Hasonló cikkek
Újból és újból elakad a parlamentben az élelmiszer-kereskedést módosító törvénytervezet. Bár a mezőgazdasági bizottság egyértelműen elfogadta a módosítást, és támogatja azt, a mellette és ellene szóló érvek megnehezítik a parlament döntését. A törvénytervezet kötelezővé tenné, hogy az áruházláncok élelmiszer-kínálatának legkevesebb 51 százaléka hazai termékből álljon. Kétségtelen, hogy ez fellendítené a hazai termelést, de lassan már a hazai termelők sem „mi” vagyunk.
Ez a törvénytervezet már a negyedik olyan próbálkozás, ami módosítaná az élelmiszer-kereskedést. Igazából egy nagyszerű dologról van szó: a hazai termékek promoválásáról. Jobban átgondolva azonban ennél sokkal többet jelent ez a tervezet. Kezdeményezői abból indultak ki, hogy a hazai termelők befektetett munkájuk és az általuk előállított, jóval egészségesebb termékek ellenére sem tudják felvenni a versenyt a nagy szupermarketekbe importált külföldi termékekkel. Hiába termelik meg a friss gyümölcsöt, zöldséget, tojást vagy tejterméket, mégis külföldről behozott termékek kerülnek az üzletek polcaira. A hazai gazdaság fellendülésére számítva tennék tehát kötelezővé ezt az 51 százalékos alapkövetelményt, csak éppen a romániai mezőgazdaság és élelmiszeripar még nem elég felkészült erre a nagy változásra. Hűen tükrözi ezt az is, hogy többnyire feldolgozatlan mezőgazdasági termékeket importálunk külföldre, és kész termékeket exportálunk vissza. Egyre több gyár szűnt meg az elmúlt évtizedben, technológiai eszközeink is jóval gyengébbek, mint a fejlettebb szomszédos országokban. Hiába termeli meg Románia a szükséges nyersanyagot, ha a feldolgozására nincs lehetőség, vagy az rendkívül költséges folyamat lenne. Természetesen nehéz ezeket a tényeket elfogadni úgy, hogy közben tisztában vagyunk Románia természeti kincseivel, erőforrásaival, adottságaival.
A hazai termékek fogyasztása mindenképpen prioritás kellene hogy legyen a romániai lakosok számára, ezt azonban az állam nem teheti kötelezővé. Nem írhatja elő a szupermarketeknek azt, hogy mit forgalmazzanak 50 százalékos arányban, hiszen ez a szabadkereskedelem korlátozását eredményezné, ami élesen szembemenne az uniós rendelkezésekkel. A kialakult rossz vásárlói szokások megváltoztatására és irányítására kellene stratégiát kidolgozni, hogy a fogyasztók megértsék a hazai termékek fogyasztásának fontosságát, és tudatosan vásároljanak.
Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke például figyelmeztette Romániát arra, hogy szükségszerű lenne szabályozni az agroélelmiszer-láncok működését Romániában, hiszen más államokban például a hipermarketek mind a város szélén helyezkednek el, így a kisebb üzleteknek nagyobb esélyük van érvényesülni, és ezáltal a hazai termelők is teret nyerhetnek a piacon.
Tulajdonképpen kik is a hazai termelők?
A kérdés megválaszolására a helyzetet több szempontból is meg kell vizsgálni. Ezek közül a két legfontosabbra térnénk ki.
Egyrészt meg kell vizsgálnunk azt, hogy termékeink miért nem tudják felvenni a harcot a külföldről behozott termékekkel. 1989 előtt Romániának több mint 300 ezer hektár gyümölcsöse volt, jelenleg kevesebb mint 60 ezer hektárról tudunk. Az előre nem látható, kedvezőtlen időjárás miatt évről évre változik a termelés mutatója, amire még nem dolgoztak ki megfelelő stratégiát. Ráadásul a különböző földalapú támogatások összege nagyon kicsi, és rendszeresen sokat késik. Egyre kevesebb földterületet dolgoznak meg a helyi gazdák, mert nem tudják fenntartani magukat belőle, túl költséges a folyamat, nem kapnak elég segítséget, és megfelelő képzésben sem részesülnek.
Másrészről pedig be kell látnunk, hogy ami Romániában ténylegesen megterem, az nem feltétlenül a „miénk”. Románia termőföldeinek 40 százalékát külföldiek vásárolták fel, ők is művelik. A Transnational Institute felmérése szerint Románia az egyik olyan ország Európában, ahol a külföldiek a legtöbb, azaz közel 5,3 millió hektár földterületet tudtak hatalmuk alá venni. Csak Temes megyében 150 ezer hektár termőföld van olasz kézen. Ugyanakkor a legnagyobb román farmok többsége is külföldi tulajdonossal rendelkezik, Románia legnagyobb farmja (65 ezer hektár földterületen fekszik) például egy líbiai cégé. Innen a húst és a gabonát Kelet- Afrikába és a Közép-Keletre exportálják.
Az állami földeket adminisztráló ügynökség (Agenția Domeniilor Statului) megművelés céljából bérbe adta az állami földterületek 82 százalékát. Ezek közül a legnagyobb területeket megművelő cégek fele külföldi, az előállított termékeket pedig tovább exportálják külföldre.
