Főoldal / Színes / Kulisszatitkok egy modell életéből

Kulisszatitkok egy modell életéből

A luxusnyaralók, a magánrepülőgépek, a trópusi és tengerparti fotózási helyszínek, a szebbnél szebb ruhaköltemények, stylistok, sminkesek és fodrászok csapata vajon csupán csak egy álomkép a modellek számára? A valóságban miről szól egy modell élete? Hogyan válhat valakiből sikeres modell? Milyen lehetőségeket nyújt Székelyföld a kitörni vágyó, szép és tehetséges lányok számára?

Benedek Adéllal beszélgettünk, aki közel öt évig képviselte városunkat, Székelyudvarhelyt különböző szépségversenyeken, divatbemutatókon és fotózásokon.

 

– Mikor indult el a modellkarrier útján? Melyek voltak az első „kifutós” lépései?

– Bennem a modellkedés iránti vágyat leginkább a kíváncsiság fűtötte. A 2008–2009-es években volt egy olyan rovata a Heti Hirdetőnek, ahová egy rövid bemutatkozás kíséretében be lehetett küldeni néhány képet magadról, és ha téged választott ki a szerkesztőség, akkor megjelentél az újság hasábjain. Egyik alkalommal lapozgattam ezt az újságot, és azt vettem észre, hogy kíváncsivá váltam, hogy vajon az én fényképem bekerülhet-e a válogatásba, ezért egy hirtelen jött ötlettől vezérelve megírtam a kis bemutatkozómat, és elküldtem néhány képet a szerkesztőségnek.

Ezután egyre inkább érdekelni kezdett a szépségversenyek világa. Bár még tapasztalatlan voltam ezen a téren, mégis több városi és megyei szintű szépségversenyre is jelentkeztem, mint az Év Arca, Erdély Arca vagy a Miss Éden szépségversenyek. Ezt az időszakot követte a valódi modellkedés, amelynek keretében több székelyudvarhelyi fotóssal dolgoztam együtt különböző projektekben, többek között Erdély Bálint Előddel, Nagy Floriánnal és Dávid Botonddal.  A fotózások mellett szívesen vettem részt divatbemutatókon is.

– Közel öt évig volt részese a modellvilágnak. Mi az, ami motiválta ebben? Mit szeretett a leginkább ebben a munkában?

– Elsősorban el kell mondanom azt, hogy számomra a modellkedés sohasem munkaként létezett, egyszerű hobbiként éltem meg. Tanulmányaim mellett volt lehetőségem és időm arra, hogy akár magamtól, akár különböző felkészítők útján megtanuljak, ellessek néhány modelltrükköt, legyen szó színpadi mozgásról, a fotós előtt való pózolásról vagy a szépségtippek területéről, viszont leginkább mégis a barátságokat tudnám kiemelni, mint motiváló tényezőt. Egy-egy szépségverseny előtt akár egyhetes felkészítőket is tartottak nekünk, amit mi gyakorlatilag kirándulásként fogtunk fel és éltünk meg. Jó volt együtt lenni, együtt dolgozni, új barátokat szerezni. Az egyik, modellekhez kapcsolódó sztereotípiával ellentétben, miszerint a modellek nagyon féltékenyek egymásra, és folyamatos a verseny köztük, én azt tapasztaltam, hogy számunkra inkább egyfajta szórakozás volt az egész. Az új barátságok mellett persze motiváló tényező volt az a fajta izgalom, amit egy stúdió vagy éppen egy kivilágított színpad tud nyújtani, nem beszélve az extravagáns és gyönyörű ruhákról, frizurákról, sminkekről. Az a véleményem, hogy sok-sok lányban van egyfajta vágyakozás, hogy egy napig megtapasztalhassa ezt a varázslatos világot.

13599520_1025774730792743_1614687620_n

– Ha már a varázslatos világnál tartunk, kíváncsi lennék arra, hogy mi rejlik a kulisszák mögött? Hogyan képzeljünk el egy fotózást a modell szemével?

– Modelléveim alatt egy alkalommal Csíkszeredában kértek fel egy kétnapos fotózásra, ahol a Delikates Design menyasszonyiruha-kollekciójából kellett néhány darabot lefotózni, amelyek majd katalógusba kerültek. A megérkezésem után elfoglaltam a szálláshelyemet, és vártam a reggelt, hogy nekifoghassunk a munkának. Igazából a fotózások előtt nem alkalmazok semmiféle szépségtrükköt, nem alszom uborkakarikákkal a szememen, de még csak pakolást sem viszek fel az arcomra. A fotózás előtti reggel teljesen átlagos, attól függően, hogy mit kér a megrendelő: kisminkeljük magunkat, vagy a megrendelt sminket elkészíti egy szakember. A csíkszeredai fotózásnál maguk a tervezők sminkeltek ki, és készítették el a frizurámat is. Gyönyörűek voltak a ruhák, a sminkem, a frizurám is, viszont nemcsak ebből áll a modellkedés. Ezután következik az igazi munka, amikor napi 8-10 órát állunk a kamera előtt. Ez nagyon fárasztó tud lenni. Egész nap szemünkbe sütnek a különböző fények, amelyek biztosítják a megfelelő világítást, melegünk van, és hát ilyen sok idő után már az egyszerű mosolygás sem tud természetes lenni, de mindennek ellenére nagyon kedveltem a fotózásokat.

