A szoba falának jókora részén, piros vásznon csüngenek a tornászéletút elismervényei. Hirtelen megfuttatva amint elérünk huszonvalahányig, rápászíthatjuk a részarányt a teljes felületre, és lazán beszorozhatjuk öttel – de már nem is fontos a végeredmény. „Öcsém, te ennyiszer meghajoltál?” – kérdezte egy alkalommal a „gyűrűk urának”, Molnár Leventének egyik bátyja, amikor végigtekintett az éremfalon. A fiatalok nem, de a negyvenes indexhez közeli vagy az azt meghaladó korosztály még emlékszik arra az időre, amikor Románia legjobb tornászai a zágoni születésű Szabó Kati és a gyergyószentmiklósi Molnár Levente voltak. Honnan indult, merre haladt, hogyan vágta derékba többször is a kommunizmus a tornászkarriert? Mit jelent egy angliai kisvárosban, és mit jelent egy székely kisvárosban edzőnek lenni? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Molnár Leventével.
– Hogy emlékszik vissza, melyik az első emléke, amely a tornához kötődik?
– Talán a legkorábbi emlékemre nem is tudok visszagondolni, annyira kicsi voltam akkor. De arra emlékszem, hogy nagyjából két-három éves lehettem, amikor egyik nap nem volt kivel otthon maradnom, így a bátyáim, Laci és Zsolt (akik már jártak tornászni) elvittek magukkal az edzésükre a gyergyószentmiklósi tornaterembe. Moccanni sem szabadott a szivacsokról, csak csendben figyelni, ahogy az idősebbek gyakorolnak. Aztán egy alkalommal merészeltem megkérdezni, hogy kipróbálhatnám-e azokat a karikákat és azokat az érdekességeket, amelyeken ők is játszottak. Akkor engedélyt kaptam rá, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy én is járok edzésre, hetente hat napot és naponta sok órát.
MOLNÁR LEVENTE
- Gyergyószentmiklóson született 1965-ben.
- Tornászpályafutását háromévesen kezdte, hatévesen már versenyeken is részt vett, Hoffman Ferenc edző vezetésével.
- Első érmeit 1975-ben nyerte az ifjúsági országos bajnokságon: bronzérmet lólengésben, aranyat korláton.
- Az évek során számos érmet szerzett különböző országos és nemzetközi versenyeken. Legtöbb aranyérmét gyűrűn szerezte.
- 1983-ban főiskolás világbajnokságot nyert Edmontonban.
- Az ő álma is az olimpiai aranyérem volt, azonban feltehetően politikai okok miatt nem került be az 1984-es olimpiai keretbe.
– Menyire volt meghatározó szerepe az edzőnek abban, hogy kitartott a torna mellett?
– Hoffman Ferenc tanár úr, aki a gyergyószentmiklósi sportiskola torna szakosztályát nemzetközi szintűre fejlesztette, látott bennem hajlandóságot a tornasport elsajátítása iránt, és háromévesen rendszeresen jártam „a nagyokkal” az edzésekre. Ez volt tehát a kezdet, és ötévesen már bemutatón vettem részt a városi futballpályán az év végi tornaünnepély alkalmával. Az ezt követő kemény, rendszeres edzések nagyon lefoglaltak, és az egyre eredményesebb versenyzés egyre elkötelezettebbé tett a torna iránt. Az edző megtanított dolgozni, odafigyelni mindenre, ösztönzött, hogy legyen értelme a munkámnak. Kitartást és pontosságot követelt. Hoffman Ferenc tanár úr nagyon elkötelezett ember volt a tornasport iránt, és most is abból élek, amit tőle tanultam. A közös sikereink a befektetett munkánkat mutatták meg. Nincs jó sportoló jó edző nélkül, és a jó edző sem tud érvényesülni, ha nincs meg az a sportoló, aki hajlandó elvégezni a rá kiszabott munkát.
– A hetvenes évek derekáról beszélünk, hogy zajlottak akkoriban a versenyek?
– A klubok közötti, a megyék közötti, majd a regionális bajnokságok jöttek sorban, ezt követően eljutottam a sportiskolák 1975-ös országos bajnokságára (OB), ahol sikerült országos bajnoki címet szereznem a legfiatalabbak korosztályában, egyéni összetettben, talajon és korláton, bronzot lólengésben és nyújtón. Azt hiszem, ez a negyedik osztályos élményem határozta meg végképp azt, hogy a torna mellett maradtam. Már gyerekkorban – amikor tornát mutattak a TV-ben – álmodoztam arról, hogy egyszer talán én is ott leszek, de természetesen idővel vált komollyá és tudatossá, hogy megéri a sok munka, mert a pódium legmagasabb fokán állni bizony kitűnő érzés volt.
– Ezt követően egymás után jöttek a sikerek, elismerések, eredmények, érmek.
