Hasonló cikkek
Január elejétől készül a húsvéti időszakra Fehér Gizella tojásíró, népi iparművész. Ahogy letelik a karácsonyi ünnepkör, olvadó méhviasz illata tölti be a konyhát, ahol a kesicék, a rajzolt motívumok, a tojásfestő edények között bárki otthon érezheti magát, aki egyszer is belekóstolt ebbe a fajta tevékenységbe. S ha véget érnek a húsvéti vásárok, Gizi néni nyári elfoglaltságként csirkéket keltet, hogy jövőre ismét legyen szép, fehérhéjú tojás, szemet gyönyörködtető mintákkal.
– Hogyan kezdődött a tojásíráshoz fűződő szerelem?
– A tojásírás nálunk tulajdonképpen családi örökség, gyermekkoromban tanultam édesanyámtól, ebbe születtem bele. Édesanyám pedig a nagynénjétől tanulta, és nemcsak ő, hanem a fiútestvérei is megtanulták: kesicét készítettek, s nagypénteken összegyűltek, megvitatták, ki milyen mintára emlékszik – írtuk, festettük a tojásokat, így zajlott nálunk a nagypéntek.
Aztán 1999-ben volt az első Szépteremtő Kaláka Gyergyószárhegyen, Kis Portik Irén szervezésében: ott tizennégy évig minden évben tevékenykedtem, ott bővült a mintakincsem, az anyagismeretem, hiszen sokan voltunk, az ország más részeiről és Magyarországról is érkeztek tojásíró mesterek. Az ő hatásukra küldtem zsűriztetésre az írott tojásokat, és 2012-ben megkaptam a népi iparművész címet. Egyedüli tojásíróként tagja vagyok a Romániai Magyar Népművészeti Szövetségnek.
– Milyen útmutatót adna annak, aki most készül először tojást írni?
– Először meg kell válogatni a tojást, fontos, hogy szép legyen a felülete, majd mosogatószeres vízben meg kell mosni, és hideg vízben odatenni főni. Lassú tűzön vagy a kályha szélén sokáig kell főzni, majd amikor kész van, a langyos tojást a felolvasztott, forró viasszal, kesicével kell írni. Aki először ír tojást, nem biztos, hogy egyenes vonalat tud húzni, ez sok gyakorlást igényel, ezért ceruzával meg lehet rajzolni a mintát. A kesice sokaknak idegen fogalom: ez egy fenyőfa pálca (azért készül fenyőfából, mert az nem forrósodik át olyan hamar), ceruzához hasonló, a vége lapos, kifúrt, benne pedig egy tölcsérszerű, fémből készült hegy található. Ezt a hegyet kender- vagy gyapotcérnával rögzíteni kell, ami megszívja magát viasszal, és innen folyik le a tölcséren keresztül a tojásra. A hegybe ló- vagy disznószőrt helyeznek.
– Van-e különbség a festékek között, milyet érdemes választani?
– Én vegyítem a festékeket, többfélét kipróbálok, mert minden évben újak jelennek meg. Régen kelmefestéket használtunk, mert nem volt más. A festőlé is langyos kell legyen, hogy amikor beletesszük a tojásokat, ne olvadjon le róluk a viasz. Amint kivettük a festékből a tojásokat, a fölösleges festéket le kell itatni szalvétával, és picit száradni hagyni, de nem túl sokáig, mert ha kihűl a tojás, nehezen jön le róla a viasz, és lejön a festék egy része is. A viaszt forró ronggyal kell letörölni a tojásokról, és amikor mindezzel kész vagyunk, szalonnával bekenjük, hogy szép fényesek legyenek.
Kicsit különbözik az eljárás, hogyha kifújt tojásokat szeretnénk írni, eladásra, ajándékozásra ezek alkalmasak. A tojásokat ugyanúgy meg kell mosni, majd egy kés hegyével óvatosan lyukat kell fúrni mindkét végére (nekem erre speciális szerszámom van, amely egy fogászati fúrógéphez hasonló). A tojás belsejét fecskendővel lehet kiszívni, én mindig elteszem, lefagyasztom, és alkalomadtán felhasználom ezeket a tojásokat. Amikor már üres a tojás, a héjat jól ki kell mosni vízben, hogy a belseje is tiszta legyen, ezután következhet az írás.
