Hasonló cikkek
Az Áradat Egyesületet hat éve alapították, programjaik telt házasak, tele vannak új ötletekkel. A lélekápolás fontosságáról, a befogadók nyitottságáról az egyesület szakmai koordinátorát, Simó Irma művészetterapeutát kérdeztük.
– Milyen igényre volt válasz az Áradat Egyesület megalapítása?
– Egyszerre volt belső indíttatású kezdeményezés és reakció egy igényre. Úgy érzem, ha valaki nyitott szemmel jár-kel a világban, akkor mindig felfedez valamilyen hiányt a társadalomban. Ha megfogalmazza, hogy pontosan mi az, akkor már neki is fogott az űr betöltéséhez.
Iskolapszichológusként láttam, mennyire keveset beszélünk a függőségekről, az önpusztítás lassú vagy gyors formáiról, és ez milyen krízist idéz elő az emberek életében. Közben elég sokat utaztam, és azt tapasztaltam, hogy ugyanazzal az erővel, amivel pusztítjuk magunkat, létrehozhatnánk valami értékeset is, ami hozzásegít ahhoz, hogy jól éljünk, magunk mögött tudjuk hagyni a jajveszékelést.
Mivel pszichológiát is végeztem, és emellett egy egyházi akadémián is tanultam Németországban, így ezzel a kettős identitással, keresztény pszichológusként kerestem azt a lehetőséget, amivel változást tudok előidézni. Így indult 2005-ben a telefonos lelkisegély-szolgálat. Közben egyre több projektünk lett, így öt év elteltével megalapítottuk az egyesületet.
A név kezdetektől fogva ugyanaz: az áradat az árvíz idején mint létmetafora volt az én gondolataimban. Sok minden történhet velünk, mindig mozgásban vagyunk, és figyelembe kell vennünk azt, hogy parttalanul a víz is pusztító erővel tud bírni, viszont ha megvan a meder, akkor a változások nem veszélyt jelentenek, hanem erőforrást.
– Kizárólag szakemberek alkotják a csoportot, vagy bekapcsolódnak más területről érkezettek is?
– Vannak olyan embereink, akik elsősorban nem ezt tanulták, de ők is elvégeztek valamilyen képzést, hiszen szükség van arra, hogy meglegyen a tudásalapjuk.
A fő célunkat kifejezi a mottónk is: „Letörli a könnyet minden arcról” (Iz, 25,8). Tehát a vigasztalásnak, a lelki szenvedés enyhítésének minden formáját próbáljuk bevonni szakmai eszközöket alkalmazva. Nem rejtett szándékunk az sem, hogy az imát és Isten jelenlétét beengedjünk a munkánkba annak ellenére, hogy nem kifejezetten egyházi, inkább csak egyházközeli egyesületről beszélünk.
– Fordult már elő olyan, hogy valakit eltántorított a hosszú távú együttműködéstől ez az egyházközeliség?
– Nem tapasztaltunk ilyet, valószínűleg akkor fordulhatna ez elő, ha azt látnák az emberek, hogy csak azért csináljuk, mert ezt várják el tőlünk. Világiként élünk, nem kötelez senki arra, hogy ezt képviseljük, mégis megtesszük – így könnyebben elfogadják ezt az emberek. Ezért is fontos a szakmaiság: tanácsadásnál, terápiánál is tudjuk, hogy hol a határ.
Jó kapcsolatot ápolunk bizonyos papokkal, előfordult olyan is, hogy az atya gyóntatás után javasolta az illetőnek, hogy keressen fel minket, de volt olyan is, hogy mi irányítottunk feléjük egy-egy hozzánk fordulót.
Nem tudom azt mondani, hogy általánosságban az egyházzal, a papokkal, a szerzetesekkel működünk együtt. Egyszerűen van néhány ember, aki abban a közegben mozog, egy hullámhosszon van velünk, tudja a terápia, a pszichológia szerepét, és így egymás segítségére tudunk lenni.
– Milyen mértékben változott a befogadók hozzáállása a tevékenységekhez?
– Az első időszakban arra fektettük a hangsúlyt, hogy tudassuk az emberekkel a lelki kultúra fontosságát. Most már elmondhatom, hogy egyre több az olyan ember, akiben van igény az ilyen programokra, nyit felénk. Az elmúlt években majdnem az összes rendezvényünk telt házas volt, azt hiszem, ez az a visszajelzés, ami megnyugtat, hogy jó úton haladunk.
Úgy vettem észre, hogy a varázseszközünk az, hogy csak akkor fogunk hozzá egy programhoz, ha van az egyesületnél egy ember, akinek tényleg szívügye a dolog. Ha csak tetszik neki, érdeklődik iránta, valahol, valamikor találkozott vele, és amikor szabadideje van, megpróbálná, akkor inkább bele se kezdünk.
