Hasonló cikkek
Tönkölybúza-termesztés, permakultúrás mintakert létrehozása Gyergyószentmiklóson és a tudás, a tapasztalat átadásának vágya jellemzi Bara Istvánt, aki véletlenül került kapcsolatba ezzel a fajta növénytermesztéssel, amely ma már életmód és egy újfajta gondolkodás kezdete is az egész családnak. Az „az vagy, amit megeszel” filozófiájához a természetet hívva segítségül nekünk csak annyi a dolgunk, hogy megfelelően társítsuk a növényeket, és élvezzük a haszont. Bara István mintakertjében jártunk, ahol minden növénynek szerepe és feladata van.
– Mikor és hogyan ismerkedett meg a permakultúrás növénytermesztéssel?
– Hét évig külföldön dolgoztam, és arra gondoltam, hogy amint hazajövök, a megtakarított pénzzel valamilyen vállalkozásba kezdek, de ugyanakkor láttam azt is, hogy az induló vállalkozások nagyon kevés százaléka marad meg nálunk. Akkor gondoltam először arra, hogy élelmet fogok termelni. Először kizárólag bogyósgyümölcsökben gondolkodtam, de aztán a komám adta az ötletet és a dokumentációt hozzá, amelyből kiderült, hogy növénytársítással erdőkerteket lehet létrehozni: ekkor tudtam meg, hogy ennek a tudományos neve permakultúrás növénytársítás, gazdálkodás, kertészet. Lassan érdekelni kezdett a dolog, így 2008 és 2010 között elvégeztem egy ezzel kapcsolatos képzést Franciaországban, egyet pedig online Ausztráliában: az itt szerzett ismereteket kamatoztatom most Gyergyószentmiklóson.
– Ezt a szemléletet az életmódjukba, a mindennapjaikba is be tudják építeni?
– Teljes mértékben. Amikor megszületett az elhatározás, hogy ezzel foglalkozom majd, így fogunk élni, érdeklődtem a városban, hogy vannak-e olyan gazdák, akik tönkölybúzát vetnek, és eleinte tőlük vettünk kis mennyiségű lisztet kenyérsütéshez. Kísérleteztünk a sütéssel, először élesztővel, majd megtanultunk kovászt készíteni. És működik, mi már két éve nem fogyasztunk üzleti kenyeret, és, amennyire lehet, egyéb élelmiszerből is csak házit.
– A permakultúrás kertészkedés mintáját láthatjuk itt a Kárpátok utcai udvarukon. Kérem, vezessen körbe, hogy lássuk, hogyan működik mindez a gyakorlatban.
– A permakultúrás növénytermesztésben meg kell tanulni néhány fajt, amit elődeink tudtak, de mi már nem használjuk, elfelejtettük. A csillagfürtnek például rengeteg magja van, gyorsan terjed, ezért sokan nem szeretik, de azért mégis jó, mert megköti a nitrogént a levegőben, ezért gyümölcsösök alá lehet telepíteni. Így tettem én is. Ugyanakkor a magját ősszel leszedem, és összekeverem borsóval, babbal, s ha gyümölcsfát ültetek, alászórom, és következő évben a magokból kihajtanak a növények. Ezt sarlóval levágom, és zöld talajtakaróként otthagyom, így elkorhadva természetes módon trágyázza a talajt a gyümölcsfa alatt. Gyakorlatilag másolom a természetet minimális munkával és maximális haszonnal.
Egy másik hasznos növény a kertemben a fekete nadály, amely a talajban lévő összes ásványi anyagot felhalmozza magában, lehet használni komposztként, mint az előző esetben, vagy ha nagyobb területen gazdálkodunk, beültethetjük a gyümölcsfák alá: táplálja őket, nem szükséges trágyázni. A tavaly ültetett ribizlibokraimat is komposzttal hizlaltam fel, köréje telepítettem tököt, kukoricát, babot, borsót – ez utóbbi gazdagítja a talaj ásványianyag-szerkezetét, de a többinek is megvan a maga szerepe: a bab megköti a nitrogént a gyökerein keresztül, a kukorica olyan anyagokat enged a gyökerén keresztül a talajba, ami nem engedi elszaporodni a férgeket, a tök a leveleivel leárnyékolja a talajt, nedvesen tartja a növények alját. Csak annyit gyomlálok, hogy kitépem az agresszív futónövényeket. Ásással sem foglalkozom, csak meglazítom ősszel a földet, és a nagyobb gyomnövényeket kiemelem, nem forgatom fel a talajt.
