Hasonló cikkek
Gyergyóalfalvi fiatalok szerveztek népviselet-bemutatóval egybekötött előadást október 21-én, szerdán délután a Sövér Elek Iskolaközpont dísztermében. A népviselet az ősi erény védelmében címet viselő előadást Kisné Portik Irén néprajzkutató tartotta az egybegyűlt, népviseletbe öltözött fiataloknak és az érdeklődő falubelieknek. Hogyan viselték a székely ruhát régen, és mi maradt meg ebből napjainkig? Milyenek a helyi jellegzetes darabok, és miért fontos az ősök viselete a gyergyói ember számára? – ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaptunk választ az esemény során, majd az előadást követően Kisné Portik Irénnel beszélgettünk.
– Az előadás során elhangzott, hogy mennyire színes és sokféle jelentéstartalommal bírtak elődeink viseletében a rokolyák (szoknyák): a piros a boldogságot, a fekete a bánatot, a kék a Mária-tiszteletet jelentette. Ezzel a három színnel mindenki szabadon gazdálkodott, és ezekhez kapcsolódtak a barna és a zöld ‒ a föld, illetve az erdő és legelő jelképei ‒, valamint a lila színű darabok ‒ ez utóbbi azokban a családokban, ahonnan pap vagy apáca került ki. Mégis a ma hordott viseletek nagy része „csak” piros-fekete, mi ennek az oka?
– Ennek több oka is van: egyik az, hogy a háború után nem igazán voltak színtartó fonalak; a másik, hogy az 50-es években Gyergyócsomafalván volt egy kicsi vállalkozás, ahol piros-fekete anyagot szőttek, és ez árasztotta el a Gyergyó-medencét piros-fekete szőttesekkel. Hangulatában megfelelt ez is, és mivel a kollektivizálás megoldotta a vagyonosodási kérdést, elég könnyen lemondtak a fiatalok a viseletről. Persze az idősek a saját rokolyájukat hordták, a maguk jelképrendszerét viselték. Ezen nehézségek okán és ezen előny miatt – hogy szépen megszőve lehetett megvenni – terjedt el a piros-fekete.
– Az asszonyok fejkendőt hordtak, ezeknek is megvolt a maguk szerepe a népi viseletben. Mi volt ez pontosan, milyen motívumok jelentek meg rajtuk?
– A fejkendők készítési helye Felcsík volt, ezeket sokfelé széthordozták a Székelyföldön; Madaras volt a központ, de a dánfalviak is bedolgoztak nekik. Találtam olyan adatközlőt, aki elmondta, hogy kislánykorában a selyemszálat, ami kilenc, nem sodrott szálcsoportosításból állt, fel kellett ossza, és befűzze. Százharminc tűt kellett megfűzzön egy délelőtt, és amikorra az édesanyja hazajött, ezt a kendő hosszát tartalmazó szálhosszúságot minta szerint befűzte. A mintákat megtanulták, nem mindenki ugyanolyant készített. Kidolgozott mintája volt annak is, ahogy a két csík találkozott a kendő szélén: ez volt a vizsga, ezt ellenőrizte az, aki átvette. A kendő mezőjében apró kicsi virágcsokrok szerepeltek, ennek is megvolt a szabálya, hogy ne bomoljon ki, és a minta is felismerhető legyen. Ezeket a kendőket a szőrkendők helyett használták, mert egy idő után csak egyfajta gyapjúszőtt anyag volt a piacon, a régi kendők anyaga eltűnt a piacról. Ezért azzal pótolták a hiányt, amelyik a legközelebb állt, és alkalmas volt arra, hogy a szálat számolva könnyen be lehessen húzni közéje a selyemszálat.
– A férfiviselet egyszerűbb, a női több motívumot hordoz, összetettebb. Ennek is megvolt a jelentősége?
– A férfiviselet darabjai a kalap (télen a kucsma), a fehér ing, a lájbi és a harisnya. Rengeteg hatás érte az öltözködést, de a harisnya megmaradt, és falvanként nagyon hasonló, csak a vitézkötések színében mutat eltérést. Ezek a vitézkötések valamikor rangot jelöltek a katonaságon belül.
A nő viseletében több mindenre kiterjedő figyelemmel gondolt, a férfiak munkája pedig olyan volt, hogy nem tűrt meg sok cafrangot, hiszen a miesnapi (hétköznapi) viselet darabjai is szinte olyanok voltak, mint az ünnepiek, csak kevésbé kidolgozottak.
– Csík-, Gyergyó- és Kászonszék viseletéről mint egységről beszélt az előadásában, ugyanakkor a viseletek falvanként is mutatnak eltéréseket. Mi ennek a magyarázata?
