Általában vásárokban bukkan fel, de a Facebookon is gyakran találkozhatunk egy-egy általa készített ékszerrel. Kilyén József a fával való hosszú kapcsolatáról és az újdonságokról mesélt. A beszélgetésből kedvenc sorozatának címe is kiderül.
– Milyen végzettsége van, és mióta dolgozik fával?
– Fémforgácsoló szakot végeztem, de mivel apám asztalosként a bútorgyárban dolgozott, ezért gyerekkorom óta folyamatosan kapcsolatban állok a fával. A munkája mellett, ahogy az akkor lenni szokott, mindig hozott haza valami faanyagot, mindig barkácsolt valamit, és én tőle lestem el a szakmát.
A rendszerváltás után végeztem az iskolával, de már nem volt lehetőségem a szakmámban elhelyezkedni. Szóval váltanom kellett, így kezdtem a Lemn-Metalnál dolgozni, amit a bútorgyári munkám követett. Ott folytattam a fával való dolgozást, asztalos szakképesítést szereztem, és sok szakmai fogást lestem el. Persze az öregebbek nem adták könnyen a tudást, de addig kérdezgettem őket, és álltam mellettük, amíg megtanultam. A katonaság után ugyanebben a bútorgyárban dolgoztam, majd munkanélkülinek jelentkeztem tudván, hogy úgyis magánvállalkozást akarok indítani. 2001-ben váltottam engedélyt.
– Mivel foglalkozott magánvállalkozóként?
– Amikor magánvállalkozóvá váltam, akkor kezdett felívelni a korondi kereskedők csillaga, és megnőtt a kereslet. Nekik dolgoztam különböző termékeken. Feltehetőleg annyi lapítót esztergáltam, hogy egy egész utcát ki lehetett volna rakni belőlük. Többféle terméket készítettem korondi megrendelésre, de amikor egyre több terméket kezdtek gyártatni Kínában, akkor az ottani árakkal már nem tudtak versenyezni a környékbeli asztalosok, fafaragók, esztergályosok. Ezután egy évig áttételesen egy hollandiai cégnek készítettem asztallábakat, de aztán a cég csődbe ment.
Ezt követően egy rövid ideig foglalkoztam parasztbútorok készítésével is. Ennek két ága van: egyiket teljesen hagyományos módon, hagyományos anyagokat, megoldásokat használva készítjük el, a másik esetben pedig modern technikával készítünk hagyományosnak kinéző bútort. Én az utóbbi módszerrel készítettem bútorokat, általában akkor, ha egy meglévő bútorzat mellé kértek széket, padot, asztalt. Csak a technikán változtattam, mert úgy gondolom, hogy egy parasztbútor átértelmezéséhez iparművésznek kell lenni, és én ekkora merészségre nem vállalkoztam.
– A mérnöki gondolkodásmód áll közelebb önhöz?
– Igen. Ezért is vonzott mindig a lépcsőépítés. 2004-ben kezdtem lépcsőkészítéssel foglalkozni. Azért szerettem, mert elég sok mérnöki munkát igényelt. A 2008-as válság azonban az építkezések leállásával együtt elmosta a lépcsőkészítést is.
– Ekkor kezdett ékszerkészítéssel foglalkozni?
– Édesanyám vásározgatott már egy ideje. Többször vittem őt vásárba, ahol sok szép dolgot láttam, viszont elég kevés kézművest. Édesanyám Magyarországról hozott haza egy barackmag gyűrűt, én pedig megpróbáltam elkészíteni. Ez év elején volt, amikor nem volt sehol barack, aztán a somlyói pünkösdi vásárban találtam méregdrágán barackot, amiből vettem egy szemet. Persze már akkor eltört a magja, amikor felbontottam. Végül barackbefőtt magjából sikerült elkészíteni az első gyűrűt. 2007-ben vittem először vásárra általam készített dobozokat, gyűrűket. Azt a pár darabot hamar elkapkodták.
– Aztán jöttek a fa ékszerek?
– Elkezdtem komolyabban foglalkozni az ékszerkészítéssel, és elkészültek az első fa ékszerek. Az első darabok elég egyszerűek voltak, nem vagyok benne biztos, hogy mindegyiket felvállalnám most. A vásárra járás mellett felfedeztem a Breslót (online kézművespiactér – szerk. megj.), és online is elkezdtem árulni. Tapasztalgattam a piaci igényeket, többfélét készítettem egy ékszerből, és próbáltam rájönni, hogy melyiket kedvelik.