Szibériai áfonyát is ültettem, amely bírja a hideget, nagyon gyorsan terem, finom a termése, és nem igényes talajszerkezet szempontjából.
Idén betelepítettem a lóbabot, ezt inkább a Gyimesek vidékén használják, ez is megköti a nitrogént a gyökerein keresztül – minden növényt úgy társítottam, ahogy a szakirodalom írja, hogy egymást segítsék. Gyomláláskor a növényt otthagyom talajtakarónak, vagy ha visszakapaszkodik, kidobom az ösvénybe. Tavasszal, miután kiszedtem a nagy gyökerű gyomokat, a földet megszórom ujjnyi vastagon komposzttal, az egész évben korhad, és elegendő tápanyagot biztosít a növényeknek, s így évről évre felépítem a jó minőségű talajt.
– Hogyan védi meg a kertet a kártékony rovaroktól?
– Ha levéltetű jelenik meg a gyümölcsfákon, hangyák ellen kell permetezni, mert ők hordják fel a levéltetveket a fára. Ellenük a vérehulló fecskefüvet kell öt napig erjeszteni hidegen, majd a vizet leszűrve róla egy az öt arányban kell vegyíteni, és lefújni vele a leveleket. Ezt nem szeretik a hangyák, és elmennek. Ha a levéltetvek mégis jelen vannak, csalánlevet kell használni, amit két hétig kell erjeszteni, és egy a tíz arányban vegyítve kell lefújni vele a gyümölcsfákat. Ha nincs túl sok levéltetű, akkor a katicabogarak elvégzik helyettünk a „munkát”.
– Tönkölybúzát is ültetett, ami ugyancsak ritka errefelé…
– A tönkölybúza termesztését harminc árral kezdtem, azért ennyivel, mert ez a mennyiség fedezi egy négytagú család teljes évi szükségletét: körülbelül 700 kg tönkölybúzám lesz a tisztítás után, ez kenyérhez, süteményhez, tejbegrízhez elég. Száz kilót vetettem bele a harmincáras földbe, következő évben még annyi megmaradt, hogy ötven árat vetettem, idén pedig kétszer harminc árat.
A liszt előállítását egy kicsi, kávédaráló méretű malommal kezdtük, akkor heti egy kilót őröltünk csak, majd beruháztam egy kézzel készített malomba, ami 32-es kővel rendelkezik, és kiszitálva, mindent különválogatva egy nap alatt 9-10 kilót tudok őrölni vele. Mivel most még tömbházban élünk, kalácssütő tepsiben, gáztűzhelyen sütjük a kenyeret – ez üzenet lehet mindenkinek, hogy bármilyen körülmények között vagy ellenére át lehet térni erre az életmódra, lehet készíteni házi finomságokat.
– Miben látja a permakultúrás kert lényegét, fontosságát?
– Az egész növénytársítás lényege az, hogy ha bármilyen állat-, gomba-, rovartámadás érkezik egy gyümölcsössel vegyített veteményeskertbe, nem tud nagy kárt okozni mindenen egyszerre, nincs minden feltéve egy lapra. Az egész filozófia abból indul ki, hogy úgy lehet a leghatékonyabban erdő- vagy mezőgazdálkodni, ha lemásoljuk a természetet. Az első lépés az, hogy a termőföldből tíz százalékot elveszünk, és beültetjük zölddel, gyümölcsösnek; felosztjuk kis oázisokra a kertünket, amelyet élő sövényként bekerítenek a bokrok, a gyümölcsfák, így sokkal termékenyebb a talaj, és a víz is lefut róla.
Engem ugyanakkor a bőség vezérelt: mindig tudok valahonnan szüretelni, szakaszosan érnek a zöldségek, gyümölcsök, gyógynövények. Félretesszük a kapát, és élvezzük a hasznát az összes betelepített növénynek.
A további terveim között az szerepel, hogy a hegyekben lévő, 18 hektáros területemen létrehozom ezt a mintakertet nagyban: már ültettem száz akácfát, ezek gazdagítják a talajt, és közéjük be tudom ültetni a vegyes gyümölcsöst, veteményest. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom továbbadni az embereknek a tudást, az Iskola másként foglalkozásainak keretében már bemutattam a gyermekeknek a malom működését, a búza őrlését, de nyílt napokat is tervezek itt, a kertemben, hogy minél több embert rávezessek arra, hogy egy kis területen kipróbálja a kertészkedést, és táplálkozzon a saját maga által termelt élelemmel. Hiszem, hogy ez a térségünk jövője.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819