– ’76-’77-’78-ban többszörös ifjúsági OB-címet szereztem egyéni összetettben és a szereken. ’76-ban megnyertük csapatbajnokságot is. Ez volt a gyergyói sportiskola első országos csapatgyőzelme tornában. 1979-ben, újabb OB- győzelmek után a román ifjúsági válogatott tagjaként tornáztam, többnyire Bukarestben. 1979. december elején egy kéztőcsonttörésből felépülve sikerült a román ifjúsági válogatottal aranyat szerezni a Foksányban megrendezett Ifjúsági Balkán Bajnokság csapatversenyén. Egyéni összetettben ezüst-; lovon és gyűrűn arany-; talaj, ugrás és korlát kategóriákban ezüst- és nyújtón bronzéremmel zártam a versenyt.
1980-ban az OB-címeken kívül sikerült életem első külföldi versenyén, a német–román kettős találkozón, az akkori nyugat-németországbeli Herne városkában aranyat szereznem lólengésben. Megjegyzem, hogy ez 17-18 évesek versenye volt, és én mindössze 15 voltam. Az őszi romániai ifikupa-győzelem is meglett, és a remények csak nőttek a következő évekre.
1981-ben többszörös ifjúsági OB-címet nyertem. Az észak-koreai Pyongyangban, az augusztusban megrendezett Ifjúsági Barátság Versenyen (ez volt az ifik legrangosabb tornaversenye a volt kommunista államok számára, felért egy minivilágversennyel) bronzérmet szereztem a gyűrűn, és 15. lettem egyéni összetettben. Tallinnban (akkor még Szovjetunió) öt állam nemzetközi versenyén ismét két aranyéremmel (lovon és gyűrűn) díjaztak.
Az Ifjúsági Balkán Bajnokságon Belgrádban csapattal, egyéni összetettben és öt szeren balkán bajnok lettem, nyújtón pedig ezüstérmes.
Aztán következett a legeredményesebb évem, 1982. Összesen 30 országos bajnoki aranyat nyertem a különböző OB-megmérettetéseken. Ebben az évben, már részt vettem a felnőtteknek szervezett országos bajnokságon is, és a siker csúcsa az volt, hogy ifiként megnyertem a felnőtt Románia Kupát. A Moszkva–Riga turné volt az a verseny, ahol először találkozhattam a szertorna akkori nagyjaival. Ennek a versenynek a győztesei lettek általában a következő évek világbajnokai. Moszkvában nem, de a rigai versenyen sikerült a gyűrűk aranyát megszereznem.
A kelet-németországbeli Cottbus adott otthont az egyik világkupa sorozatversenyének, innen újból arannyal tértem haza, megnyervén a gyűrűdöntőt. Németországból hazatérve részt vettem Románia nemzetközi felnőttversenyén, Râmnicu Vâlceán, ahol újabb két arannyal (lovon és gyűrűn) gyarapítottam az éremtáblázatomat.
Ugyancsak ’82-ben az Ifjúsági Európa Bajnokságon (Ankara, Törökország), egyéni összetettben 5. lettem, a lovon és a gyűrűn pedig bronzérmes. Az Ifjúsági Barátság Versenyen, amelynek ezúttal a Mongol főváros, Ulánbátor adott otthont, két aranyat szereztem, lovon és gyűrűn, ezüstöt a korláton, bronzot pedig egyéni összetettben és nyújtón. Az év végén megrendezett balkán felnőttbajnokságon Isztambulban (Törökország) szerepeltem, és az egyéni összetett bronz mellé begyűjtöttem még három aranyat, csapattal szokásosan a lólengésben és a gyűrűn, ezüstöt a korláton, bronzot a nyújtón.
1982-ben a világranglista 21. helyét foglaltam el.
Egy évvel később, 1983-ban már csak a felnőttversenyeken indultam. Többszörös OB-cím mellett a felnőtt-Európa-bajnokságról bronzéremmel tértem haza. Én voltam a román férfitorna legeredményesebb versenyzője. Ezt követte a Románia nemzetközi felnőttversenye, ahol már ezüstérmes voltam egyéni összetettben, első helyen végeztem lovon és gyűrűn, bronzérmes korláton.
– Akkor jött a nagy ugrás és a nagy teljesítmény, melyre minden gyergyóinak emlékezni kell, az ifjúsági világbajnoki aranyérem.
– Bekerültem az egyetemisták világbajnokságára készülő csapatba. Kemény, napi 8-9 órás edzések után elrepültünk Kanadába, pontosabban Edmontonba a főiskolások világbajnokságára. A versenyzés nem jelentett gondot, hiszen azt a gyakorlatot kellett bemutatnom, amit több ezer óra edzéssel begyakoroltam. Izgultam, hogy jól jöjjön ki minden, mert nem szerettem volna csalódást okozni a csapatnak egy esetleges rontással. És sikerült a román tornacsapat legjobbjaként, a 15. helyen végeznem egyéni összetettben. Bronzot szereztem a lovon és aranyat a gyűrűn. Én voltam a román sportküldöttség egyetlen férfi aranyérmese az összes részt vevő sportág férfi sportolói között. Ezenkívül még öt lánynak sikerült aranyat szerezni különböző sportágakban, és ezzel a hat arannyal – a részt vevő 28 országból – a román küldöttség az 5. helyen végzett az éremtáblázaton.