– Hogyan készülnek a többszínű tojások?
– Itt, Gyergyó vidékén általában az egyszínűeket kedvelik, ennek van hagyománya, de például Háromszéken gyönyörű, többszínű tojásokat készítenek. Ezekkel nagyon sok munka van, háromszor kell festeni a tojást, de az eredmény nagyon látványos. Hogyha például a sárga-piros-fekete kombinációt festem, megírom a tojást, majd beleteszem a sárga festékbe, amikor kész van, viasszal teljesen lefedem azt a részt, amit szeretnék, hogy sárga maradjon. Utána piros festékbe teszem a tojást, és amit pirosan szeretnék hagyni, azt szintén lefedem viasszal, és végül a fekete festék következik, majd egyszerre törlöm le a viaszt a tojás minden részéről.
– Milyen mintákat használ?
– A legkedveltebb a naprózsa (ami dupla vagy szimpla rózsaként is ismert), aztán a berbécsszarv, a fenyőág, a nagykereszt, a kőpadláb, a rabok útja, a pókláb, a pávafarok és egy jellegzetes minta, amit sehol máshol nem láttam, csak Csomafalván: a pásztorkupa. Ezek bővültek más motívumokkal, de sohasem írunk tojást saját magunk által „költött” mintákkal, ezek mind ősi motívumok.
Nagyon kedveltek vásárokban a gömöri bronzos tojások, a technika Gömör vidékéről származik, Magyarországról. Ennél a mintánál először megfestjük a tojást, majd ráírjuk viasszal a mintát, és végül arany bronzport viszünk fel rá kis ecsettel vagy akár fültisztító pálcikával.
– Mennyi írott tojásra van igény egy-egy húsvéti időszakban?
– Ez változó, nagyban függ attól is, hogy hány kézművesvásáron tudok jelen lenni: idén Csíkszeredában voltam kétnapos vásáron, és a gyergyócsomafalvi hagyományos virágvasárnapi vásáron is részt vettem. Ezenkívül vannak rendeléseim, és ajándékba is szoktam készíteni. Átlagban ötszázat festek évente. Gyergyócsomafalván a Turisztikai Információs és Rendezvényszervező Irodában megtekinthető egy kis kiállításom is.
– Többfelé hívják, hogy tanítsa is a tojásírás művészetét…
– Örömmel látom, hogy újraélesztettük ezt a majdnem elfelejtett hagyományt. Évente tartunk tojásíró kalákát minden korosztálynak Gyergyószentmiklóson, a népművészeti alkotóházban, (idén az épület felújítása miatt ez elmaradt – szerk. megj.), de hívnak iskolákba, óvodákba, és jók a visszajelzések. A fiatalok újratanulják ezt az ősi tudást. Nálunk a család apraja-nagyja megtanulta, az unokáim is kicsi koruktól írják a tojásokat, a férjem pedig kesicéket készít.
– És mit jelent ez a tudás Fehér Gizellának?
– Hobbi és hivatás ez, és még ennél is több, hiszen nem tudnék enélkül élni. Édesanyám ajándéka, ami minden nehézségemen átsegít.
„A tojás alapszíne leggyakrabban piros, gyakori a sárga-fekete és barnás, ritkábbak a kék, lila, rózsaszín és zöld alapszínek. (…) A színek közül a piros az öröm színe, s Jézus kiontott vérét is jelképezi. (…) A zöld a tavasz és reménység színe. (…) A kéket Mária-gyásznak hívják. A pirosat feketedíszű búsággal magyar gyásznak nevezik. A lila a bűnbánat színe.”
Balázs Márton: A Háromszék vármegyei húsvéti írott tojásokról és népszokásokról, 1902.
„A sárga-piros-fekete, e három szín együttesen is a húsvéti eseményre és az élet-halál-feltámadás képzetkörre utal.”
Téglás István: Dél-erdélyi hímes tojások, Marosvásárhely, 2006.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819