Van azonban számos példaértékű román termelő is, akik versenyképes termékeikkel meg tudtak maradni a hazai piacon. Közéjük sorolható az a szászrégeni családi vállalkozás is, ahonnan évente közel 1200 tonna paradicsomot és salátát szállítanak három üzletláncba. Zöldségeik 2012 óta igen elismert és keresett árucikké váltak. Az ötlet 2010-ben született kizárólag saját finanszírozásból. A tulajdonos szerint a többféle paradicsom könnyen bekerült a szupermarketekbe, a piacon való megmaradás viszont sokkal nagyobb nehézséget jelent, hiszen állandóan jó minőséget és nagy mennyiséget kell termelni.
Jelenleg milyen arányban találhatók hazai termékek az üzletekben?
A Romániában legnagyobb forgalommal rendelkező Kaufland üzletlánc (108 üzletével) jelentései szerint összes termékének több mint 50 százaléka román termék. Ebből a péktermékek 100 százalékban, a tojások több mint 90 százalékban, a méz és a mézből készült termékek több mint 60 százalékban román származásúak.
Ezzel szemben a Profi üzletlánc összes általa forgalmazott termékének csak 6 százaléka hazai. Ezt azzal magyarázza, hogy bár szeretne hazai termelőkkel együttműködni, a kezdetleges logisztika miatt szinte lehetetlen ezt megvalósítani. Ha a termelők nem fognak össze, kivitelezhetetlen külön-külön fogadni, lepakolni és elszámolni minden termelő teherszállítóját.
2015-ben Romániában 188 ezer tonna disznóhúst importáltak. Sajnos a hazai termelők nem tudnak olyan nagy mennyiséget megtermelni egyszerre, mint amire egy hipermarketnek szüksége lenne. És itt ne feltétlenül a konkrét disznótenyésztésre gondoljunk, hanem például a sorra bezárt vágóhidakra vagy a külföldre vándorolt jó mészárosokra.
Eltérő fogyasztói szokások
Felmerül a kérdés, hogy modern, rohanó világunkban a hazai termékek promoválására egyáltalán van-e, lenne-e igény? Hiszen megtörténhet, hogy egy bizonyos hazai termékért esetleg egy utcasarokkal tovább kellene menni, kicsit több pénzbe kerülne, vagy hamarabb lejárna a szavatossága.
2015 októberében az iSense Solution által készített felmérés azt az eredményt mutatta, hogy Romániában a megkérdezettek fele – akár pluszerőfeszítések árán is hajlandó – hazai terméket vásárolni. Ennek a fogyasztói rétegnek a frissesség és a változatosság mellett a legfontosabb kritérium a termék romániai eredete. A megkérdezettek véleménye életkor szerint is jól elhatárolható volt: míg a 35-44 év közöttiek szívesebben vásárolnak külföldi joghurtot és húsféléket, addig az 55 év fölöttiek fontosnak tartják, hogy legalább a tejtermékek és a zöldségek hazaiak legyenek.
Mi is megkérdeztük olvasóinkat fogyasztói szokásaikról. Arra voltunk kíváncsiak, hogy kisüzletekben, piacon, zöldséges-gyümölcsös bódékban vagy inkább hipermarketekben vásárolnak? Előnyben részesítik-e a hazai termékeket vásárlásuk során, és mi a véleményük az új törvénytervezetről?
„Élelmiszert lehetőleg helyi termelőktől vásárolok, általában piacról, az ipari cikkeket pedig inkább nagyáruházakban szerzem be. Természetesen a hazai termelőket részesítem előnyben, csak egyre nehezebb eldönteni, ki számít annak. Ha az egyre problémásabb tejértékesítést nézzük, a feldolgozók nagy része külföldiek tulajdonában van, mint például a Lactate Harghita, a Napolact, a Covalact vagy az Albalact. A törvénytervezet nem a helyi termelőket segíti, hanem inkább azokat, akik eddig is beszállítottak a nagy áruházaknak. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a tervezet a nagy feldolgozóknak továbbra is piacot garantál, a kistermelőknek pedig marad az alacsony felvásárlási ár.” (K. I.)
„Inkább hipermarketben szoktam vásárolni, de gyümölcsöt és zöldséget kizárólag olyan boltokban, ahol csak azt árulnak. Általában előnyben részesítem a hazai termékeket, főleg az élelmiszereket. Szerintem minden nagy üzletláncban kellene legyen hazai termék, hisz nagyon sokan abból élnek meg.” (M. A.)
„A zöldséget megtermelem, amire pedig ezen felül szükség van, azt a piacon, hazai termelőktől szerzem be. Ha csak tehetem, a zöldségek és gyümölcsök esetén is kerülöm a külföldi termékeket, de télen a vitaminhiány következtében időnként kísértésbe esek. Tojást a rokonoktól, mézet pedig szintén helyi termelőtől kapunk. Jó lenne az itthoni gazdákat támogatni, de eléggé nagy munka lesz kiépíteni egy rendszert erre.” (L. B.)