Az összesen begyűjtött 27 éremből kettőt én adtam a román küldöttség éremtáblázatához, ami nagy büszkeséggel tölt el a mai napig.
1983 őszén, Budapesten rendezték meg a XXII. Tornász-világbajnokságot.
Csapattal 11. helyezésűek lettünk, és bejutottunk az 1984-es olimpiára. Egyéniben 37. helyezést értem el, és a gyűrűn 7. lettem, így megint csak én voltam a román csapat egyetlen döntőse és egyetlen szerenkénti helyezettje.
A VB zárónapján a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) Világklasszis tornász aranyozott jelvénykitüntetéssel ismerte el szereplésemet. Ugyanebben az évben a Dinamo klubok versenyén 10.00 ponttal nyertem aranyérmet. 1983-ban megkaptam az év legjobb tornásza címet és trófeát a román sportminisztériumtól. A világranglista 48. helyén zártam az évet, mivel sokkal kevesebb hivatalos versenyen vettem részt, mint egy évvel korábban.
Az 1984-es év is jól kezdődött, újabb érmek születtek a Románia nemzetközi felnőttversenyén és az OB-n. Kitüntettek a Nemzetközi Sportmester címmel. Ez nemcsak elismeréssel, hanem kötelezettségekkel is jár. Egyre nagyobb elvárásaim voltak magammal szemben.
– Az olimpiai játékok minden sportoló nagy álma. Ilyen eredmények mellett, mondhatni, egyenes út vezetett az olimpiai aranyhoz, neked mégis hiányzik az éremtábládról. Mi ennek a háttere?
– Mi bejutottunk, készültünk is rendesen. Ekkor történt, hogy az akkori kommunista országok egymás után jelentették be, hogy lemondják részvételüket a Los Angeles-i (Amerikai Egyesült Államok) olimpiai játékairól, mert 1980-ban az USA sem vett részt a Moszkvai Olimpián. Ennek ellenére az akkori román vezetőség azt mondta, hogy „a sport nem politika”, így Románia részt vesz az olimpiai játékokon. Mi, sportolók nagyon örültünk, és keményen edzettünk. Igen ám, de indulás előtt néhány nappal kiderült, hogy mivel csak én voltam éremesélyes a csapatból, nem tartották érdemesnek a csapatunk részvételét az olimpián. Anyagi forrásokra hivatkozva lemondták a részvételünket, de nagy valószínűség szerint ebben része volt annak is, hogy Romániának érmet csak Molnár Levente tud hozni, aki nem román, tehát nem érdemes csapatot küldeni. Így szépen otthon maradtunk, és a tévén keresztül nézve drukkoltunk annak a kevés sportolónak, akinek szerencséje volt eljutni az eseményre, és nagyon örültünk, hogy a tornászlányok megnyerték a csapatversenyt. Mivel egy sportoló nem esik össze egy sikertelen próbálkozástól, így mi is folytattuk. Én 1989-ig minden évben érmes voltam a felnőtt OB-n, aranyérmes a gyűrűn és a lovon, és még beugrott néha más színű is. Azonban mivel a különböző akadályozások miatt nem mehettem nemzetközi versenyekre, már nem volt értelme ilyen nagymértékű energiát befektetni egyetlen hazai versenybe, így eldöntöttem, hogy felhagyok az élsporttal, és edzősködéssel folytatom a pályámat.
– Hogyan alakult az élete ezen történések után?
– Természetesen a tornászéletben maradtam, és edzőként dolgoztam Gyergyóban. 2001 végén ajánlatot kaptam egy angliai edzői állásra, amit elfogadtam. A szerződéseimet egyre hosszabbították, és már tizenötödik éve, hogy itt élek egy angliai kisvárosban, egy magántornaklubnál dolgozom. Rengeteg eredményünk van, tavaly is több mind 300 érmet tornásztak össze a tanítványaim. 2014-ben 8 tanítványom lett érmes a brit bajnokságban, hárman aranyérmesek a délnyugati csapattal és egy tanítvány, abszolút egyéni brit bajnoki címet szerzett. Remélem, ez az éremsorozat nem szakad meg. Most már ez az életem.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Gratulálunk !! Jutnak néha még eszedbe a kiskunhalasi hajdani edzőtáborok? Büszkék voltunk/vagyunk Rád:
Mártáék, Laciék, Csöpiék
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819