– Egyformán csíkos a női viselet ezeken az említett vidékeken – például Udvarhelyen már egyszínű, Háromszéken pedig felleges. Ami csíkokban gondolkodva fejezi ki a módot, a lelkivilágot az Csík-, Gyergyó- és Kászonszék. A valóban egyforma közösségi jellemzőket hordozó csoportok egy helyre tartozónak látszottak – vezetni is könnyebb volt őket, a közigazgatásban is előnyt jelentett, az egyforma gondolkodást is hordozta. Amúgy ezt a magatartásformát az azonos éghajlati körülmények, azonos földrajzi tényezők hozták össze: olyan tájegységi sajátosságokat hordoztak, amiért ők egy helyre tartoztak. Azok az eltérések, hogy például a szoknyák csíkozása, betoldása, az elkészítés módja (rakás, ráncolás) nem egyforma – ebben különbözik egyik falu a másiktól. Vagy abban, hogy a módossági jegyeket szélesebb-keskenyebb egységben jelölték. Látni lehet, hogy a Gyergyói-medencében a legkeskenyebbek a csíkok a rokolyán; nagyságrendben Felcsík követi, ahol teljesen kiszélesednek, majd Alcsík következik, és a Kászonokban tetőződik, ahol nagyobb egységekben gondolják a jelképrendszert.
– Ezek a viseletek egyfajta viselkedésformát is megköveteltek, és ez hasonlóképpen van ma is…
– A viselet tartást követelt, és ezt bárki kipróbálhatja, ha felveszi a székely ruhát. Ilyenkor nem engedheti meg magának az ember, hogy terpeszbe álljon, hogy csak úgy féloldalt nekitámaszkodjon valaminek – ez egy olyan tartást parancsol, amihez még egy ortopéd orvos is gratulálna, mert a gerinc egyenesen marad, a járás egészséges, és a ruha viselője öntudatos. Az azonos szabású ruha egy azonos magatartásformát követelt meg és adott a viselőjének – ezért tudták mondani, hogy „ne, milyen alfalviason (vagy csomafalviason) jár!”
– Ezeknek a ruhadaraboknak nagyon fontos funkciója volt a rontás távol tartása. Hogyan valósul ez meg?
– A rontás távol tartása, a szerencse- és a bőségvarázslás végigkíséri az egész népi kultúrát; mind a hiedelemvilágban, mind a tárgyalkotó népi kultúrában nyomát találjuk ennek. Nemcsak annak volt meg a rendje, hogy az ágseprűt az ágával fölfelé az ajtó mögé kell tenni, hogy a rontást hordozó boszorkánynak ne legyen könnyű kézbelije, hanem annak is, hogy hol védjük a testet: a nyaki részen, a kézelőnél, ott, ahol be lehet hatolni. Ahol behatol a kéz, hogy felvegye a ruhát, ugyanott behatolhat a rossz is, és ezeket a részeket levédték: olyan öltéstechnikákat, mintasorokat használtak, amelyeknek rontás távol tartó erejük volt (például az alsószoknyák színe-visszája egyforma: a belső részt is ugyanolyan alapossággal eldolgozták, hogy a gonosznak ne legyen felület, ahol bejuthat). Ez a ruhánál nem egyedülálló, mert ugyanígy a népi építészetben is az ablakok, ajtók védtek a rontás ellen. Ahogy megjelentek a varrógépek, és már nem kézzel varrták az ingeket, ezek a rontást távol tartó jegyek sajnos eltűntek a ruhadarabokról.
– Milyen változásokon ment át őseink ruházata, és hogyan viseljük napjainkban?
– A legrégebbi leírások szerint mind a női mellény, mind a kötény szőttesanyagból készült, a szoknyához hasonlóan. Azóta ezek a ruhadarabok sok változáson mentek keresztül, de vissza kellene hozzuk eredeti állapotukba. Óvakodnunk kell a székely ruha hatását keltő uniformisoktól: vegyük a fáradságot, és kutassuk fel a módossági jegyeket felmenőinktől, őrizzük meg a helyi jellegzetességek gyönyörű bélyegeit, mert ha mi nem tesszük, más nem fogja helyettünk megtenni!
A Szabad Székely Egyesület által szervezett találkozón bemutatták azt a két rend női viseletet és három pár férficsizmát, amelyet a Hargita Megyei Tanács támogatásával készítettek. A viseletek az egyesület tulajdonában vannak, de bárki kölcsönveheti azokat, aki Gyergyóalfalut szeretné képviselni általuk. Kisné Portik Iréntől azt is megtudtuk, hogy hamarosan megjelenik a megyei tanács népviseletről szóló kiadványa, amelyből elsajátíthatóak lesznek a helyi székely viseletek varrótűvel való elkészítési technikái. Így bárki, aki népviselet-készítéssel foglalkozik, és kezébe veszi a kiadványt, őseink motívumvilágát varrhatja rá gyermekei szőttesére.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819