nagyon kevésnek számít, de mivel az étkezést és a lakást biztosítják, ezért nem igazán lehetne többet elvárni.
Kesäyö, azaz nyári éjszaka Finnországban, amikor a nap egyáltalán vagy legfeljebb csak két órára nyugszik le.
(Ez a kép idén májusban, hajnali 3.30-kor készült a szobám ablakából.)
Az, hogy kinek mennyi megy el kajára, nagyban személyfüggő. Ha a béreket nézzük, a legnagyobb befolyásoló faktor az a körzet. Például Lappföldön egy bebútorozott, kétszobás lakás havi bére 370-450 euró (kb. 1635-1989 lej) körül lehet, ami megközelítőleg 100-300 euróval olcsóbb, mint, mondjuk, a kultúrközpontban, Tampere városában vagy Helsinkiben, a fővárosban, ahol egy kétszobás, bebútorozott lakásért könnyen elkérhetnek 480/520/660/720/900 eurót is (2122-3979 lej). Viszont ez még mindig nem számít soknak, ha azt vesszük, hogy például egy takarító havi fizetése 1300-1500 euró (5547-6632 lej) között mozog, egy felkészítő iskolai tanító 2951 eurót (13 047 lejt), míg egy fogorvos 5154 eurót (22 788 lejt) keres egy hónapban.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819