Hasonló cikkek
Egy átlagos hétköznap indult útjára a tizenkilenc éves homoródalmási Szilárd, akinek ez az út határozta meg hátralévő életét. Egy autóval való frontális ütközés következtében harminchét napig volt teljes kómában, közel két hónapig csak a gépek éltették. Teste teljesen mozgásképtelenné vált, nyolc hónapig nem tudott beszélni. Aztán alig hallhatóan elhangzott szájából az „anyu” szó, és azóta sorra hagyja maga mögött a nehézségeket. Ma már mozgatni tudja végtagjait, kifejezi gondolatait, és egyre nagyobb lépcsőfokokat halad meg a felépülés útján. Édesanyjával, Szász Eszterrel beszélgettünk arról, hogy hogyan tud megbirkózni egy anya egy ilyen helyzettel, mi az, ami tartja benne a lelket, és mit jelent számára, amikor valaki segítő szándékkal fordul hozzájuk.
– Milyen kisgyerek volt Szilárd?
– Világéletében örökmozgó kisfiú volt. Kisiskolásként a Palló Imre Művészeti Líceumba járt, aztán sportosztályba felvételizett. Tagja volt az udvarhelyi ifjúsági futballválogatottnak is. Aztán megtörtént a baleset.
A Farkas Szilárdért tartott jótékonysági zumba szervezőjével, Gergely Loránddal készült interjúnkat itt olvashatja.
– Mikor és hogyan történt a baleset?
– 2013. augusztus 11-én Szilárd gyalog indult el otthonról, és egy figyelmetlen sofőr hibájából frontálisan elütötte egy autó. Tizenkilenc éves volt ekkor. A balesetet követően harminchét napig volt teljes kómában. Gyakorlatilag két hónapig csak a gépek tartották életben. Hónapokat töltöttünk el a vásárhelyi és a székelyudvarhelyi intenzív osztályokon. Végig mellette voltam, mert tudtam, hogy fel fog ébredni, mondhattak bármit az orvosok.
A baleset után négy hónappal engedtek haza először bennünket, karácsony előtt két nappal. Akkor még azt mondták, hogy nem fogja megélni az újévet, de hála Istennek nem lett igazuk.
– Mit látott a szemében, amikor először felébredt?
– Tudtam, hogy fel fog ébredni, és nekem akkor ott kell lennem. Nem tudott mozogni, beszélni, de a szeme csillogásából éreztem, hogy felismert, hogy megnyugtatja őt a jelenlétem.
A felépülését követően sokszor elmondta, hogy a kóma ideje alatt hallott minket beszélni, sok olyan dolgot idézett vissza, amit a testvéreivel az idő alatt beszéltünk. Mindig elmondja, hogy szerette volna mondani nekünk, hogy ne sírjunk, de nem tudta.
Volt egy vers, amit nagyon sokszor mondtam el neki a harminchét nap alatt. A közelmúltban valaminek a kapcsán ismét elkezdtem mondani neki, és ő folytatta a verset. Kérdeztem tőle, hogy honnan ismeri, és az volt a válasza, hogy „de anyu, nekem ezt már nagyon sokszor mondtad”.
– Hogyan képes egy anya elviselni egy ilyen helyzetet?
– Nem volt idő lelkizni, nem volt idő gondolkodni. Folyamatosan tanultam, hogy hogyan kell őt kezelni, nem volt más választásom. Ha utólag visszagondolok, sokszor magam is meglepődöm, hogy egy ilyen borzasztó helyzetben hogyan tudtam megtartani a lelkierőmet. Anya vagyok, és ez mindent megmagyaráz.
– A rengeteg, kórházakban, rehabilitációs központokban eltöltött idő alatt milyen tapasztalatok érték az orvosok, ápolók részéről?
– Mindenféle szempontból nagyon nehéz időszak volt. Nem szeretnék senkit bírálni vagy elítélni. Mindenki megtette, ami tőle telt. Sok segítséget kaptunk, de kevés orvos nyújtott reménysugarat. Már nincsen tüske bennem, mindenki a saját meglátása szerint cselekedett.