Mindent a szívügyekre építünk. Így volt ez a legutóbbi kezdeményezésnél is: egy kolléganőm, Forró Gyöngyi pszichológusként, mentálhigiénés szakemberként felvetette, hogy a szülészet-nőgyógyászaton szükség lenne mentálhigiéniás szakemberekre, és ő nagyon szeretné ezt elvállalni, így belekezdtünk. Úgy néz ki, hogy a heti két alkalom kevésnek bizonyul, annyira népszerű. A nagy érdeklődés mellett az is fontos, hogy az ott dolgozók is nagyon nyitottan álltak hozzá. Ők tudják, hogy mennyi mindent megcsinálnak, és mennyi mindenre nincs idejük és energiájuk, pedig a páciens igényelné.
– Főként milyen problémákkal keresik fel a szolgálatot?
– Mindenféle problémákkal: párkapcsolati gondok, családi viták, ezotériába való belegabalyodás, drog, alkohol stb. A fontos az, hogy nem szabad nagy sablonokban gondolkodni. Sok esetben néhány mondat után úgy hangzik, hogy ugyanaz a probléma, mint az előző embernél, de ha végighallgatjuk, kiderül, hogy teljesen máshol van a gond.
– Van olyan eset, amikor azt kell mondaniuk, hogy az eset túllépte a hatáskörünket, nem ránk van szüksége?
– Előfordult, hogy valakinél észrevettük, hogy nemcsak lelki segélyre, hanem pszichiátriai kezelésre van szüksége. Ilyenkor elküldjük pszichiáterhez, és közben mi is próbálunk segíteni, de első perctől tisztázzuk, hogy nem áll jogunkban gyógyszert felírni, a mi munkánk nem orvosi kezelés, másként próbálunk segíteni.
– Mit szeretnek jobban: szemlélődni, kiállításokra járni vagy kiállni és részt venni egy beszélgetésben?
– Az interaktív kiállításainkat nagyon szerettük, idén saját alkotásunk az Isten neve az irgalmasság elnevezésű, nagyszerű programunk, amely Kovács Imre lelkigondozó szívében fogant meg, a Köztes Átmenetek című drogprevenciós kiállítást pedig Budapestről kölcsönöztük. Mindkét program olyan, hogy a résztvevők nehezen ússzák meg anélkül, hogy bekapcsolódnának, de nem szokott ebből probléma lenni. Aki eljön, bejelentkezik, az változást akar. Előfordul, hogy eljön egy család, amelynek csak az egyik tagja akarja nagyon a részvételt, de ha már elhozta a többieket, idővel nekik is megjön a motivációjuk. Az lenne a legfontosabb, hogy időben jöjjenek az emberek, ne tüzet oltsunk, hanem segítsünk megelőzni a bajt.
– Van tervben terjeszkedés?
– Az az igazság, hogy elég önálló utunk van, nem szeretnénk elveszíteni az identitásunkat. De partnerségekben gondolkodunk.
Az egyesület az IFOTESZ nemzetközi szövetség normái szerint dolgozik, amely összefogja a lelkisegély-szolgálatokat, ők számunkra a keretrendszer.
Alapvető elvárás az anonimitás, a szakmai titoktartás, annak a fontossága, hogy elsősorban nem terápiát biztosítunk, hanem miután elhárítottuk a krízist, megpróbáljuk megtalálni az egyénhez legközelebb eső, számára leginkább megfelelő helyet, ahol rendbejöhet.
– Milyen projektek vannak kilátásban?
– Nemsokára a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozón (CSIT) is jelen lesz az Irgalmasság című vándorkiállításunk, amelyet először Csíksomlyón mutattunk be, a kiállítás nemrég zárult le Marosvásárhelyen, nyáron újból Csíksomlyón lesz, októberben pedig Kolozsvárra tervezzük elvinni. Készülünk az idei Lány- és Asszonytalálkozóra, folyamatosan járunk továbbképzésekre, ősszel újra indítunk tréningeket. Emellett van néhány programötletünk, ami még nem nyilvános, de remélhetőleg nemsokára előállhatunk a kész tervekkel.
Ennyi mindent nem lehetne csinálni a kollégák hozzáállása, lelkülete nélkül, nagyon hálásnak kell lennem ezért.
ÁRADAT EGYESÜLET
tanácsadói és lelkigondozói központ
2010-ben alakult.
Célja az önismeret, a lelki élet fejlesztése.
Főbb tevékenységei: telefonos és internetes lelkisegély-szolgálat, párterápia, családterápia, rendszertáblatréning, művészetterápia, mentálhigiénés és lelkigondozói szolgálat, önismeret- és személyiségfejlesztés, interaktív kiállítások.
A Pro Edu Egyesülettel partnerségben szerkesztik a Kisokos, nagyokos székelyföldi lapot, amely szülőknek, gyerekeknek és pedagógusoknak egyaránt szól.
Legújabb projektjük a mentálhigiénés szolgálat a csíkszeredai kórház szülészet-nőgyógyászatán.
Mottójuk: „Letörli a könnyet minden arcról.” (Izajás, 25,8)
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819