Hasonló cikkek
A Kecskeméten megszervezett Az úszás ünnepe elnevezésű versenyen a marosvásárhelyi Demény Helga 52 kilométert úszott, ezzel elnyerte a harmadik helyet, és rekordot is döntött: ő az első romániai hölgy, akinek sikerült 24 órán keresztül majdnem megállás nélkül úsznia. Az úszónő részletesen mesélt a versenyen átéltekről, az úszói pályáról és álmairól.
– Mióta vált életed részévé az úszás?
– Édesanyám négyéves koromban vitt el úszni tanulni. Neki meggyőződése volt, hogy mindhármunknak, a testvéreimnek és nekem is valamit még kellene csinálnunk iskolán kívül, és azt elég komoly szinten kellene művelnünk. Sok éven keresztül nagyon jó eredményeket értünk el országos szinten. Három évig az országos válogatott tagja voltam, majd 18 éves koromban abbahagytam az úszást, mert az egyetem miatt elköltöztem Kolozsvárra. Valójában akkor döbbentem rá arra, hogy szeretem az úszást, és hiányzik. Hiányzott a víz, hiányzott az, hogy a medencében legyek.
Trandafir Norbert marosvásárhelyi olimpiai úszó nemrég költözött Csíkszeredába. A városvezetés általa honosítaná meg az új sportágat.
A vele készült cikkünk itt olvasható.
Elkezdtem dolgozni az Orca Swimming Clubban Kolozsváron, ahol gyerek- és felnőttcsoportokkal is dolgozunk, úszni tanítjuk őket. A klubunk több nyílt vízi versenyt is szervez, én pedig szerettem volna részt venni ezeken, ezért nekifogtam edzeni, és megtetszett a hosszú távú úszás, főleg a nyílt vízi. Van egy felnőttcsoportunk, és hogy motiváljuk őket, több váltóversenyre is beíratjuk őket. Brassóban szerveznek egy 24 órás versenyt, ahol 12-en vannak egy csapatban, és 24 órát úsznak úgy, hogy félóránként váltják egymást – kíváncsi voltam, hogy milyen lenne leúszni egyből 24 órát, így kerültem a kecskeméti versenyre.
– Tehát valójában saját magadat szeretted volna kipróbálni.
– Az úszás ünnepét minden évben megszervezik Kecskeméten, a versenyen két szám közül lehet választani: az egyik a 24 órás úszás, a másik a váltóúszás.
Szerettem volna kipróbálni magam. Öcsém tavaly részt vett ezen a versenyen, ám idén nem tudott, mivel verseny előtt egy héttel eltörte a kezét. Úgy volt, hogy ő megy az egyéni úszásra, én meg erősítem a csapatot a váltóúszásban. Mivel ő lesebesült, ezért én megkérdeztem a szervezőket, hogy részt vehetnek-e lányok ebben a versenyszámban, mire azt mondták, hogy az eddigi évek során egy lánynak sem sikerült leúsznia a 24 órát, az éjszaka táján minden nő abbahagyta az úszást. Miután elküldtem az önéletrajzomat, és arról is megbizonyosodtak, hogy van magyar állampolgárságom, visszajeleztek, hogy várnak.
– Szerinted ugyanolyan esélyekkel indul egy férfi, mint egy nő egy ilyen jellegű versenyen?
– Én úgy gondolom, hogy egy ilyen kihívásban, ahol 24 órás úszásról beszélünk, nem számít, hogy nőről, férfiről vagy a fizikai felkészültség milyenségéről beszélünk. Aki be mer nevezni egy 24 órás úszásra, annak a fizikai felkészültsége és a technikája is jó, és véleményem szerint úszói múlttal is rendelkezik. Ezen a próbán inkább a mentális felkészültség számít, agyban dől el, hogy végigviszed vagy sem a dolgot, és ez nem tesz különbséget a férfi és a nő között. Ezek alapján azt mondanám, hogy korrekt a két nemnek egy versenyszámban indulni. Öten voltunk, négy férfi meg én, harmadik lettem az ötből. 50 km-t tűztem ki magam elé, és 52 km-t sikerült leúszni. Úgy gondolom, hogy nekem pluszmotivációként szolgált, hogy egyedüli nő voltam a versenyben.
– Több nyílt vízi versenyen is megmérettetted magad, miben különbözött a felkészülés a 24 órás beltéri versenyre?
– Felkészülni egy 24 órás versenyre, amikor valójában nem tudod, hogy mi vár rád, vagy milyen lesz, sem fizikailag, sem mentálisan nem lehet. Talán jobb is, ha nem vagy felkészülve. Visszatekintve, ha tudom, hogy mi vár rám, lehet, hogy nem iratkozom be egy ilyen versenyre. Az a tény, hogy négyéves korom óta naponta vízben vagyok, és amióta tanítok, napi öt-hat órát töltök vízben, ezeken kívül egy órán át edzek, és számos nyílt vízi versenyen vettem részt – amelyek sokkal nehezebbek, mint a medencések –, mind hozzájárultak a felkészülésemhez. Kimondottan erre az alkalomra nem mondhatom, hogy készültem. A verseny előtt egy héttel sokat pihentem, nem ittam kávét, megpróbáltam odafigyelni arra, hogy mit eszem, hogy ne terheljem túl az emésztőrendszeremet sem. Mentálisan viszont nem lehetett felkészülni, és erre akkor döbbentem rá, amikor a medencéhez érve mindegyik egyéni úszó beszélgetett egy keveset Hosszú Katinkával, aki megkérdezte, hogyan készültünk, és mennyit úsztunk eddig a legtöbbet. A válaszom az volt, hogy tízet, én tíz kilométerre gondoltam, amit három óra alatt úsztam le, ő azt hitte, hogy tíz órát, és el is mondta, hogy ha már ennyit leúsztam, akkor a 24 óra nem fog gondot okozni. Szégyelltem kijavítani magam…
– Röviden elmesélnéd, hogy miből tevődik össze egy ilyen verseny, hogyan zajlott az a 24 óra?