Számomra a nagy áttörés – a formákon kívül – a cérnagrafika volt. Tudomásom szerint nem nagyon csinál ilyesmit más ékszerkészítő. Szerettem volna az egyszerűbb formákat feldobni valamivel, és ez lett az én választásom, hiszen a cérna is egy természetes anyag, így illik a fához. A mérnöki énemnek nagyon tetszett, hogy eléggé precízen ki kell számolni, hol érjen véget a cérna ahhoz, hogy a végeredmény szép legyen. Volt azonban annyira bonyolult térbeli cérnagrafikás fülbevalóm, ami látványként nagyon érdekes volt, de ékszerként nem vált be, sokáig nem tudtam eladni. Persze, folyamatosan keresem, hogy hol tudnék újítani mind formák, mind technikák tekintetében.
A Hogyan készült? az egyik kedvenc sorozatom, mivel itt olyan technikai cseleket láthatok, amelyek alapötletét át tudom ültetni más területre is.
Azt hiszem a legújabb lépcső a fejlődésemben az intarziázás volt. Az intarziának két ága van: a domborintarziázás és a furnér alapú intarziázás. A domborintarziánál vastagabb faanyagokat használnak, amit térben is meg lehet munkálni, míg a másik esetben a furnért ragasztják fel egy másik fadarabra. Számomra nagyon érdekes volt, hogy kis méretben, ékszerként hogyan lehet ezt kivitelezni.
Azt, hogy nincs művészeti végzettségem, hátrányként élem meg a mai napig, az előnye viszont az, hogy nem skatulyázódok be, nem egy irányzat, egy tanár utasításait követem. Mivel vannak művész ismerőseim, rendszerint az ő véleményüket szoktam kikérni. Fontos, hogy mások is hassanak munkámra, hiszen nem magamnak csinálom.
– Milyen anyagokat használ?
– Bármihez hozzányúlok, amit a fával össze tudok kombinálni, legyen az fém, cérna vagy akár műanyag. Nem kizárólagos a fa, de az az alap. Az egyszerű formák esetében arra törekszem, hogy kiemeljem az anyag színét, erezetét. Munkáimra mondták már azt, hogy „recycle”, bió vagy organikus, de nem szeretem egyik címkét sem ráaggatni.
– Honnan szerzi be az alapanyagot?
– A nagyobb darabokat természetesen kereskedésből, a szilvafám például a nagyszüleim kertjéből van, de az is előfordul, hogy valaki tűzifájában találok ínyemre valót. A kisebb daraboknál más a helyzet: sokféle és látványos faanyagokra van szükségem. Az egzotikus fákat nehéz beszerezni, így gyakran turkálókban vásárolok „műtárgyakat”, használt fatányérokat, lapítót és hasonlókat, és az is előfordul, hogy a szomszédos késkészítőtől kapok maradék késnyélnek valót.
– Mennyi idő alatt készül el egy darab?
– Az alapmodellek nyilván kevesebb időt vesznek igénybe, de például a gombamedál elkészítése több mint egy napot vesz fel. Az időtakarékosság miatt nem szeretek egy-egy darabot készíteni egy típusból, mert például amíg a ragasztás szárad az egyiken, addig tudok dolgozni a másikon, és így nem telik fölöslegesen az idő. – Milyen újdonságok várhatóak?
– Nemrég egy kedves szalaghímző ismerősöm által fölfedeztem a Tenerife hímzést, azt szeretném a cérnagrafikáimba belevinni. Ez csak akkor megy, ha nem pénzért dolgozok, hanem kedvtelésből, hiszen ilyenkor nem érdekel, hogy több napot kell rászánnom a technika kipróbálására. A domborintarziában is szeretnék tovább kísérletezni.
– Főleg milyen csatornákon értékesít?
– Leginkább kézművesvásárokon árulok. Szeretem ezeket az alkalmakat, mert közvetlen kapcsolatba kerülök a vevővel, aki élőben láthatja, megtapogathatja az ékszert. A fát amúgy is jólesik kézbe venni, a gombámat egy hétig tapogattam miután elkészült.
A breslózást már abbahagytam, és a Facebookon sem értékesítek már sokat. Viszont a vásárokban elég sokan jönnek úgy oda hozzám, hogy látták az adott darabot a Facebookon, és szeretnék élőben is megnézni.
KILYÉN JÓZSEF
1975-ben született Székelyudvarhelyen.
1993-ban érettségizett a Kós Károly Szakközépiskolában, fémforgácsoló szakon.
1998-ban szerzett asztalos szakképesítést.
2001-ben indított magánvállalkozást.
2006-tól készít fa ékszereket.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819