– Milyen témájú fotózásokra kapott felkérést? Hol láthat önről képeket a nagyközönség?

– Szerencsére mindig változatosan érkeztek a felkérések, aminek külön örültem, mert nem szerettem volna bekategorizálni magam, és éppen amiatt, hogy hobbiként álltam a modellkedéshez, mindenféle tematikájú fotózás rejtett valami újat számomra. Volt felkérésem esküvőiruha-fotózásra, reklámfotóra, címlapfotóra, de még sportruházat-fotózáson is vettem részt. Az Erdély Bálint Előddel való közös munka során esküvőiruha-fotózásokon vettem részt, emellett számos alkalommal álltam modellt abban a fotóiskolában, ahol ő maga is órákat adott.

– Úgy tartja a mondás, hogy a magyar lányok a legszebbek. Ezt lehet tapasztalni a modellkedés területén is, telítve van a piac szebbnél szebb modellekkel. Mit gondol, miben tudott többet nyújtani versenytársaihoz képest?

– Számomra a modellkedés soha nem a versenyről szólt. Nem állítottam össze portfóliót, és nem kerestem fel egyesével a fotósokat, valahogy ez jött magától. Megtaláltak, felkértek, én elvállaltam, és mindannyian jól éreztük magunkat. Sok fotóstól kaptam azt a visszajelzést, hogy olyan karakterű az arcom, amelyet könnyen lehet formálni. Elég egy kis smink, és tündérkirálylányból Szörnyella de Frásszá tudnak változtatni. Talán ebben rejlett az én egyediségem.

– Mi a véleménye, mitől lesz sikeres egy modell?

– Szerintem az lehet sikeres modell, aki meg tudja őrizni a természetességét és ezzel együtt a szerénységét is. Ebben a szakmában az a legfontosabb, hogy hű tudj maradni saját magadhoz.

– Áruljon el nekünk néhány szépségápolási praktikát, amelyek segítették szakmája során.

– Ha őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy nem vagyok egy tipikus, sztereotípiák által meghatározható modell. Kezdjük az elején: nem számolom a kalóriákat, azt eszem, amit megkívánok. Az egyetlen dolog, amire odafigyelek, az a mennyiség. De mindig le lehet venni a lábamról egy kis lekváros palacsintával. Ha úgy érzem, hogy felszaladt rám néhány kiló, akkor nem azért teszek ellene, hogy visszanyerjem a régi formámat, hanem hogy jól érezzem magam a bőrömben. A másik dolog, hogy soha nem sportoltam, néha korcsolyáztam, és eljártam szaladni, mert ezek a sportok feltöltenek energiával.

Sminkelés tekintetében a természetességre törekszem, nem szeretem agyonsminkelni magam. Van egy aranyszabályom, amit minden körülmények között megtartok: soha nem alszom sminkkel az arcomon. Ha szépségipari termékekről van szó, akkor minden jöhet, ami természetes. Szívesen használok argán- és ricinusolajat. A kedvencem a kukoricadarás radírozás. Ilyenkor fogok egy kis arckrémet, beleöntök egy teáskanál puliszkalisztet, és azzal dörzsölöm át az arcomat, majd leöblítem. Nagyszerű praktika, ajánlom mindenkinek.

– A külföldi újságokból vagy televíziós műsorokból folyamatosan az az üzenet érkezik el hozzánk, hogy a modellkedés csillogása nemcsak a fotózásokon mutatkozik meg, hanem a való életben is. Luxusnyaralók, autók, dizájnertáskák és -kiegészítők. Mennyire igaz ez a mi térségünkre?

– Nyilván a nagyobb karriert befutó külföldi modellek bizonyos része megengedheti magának azt a fajta luxust, amit a televízióban látunk, azonban itthon a modellkedés mint szakma még csak gyerekcipőben sem jár. Ha valaki modellkedésre adja a fejét, akkor azért csinálja, mert szereti. Anyagi szempontból nem tartom valószínűnek, hogy kifizetődő lenne, vagy egy megfelelő megélhetést tudna biztosítani.

– Emiatt döntött úgy, hogy abbahagyja a szakmát?

– Az életem alakulása kényszerített rá, hogy felhagyjak ezzel a hobbival. A tanulmányaim befejezése után elkerültem a szülővárosomból, és azt éreztem, hogy kimerítettem a lehetőségeimet. Tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok elég magas ahhoz, hogy például külföldi ügynökségekhez jelentkezzek. Ki akartam próbálni ezt az életet, de soha nem volt célom, hogy életvitelszerűen fotózásokra, kifutókra járjak. Sokkal inkább az van most a szemem előtt, hogy önállóan helyt tudjak állni a világban.

– Mit tanult a modellkarrierje során?

– A fotózások megtanítottak arra, hogy türelmes és kitartó legyek. Ezek a tulajdonságok az élet minden területén sokat számítanak. Emellett pedig egy egészen praktikus dolgot is a tarsolyomban tudhatok: megtanultam szépen járni magas sarkúban!

 


BENEDEK ADÉL

1992. július 14-én született Székelyudvarhelyen.

A Babeş–Bolyai Tudományegyetem pedagógia és pszichológia szakán szerzett diplomát.

Jelenleg Budapesten él és dolgozik.

Olvasta már ?

Hajnal Renáta: a testépítés új értelmet adott az életemnek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük