Hasonló cikkek
Elvándorlás, kitelepedés, külföldi munka, külföldön élő magyarok vagy székelyek, rossz gazdasági és életkörülmények otthon, tanulás, tapasztalatszerzés, honvágy, pénzgyűjtés – mind-mind olyan fogalmak, amelyekkel rendszerint találkozik az olvasó ebben a rovatban. Én sem írhatnék másról, talán csak annyival szűkíteném a sort, hogy az elvándorlás és kitelepedés fogalmak az esetemben nem érvényesek, hiszen nem szándékozom hosszú távon külföldön maradni.
Finnország után Anglia teljesen más világ számunkra. Bármennyire is nagy hatással volt a Brit Birodalom nem csak az európai, hanem a globális kultúrára is, ez nagyon sokban különbözik attól, amit otthon, Erdélyben vagy Nyugat-Európában tapasztaltunk. Nem feltétlenül a baloldali közlekedésre vagy a másfajta konnektorra gondolok – persze ahhoz is hozzá kell szokni –, hanem az emberek mentalitására, a környezetükhöz, az épített örökségükhöz való viszonyulásukra.
A „multikulturális ló” túlsó oldala
A kelet-közép-európai végeken úgy gondolunk Nyugat-Európára – amelybe Anglia is beletartozik –, mint a kolbászból font kerítés, a gazdasági biztonság, a bürokráciamentesség, újabban pedig a példás környezettudatosság földjére. Ezzel szemben már Finnországban is azzal szembesültünk, hogy az a gazdasági biztonság nem is annyira stabil: a sok alkalmazottat foglalkoztató óriásvállalatok is csődbe mennek egyszer, ennek pedig az egész országra kiható következményei lehetnek.
Angliában éppen a napokban jelentette be a Tesco a történelem egyik legnagyobb éves veszteségét, ami természetesen szintén sok ember életét befolyásolja. Mindezzel együtt nagyon sok angol évek óta munkanélküli segélyből él, mert nem mindenki hajlandó fizikai munkát végezni, olyant meg pláne nem, ami több, mint napi nyolcórás munkaidőt fed, illetve hétvégén is be kell menni dolgozni.
És itt jönnek képbe a bevándorlók: ők ugyanis minimálbérért elvégzik azt a munkát, amit a helyiek esetleg csak nagyobb fizetésért hajlandóak elvállalni. Lehet, hogy ez a fajta diszkrimináció nem törvényes, de mi is saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy ez így megy. Talán azért működhet a dolog mégis, mert a minimálbérből is (nem a nagyon drága Londonban) kényelmesen meg lehet élni, és mivel mindenki jól jár, nincs értelme megbolygatni a dolgokat.
Az angolok látszólag tehát egész jól megvannak az idegenekkel, és a bevándorlók is könnyedén beilleszkednek a társadalomba. A valóság azonban ennél árnyaltabb képet mutat. A párommal jelenleg Anglia északi-keleti részén, a skót határtól délre, Newcastle-ben élünk. Amikor januárban ideérkeztünk, az első két hétben a város talán legtöbb bevándorlót befogadó negyedében laktunk. Az utcákon járva nagyrészt muzulmánokkal, hindukkal, ázsiaiakkal, afrikaiakkal találkoztunk, a fehér emberek többsége pedig valamilyen szláv nyelvet beszélt. Az ott található üzletek zömében pedig nem az angol konyha „remekeinek” alapanyagait lehet megvásárolni. Az említett városrész iskolájában a szünetben játszó gyermekek között is csak elvétve láttunk európait. Mindez számomra nem a klasszikus értelemben vett beilleszkedést jelenti, hanem inkább egy kis Indiát, Pakisztánt, Kínát, Lengyelországot véltünk felfedezni az utcákon járva. Az angolok máshol élnek, máshol vásárolnak, és más iskolába járatják gyerekeiket. Ez az én szememben nem az a felhőtlen együttélés, amivel sokan példálóznának otthon. A tapasztalatunk az, hogy a bevándorlók a sorsközösség miatt barátságosak egymással, és nagyobb az egyetértés, illetve a nyitottság a másik kultúrája felé.
Mindezzel együtt furcsállom azt, hogy az angol települések képét meghatározó templomok szerepe mennyire megváltozott. Mivel egyre kevesebb a vallásos ember, ezért a templomok más funkciót kapnak. Csak a környékünkön három templomban működik valami teljesen más: az egyikben bingóklub, a másikban mászófal üzemel, a harmadikban pedig fitneszterem. A multikulturalitás azonban itt is jelen van, a közeli Sunderland nevű város egyik patinás, egykor anglikán vagy katolikus templomát jelenleg szikh vallásúak használják. Ebből nekem az szűrődik le, hogy az angolok számára egy épület eszmei értéke messze nem akkora, mint számunkra, erdélyiek számára, akik arra törekszünk, hogy saját épített örökségünket minél jobban megőrizzük eredeti szerepükben.