A balesetet követően Szilárdnak veseköve alakult ki. Gyakorlatilag egy tortúrát jártunk végig, amíg sikerült megműteni őt. Romániából mentünk Magyarországra, és vissza. Összejártuk Csíkszeredát, Marosvásárhelyt, voltunk Kistarcsán, Újpesten, Budapesten. Nagyon sok esetben nem találtunk olyan altatóorvost, aki bevállalta volna a számukra rutinnak számító műtétet, később a biztosítási papírokkal volt gond, olyan véleményt is kaptunk, hogy a kórház presztízse miatt nem adhatnak meg számunkra egy bizonyos papírt a műtéthez. Harmadikra sikerült megfelelő kórházat és orvost találni Szilárd számára, egymillió forint költségért cserébe.
Anya vagyok, és ez mindent megmagyaráz.
– Bár egy anya a végsőkig képes elmenni, hogy mindent megtegyen a gyermekéért, mégis honnan sikerült ilyen horribilis összegeket előteremteni?
– Nem találok magyarázatot erre. Mindig alakult valahogy a helyzetünk. Ami ingóságunk volt, ékszerek, különböző tárgyak, abban a pillanatban eladtuk, ahogy pénzre volt szükségünk. Szilárdnak van három nagyobb és egy kisebb testvére. Ők rengeteg mindent feláldoztak azért, hogy segítsenek rajta. Volt köztük, aki már külföldön dolgozott, de a két nagyobb testvére a baleset bekövetkezte után mentek el külföldre dolgozni, hogy legyen pénzünk a kezelésekre.
A falu, a tanács és számos más jóakaratú ember is összefogott. A faluban nagyon szerették Szilárdot, nagy szeretettel fordultak felénk az emberek, amiért a mai napig hálásak vagyunk.
– Miután stabilizálódott Szilárd állapota, biztosan felmerültek a kérdések, hogy miért történt a baleset. Hogyan birkóznak meg ezekkel a lelki krízisekkel?
– Szilárd nagyon sokáig, mondhatni, éber kómában volt, fásult volt és beteg, alig fogta fel, hogy mi történt vele. De mindig próbáltunk arra koncentrálni, hogy előre haladjunk. Ha elkezdtünk volna sajnálkozni, akkor az nem vitt volna előre bennünket. A miértekkel nem lehet továbblépni.
– Milyen szinten sikerült fejlődnie Szilárdnak az elmúlt évek során?
– Nagyon sokat kell dolgoznunk Szilárddal. Régen teljesen mozgáskorlátozott volt, kórházi ágy segítségével tudtuk szállítani őt. Ma már mozgatja a kezeit, lábait. Tud már támaszkodni, négykézláb és térden állni, és ha megtámaszkodik a vállamon, önerőből fel tud állni. Napi szinten hat-hét órát gyógytornázunk, heti kétszer bejárunk a városba is gyógytornászhoz, hogy elérjük az álmunkat, és Szilárd felálljon a kerekesszékből.
Nyolc hónapig egyáltalán nem tudott beszélni. Egy alkalommal Csíkszeredába mentünk felülvizsgálatra. A váróteremben nagyon sokan voltak, sokan köhögtek, betegeskedtek, és nagyon ideges voltam, hogy nehogy Szilárd elkapjon valamilyen betegséget. Nem is néztem rá, amikor egyszer csak meghallottam, hogy valaki azt mondja nagyon halkan, hogy anyu. Még emlékszem, hogy arra figyeltem, melyik gyerek szólítja az édesanyját, és mikor megláttam, hogy Szilárd beszél hozzám, azt az érzést nem tudom szavakba foglalni.
Régen logopédushoz jártunk, akihez szintén fel kellett jönnünk a városba. Nagyon sok segítséget kaptunk, ugyanakkor még több feladattal bővült az otthoni lista, hiszen számos házi feladatot is kaptunk, amelyekkel segíthettük a fejlődését. Ahogy a kóma alatt, úgy most is folyamatosan beszélgetünk Szilárddal, felolvasok neki, verset mondok.
Az motivál bennünket, hogy látjuk a haladást, a fejlődést, és ez a legfontosabb.
