Hasonló cikkek
A művészeti világ egyedisége és sokszínűsége Szakács Tamást is magával ragadta, aki a zenei repertoár bemutatása mellett saját blogot is vezet, de a fényképezés, ezáltal a különleges élethelyzetek, emberek és épületek megörökítése is érdekli. A Thomas Cook néven tevékenykedő fiatal pályafutása több évre nyúlik vissza, és a szívvel-lélekkel végzett hobbi gyümölcse beérni látszik, hiszen idén március 2-án Passages/Átjárok címmel megnyitotta első önálló fotókiállítását Kolozsváron. A művészetek iránti érdeklődésének okairól, a különböző stílusok és technikák összeegyeztetéséről és arról kérdeztem, mit jelent számára a művészet.
− Mióta foglalkoztat a fotográfia? Mi adja a képeid különlegességét, egyediségét?
– Engem nem okvetlenül a fotográfia érdekel, sokkal inkább az olyan történetek, amelyek a képek által lesznek körülhatároltak, és emiatt felfoghatóbbak is. Ha például egy ismerősömnek régi szobákról kezdek beszélni, neki máris több minden juthat eszébe, amire viszont én gondolok, és amire az exponálás pillanatában is gondoltam, csak akkor válik egyértelművé, ha megmutatom azt. Úgy mondhatnám tehát, hogy a pontos szemléltetés az, ami engem foglalkoztat, de hogy mióta, azt már nem tudom pontosan.
A képeim többsége különféle témákat jár körül, aminek igyekszem valamilyen formát adni. Általában hosszabb sorozatokat készítek, melyekhez majd bevezetőt írok, megjegyzéseket teszek, és próbálok egy már létező témát új kontextusba helyezni. A jellegzetességük azokhoz a helyekhez köthetők, ahol készültek, mert például lehet, hogy a régi házak lépcsőházairól már sok képet csináltak, de a kolozsváriakat tudtommal még nem gyűjtötték egy albumba.
− Milyen témák érdekelnek leginkább? Mit szeretsz fotózni?
− Olyan, ami a leginkább érdekelne, nincsen, ami van, az mindig változik. Kezdetben csak érdeklődöm valami iránt, amit majd jobban körüljárok, végül úgy érzem, hogy foglalkozni akarok vele. Fotóztam már régi házakat, nyári konyhákat, kapukat, de személyeket is, tehát több mindent. Legutóbb nagymamám lakása foglalkoztatott, akkor ott időztem sokat.
− Milyen koncepció mentén építetted fel első kiállításodat, amelyet nemrég tekinthetett meg a kolozsvári közönség?
– A kiállítás két, jellegzetesen Kolozsvárhoz köthető képsorozatot mutat be. A felvételek egy része a múlt század elején épült régi lépcsőházak világát járja be, a másik részük pedig egy multiexpozíciós technikával rögzített portrésorozat eredménye. Utóbbi érdekessége, hogy a film elhasználását követően nem vittem mindjárt a laborba előhívatni, hanem a visszatekerés után újra használni kezdtem, így a fotókon voltaképp több kép jelenik meg.
− A fotokiállítást megelőzően már több ponton hangot adtál művészeti ambicióidnak, például saját blogon keresztül. Mi a célja, az üzenete ennek a platformnak a fényképek mellett?
– A művészeti ambíciók általában akkor jelentkeznek, ha az embert a szokásosnál jobban érdekli valami. Ez részben egy önismereti kísérlet: az alkotó és az alkotás viszonya. Annak a folyamatnak a reflexiója, ahogyan a köznapi valóság váratlan izgalmaira reagálunk. A blog ezeknek a folyamatoknak ad helyet, többnyire a szűk baráti köröm noszogatására indítottam el, és mint a blogoknak általában, a feltöltött tartalom megőrzése a célja. Igaz, azt is gondoltam, hogy ezek a tartalmak majd másnak is érdekesek lesznek, reméltem, hogy amit csinálok, az sokakban tetszést vált ki. Bárhogy legyen is, az egészet egy kalandnak látom, amiben jól érzem magam.
− A fotók és a blog mellett a zene is szerves részét képezi életednek. Milyen stílusú zenei kompozíciókat hallhatunk tőled?
– A zene régebb óta van jelen az életemben, mint a képek, ha magamban vagyok, szinte állandóan hallgatok valamit. Arról van szó, hogy időnként kedvet kapok arra, hogy a sokat hallgatott, kedvenc dalokkal foglalkozzak. Ez is egy folyamat: számlistákat szerkesztek, válogatom őket, próbálgatom, hogy melyik hogyan illik össze, aztán ha mindezzel megvagyok, egy keverőt és egy laptopot használva mixeket veszek fel. Ezek a mixek kicsit naplószerűek is, mert jól mutatják, hogy az adott időben milyen zenék felé orientálódtam. Stílusukat tekintve eklektikusak, többféle irányzat jelenik meg bennük, így tehát a klasszikus zenétől az indie elektronikáig, a down tempón keresztül a deep house-ig mindenféle felbukkanhat. A hangulatuk talán már nehezebben leírható, vannak táncolhatóbbak, merengősek, de igazán lassúak is. Az ismerőseim egy része néha szememre veti, hogy ők is hallgatnák ezeket a válogatásokat, de többségük elég melankolikus, esetleg lehangoló tud lenni. Ezt én nem látom be, azt legalábbis soha nem éreztem, hogy ezek a mixek rossz irányba sodornák a közérzetemet. Inkább segítenek kikapcsolódni, és elvonják a figyelmemet lényegtelen dolgokról. De mert zenéről van szó, nyilván ízlés kérdése is, hogy mit gondolunk róluk.
−Mivel szeretnél a jövőben foglalkozni?
– Nincsenek behatárolt tervek, a gondolat szintjén játszom a fantáziámmal, vannak ötleteim is, de ezekről – az esetleges kudarctól is tartva – még nem árulnék el többet. Igyekszem ezután is úgy tenni, ahogy eddig: figyelni a környezetem rezzenéseit, és ha nagyon foglalkoztat valami, akkor beszámolni róla.
SZAKÁCS TAMÁS
1990-ben született Székelyudvarhelyen.
Kolozsvárra 2009-ben tanulmányai okán költözött, az egyetem befejezése óta itt él.
Érdeklődési körébe tartozik a fotográfia és a különböző zenei irányzatok. Emellett a film noir műfaj és az oral historyként ismert, elbeszélt történelem kedvelője.
A blogját szabadidejében szerkeszti, az ő szavaival élve: szertelen időközönként, de annál tudatosabban.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819