A jelenlegi munkahelyünket is példaként hozhatnám fel a multikulturalitásra. Gyümölcssalátákat csomagoló üzemben dolgozunk, és túlzás nélkül állíthatom, hogy a 350-400 alkalmazott 75 százaléka lengyel, vannak továbbá indiaiak, afrikaiak, természetesen más kelet-európaiak, köztük néhány magyar és román is, de találkoztunk litvánokkal, lettekkel, oroszokkal és moldávokkal is. Ezzel szemben angolok dolgoznak a vezetőségben, illetve a termelésben is néhányan, de a számuk ott elenyésző.
A környezettudatosság csak illúzió
Ez volt számomra a legmegdöbbentőbb Angliával kapcsolatban: hihetetlenül sokat szemetelnek. Az utcákon gyakran szemétben járunk, az autópályák, a vasúti és metrósínek mellett műanyag zacskók és palackok eldobálva, a fákon bevásárlószatyrok lógnak (amelyeket egyébként ingyen adnak az üzletekben). A hétvégi mulatozás lezárását jelző emberi ürülék és hányásfoltok színesítik az utcákat.
A szelektív hulladékgyűjtést nem veszik annyira komolyan, mint Finnországban, ahol mindent külön konténerekben tárolnak. Itt ez annyiban nyilvánul meg, hogy az újrahasznosítandó szemetet külön tározóba dobjuk, de szelektálásukat már a hulladékválogató központokban végzik – nagy valószínűséggel bevándorlók.
Időnként szórólapozással is foglalkozunk, ez pedig azt jelenti, hogy bejárunk az emberek udvarába. Itt találkoztunk azzal, hogy az angolokat mennyire nem zavarja, ha szemétben élnek. Az udvarok többsége szemetes, tele van eldobált zacskókkal, megrongálódott játékokkal, biciklialkatrészekkel, szakadt ruhákkal, kutyaürülékkel stb.
A rendszer, amely be is fogad meg nem is
Aránylag könnyen és gyorsan ment az ügyintézés, miután kiérkeztünk Angliába. Biztosítási számunkat három hét alatt megkaptuk, ezt követően egy hét alatt már bankszámlát is nyitottunk (szükség volt erre a munkába álláshoz). Az angol munkaerőpiac érdekessége a munkaközvetítő ügynökségek nagy száma és fontos szerepe. Minket is egy ügynökség közvetített a gyümölcscsomagoló üzembe, ahol együtt dolgoznak alkalmazottak és ügynökségiek. Néhány hónap munka után, ha tetszik a munkád, a cég felajánlja, hogy alkalmaz. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a munkanapok biztosak. Az ügynökségieket ugyanis vagy behívják dolgozni, vagy nem. Nekünk szerencsénk van, mert már az első napokban felkerültünk az úgynevezett aranylistára, ami garantálja, hogy nagyobb valószínűséggel hívnak be dolgozni, mint azt, aki nincs rajta a listán. Ennek köszönhetően néhány hete a szerződéses alkalmazottak órarendje szerint járunk munkába.
Ez az ügynökséges dolog nagyon érdekes, hiszen alkalmaznak is, meg nem is. Kevésbé érzi az ember az anyagi biztonságot, ha nem tudja
előre, hogy mikor kell legközelebb dolgoznia. A rendszer azonban jól működik, az órabér pedig ettől függetlenül ugyanannyi.
Otthonteremtés itteni pénzből?
A külföldi élet számunkra inkább kaland, mint életútkeresés. Szerettük volna ezt is kipróbálni, megtapasztalni azt, amiről mindenki beszél, és természetesen egy kis hasznot is húzni belőle. Nem fogunk Angliában meggazdagodni, de elegendő pénzt keresünk ahhoz, hogy a novemberi esküvőnk kiadásait fedezzük belőle.
Szívem szerint maradnék még egy-két évet, hogy annyi pénz összegyűljön, amiből saját otthont lehet teremteni Csíkszeredában. De főleg a páromat érintő személyes okok miatt a hazatérés mellett döntöttünk, és nem is valószínű, hogy az esküvő után egyedül visszatérek ide egy időre. Mindent összevetve azonban ez is megtörténhet, ha elég elszánt leszek hozzá, és nem találom meg otthon a helyem.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819