– Csodálatraméltó az az odaadás és önfeláldozás, amelyet tanúsít. Mi tartja önben a lelket, amikor elfárad?
– Fizikailag el szoktam fáradni, de lelkileg még nem volt olyan érzésem, hogy nincs tovább. Anya vagyok, mindent meg kell tennem a gyermekemért.
– Mi az, ami a leginkább hiányzik Szilárdnak?
– Nagyon hiányzik számára az önállóság. Kicsi korától önálló gyerek volt, neki mindig volt saját pénze, most pedig nem élheti a saját életét. Huszonhárom évesen rossz neki, hogy lemarad dolgokról, nincs vele egykorú társasága. Most hála Istennek itthon van Ervin testvére, aki nagyon sokat segít neki.
– Hogyan éli meg a vele történteket?
– Szilárdban harag van, haragszik arra, aki miatt ilyen helyzetbe került. De próbálom más irányba terelni a gondolatait, hiszen ha a bosszúvágyat éltetném benne, azzal sem testileg, sem lelkileg nem gyógyítanám őt. Próbáljuk nem büntetésként, hanem próbatételként megélni azt, ami velünk történt. Isten sokféle tálentumot adott nekünk, most próbára tesz, hogy ezeket tudjuk-e használni.
– Nagyon sokan szeretettel és segíteni akarással fordulnak önök felé. Mit jelent ez önöknek?
– Szilárd számára nagy öröm, ha segítséget kap. Az elmúlt időszakban rengeteg rendezvényen tudtunk részt venni közösen. A nyár folyamán a volt osztálytársai, barátai koncertekre, fellépésekre vittek el bennünket. Jótékonysági zumbát is tartottak értünk, és nemrég Szilárd egyik kedvenc fellépőjének koncertjére is eljutottunk. Boldogság számomra látni, hogy mennyire ki tud vetkőzni a nyomorúságból, amikor ilyen helyzetbe kerül. Olyan dolgok jönnek ki belőle, amelyeket nem is tudtam, hogy benne vannak.
Óriási lelkierőt ad számomra is a sok segítség, amit az emberektől kapunk. Ezáltal azt érzem, hogy nem vagyok egyedül, van, akihez forduljak. Ebből látszik, mennyire nem igaz, hogy rosszak az emberek, a világon igenis nagyon sok jó ember van.
– Hogyan tekintenek a jövőre?
– Mindenképp bizakodóan nézünk a jövőbe, hiszen ha három évig haladni tudtunk, akkor a továbbiakban is így lesz. A legnagyobb álmunk, hogy Szilárd felálljon a kerekesszékből.
Jövő hónapban vagy legkésőbb január elején a Motivation Alapítvány jóvoltából Bukarestben fogunk részt venni egy rehabilitáción.
Az elmúlt években három alapképzést végeztem el mint kinesztetikai ápoló. Ez is egy pici jó, amit az élettől kaptam, hiszen nagyon sokat tanulhattam. Szeretnék másoknak is segíteni ezáltal, hogy viszonozhassam azt a rengeteg szeretetet, amit kaptunk.
A legnagyobb álmunk, hogy Szilárd felálljon a kerekesszékből.
– Miben tudnak segíteni azok, akik úgy érzik, hogy szeretnének hozzájárulni Szilárd felépüléséhez?
– Nagyon köszönjük azoknak, akik eddig támogattak bennünket, és köszönjük azoknak is, akik lehetőségeikhez mérten a jövőben szeretnének segíteni minket. Szilárd folyamatos kezelései, vitaminjai, felülvizsgálatai mind-mind nagyon nagy terhet jelentenek anyagi szempontból, ezért minden segítségnek igazán örülünk.
A fiatalok társaságát nem tudom pótolni, de szívesen fogadunk minden olyan kezdeményezést, amellyel kicsit ki tudjuk zökkenteni Szilárdot.
Amennyiben szeretne segíteni Farkas Szilárd felépülésében, anyagi támogatást a következő bankszámlaszámra utalhat:
IBAN: RO 86 RNCB 0517 0887 7515 0001
SWIFT/ BIC: RNCBROBU
Unitate BCR: HARGHITA BUDVAR
Titular: Dombi Zsuzsanna Julia
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819