– A verseny célja, hogy népszerűsítsék az úszást, mind a gyerekek, mind a felnőttek körében. Idén 2800 versenyző vett részt a versenyen, ebből öten voltunk az egyéni próbában, a többiek a váltót választották. Magyarországon a vízi sportoknak elég nagy hagyománya van. Az úszást a civilizált országokban mentőövnek tekintik, mivel bizonyos helyzetekben életeket menthet. A rendezvényen jelen volt a háromszoros bajnok, Hosszú Katinka és a fiúk a világbajnok-vízilabdacsapatból. A váltószámokban osztályok, iskolák és cégek képviseltették magukat.
24 órát úszni egyfolytában kicsit túlzás, képtelenség, még ágyban sem tudunk 24 órát ülni, háromóránként 10-15 perc szünetet tarthattunk. Én hosszútávúszással kezdtem, majd váltottam mellúszásra, és újra visszatértem a hosszúra.
– Ott, azokban a percekben elegendő volt bármire is a legfeljebb negyedórányi szünet?
– Tíz óra után nagyon gyorsan teltek a 15 percek, ímmel-ámmal szálltam ki a medencéből, mivel egy felmelegedés után nagyon nehéz volt visszaugrani a vízbe. Nehezebb volt, mintsem a vízből enni vagy inni valamit. Nekem nem volt időm pihenni, és szerintem rosszat is tesz, mert ahogy leülsz, elkezded érezni a fáradtságot. Ha időt adsz magadnak gondolkodni, nagyon hamar elveszíted az önbizalmad, és megállsz.
Ezeken a versenyeken megtanulod, hogy nincsenek határok, bármit elérhetsz. A szervezet olyan dolgokra képes, amikről álmodni sem mersz. Az első tíz óra után hatalmas vállfájdalmat éreztem, a masszőr azt mondta, hogy ezen nem lehet segíteni, pihentetni kell. Abban a percben kiszálltam a vízből, és eldöntöttem, hogy nem csinálom tovább, de az öcsém visszalökött, támogatott, és érdekes módon a megerőltetés végett a fájdalom tompult. Mindemellett szédültem, hányingerem volt, fájt a fejem, ami teljesen normális, nem voltam kellőképpen felkészülve arra, hogyan is kell étkezni egy ilyen verseny alatt – az elején gyümölcsöket és magvakat ettem, majd áttértem a csokira.
– Mire gondoltál úszás közben, mi motivált?
– Számomra az úszás mindig egy menedék volt a problémák elől. Mindig akkor mentem úszni, hosszan, sokat, egyedül, amikor egy fontos döntést kellett hoznom. Idén végzek az egyetemmel, és szerintem életem egyik legnehezebb döntését kell meghoznom, választanom kell az állatorvosi pálya és az úszás között. Ez volt az egyik rejtett ok, amiért beiratkoztam erre a versenyre, úgy gondoltam, hogy 24 óra elég lesz, hogy meghozzam ezt a döntést; sajnos nem sikerült. De mindeközben terveztem a jövőt, és méláztam a múlton. Szeretném népszerűsíteni az úszást Romániában, ezért is jelentkeztem, hogy felmutassak eredményeket, talán ezzel lehet a legjobban embereket ösztönözni az úszásra. Nem tartom korrektnek azt a fajta tanítást, amikor a medence széléről oktatnak, a legideálisabb az lenne, ha a tanárok tapasztalattal rendelkeznének.
– Voltak holtpontjaid?
– Igen, kettő is. Szerencsém volt az öcsémmel, aki végig mellettem volt, és minden óhajomat leste. Nélküle talán a tizedik óra úszás után feladom. Ő volt az, aki nem szerette volna, ha jelentkezem erre a versenyre, mivel tudta, hogy mi vár rám, végül pedig ő volt az, aki kirántott a holtpontokból. Az első holtpontom – mint már említettem – a vállfájdalmak miatt volt, a második 18 óra után, de azt sokkal jobban kezeltem.
– Ezen a versenyen rekordot is döntöttél, ugyanis romániai nőként elsőként sikerült leúsznod a 24 órát. Gondoltál arra, hogy ekkora sikert és hírnevet von maga után a győzelmed?
– Nem, én nem tudtam, hogy az első olyan nő vagyok Romániában, akinek sikerülhet végigúszni 24 órát.
– Elmondásod szerint a verseny érdekes, ám annál fárasztóbb élmény volt. Sikerült kipihenned magad?
– Igen, mindenki ajánlotta, hogy feküdjek ágyban meg aludjak, ne sportoljak, ennek ellenére saját meglátásom szerint cselekedtem. Nem ültem ágyban. Vasárnap reggel 11-kor befejeztem a versenyt, és a következő nap reggel 6-kor már vízben voltam. Fájdalmas volt felkelni, izomlázam és ízületi fájdalmam volt, akkor éreztem igazán a fizikai fájdalmat, de mindezt levezettem.
– Hogyan éled meg a sikert?
– Ez nem változtatott rajtam, nem változtatott azon, ahogyan eddig éltem. Örülök annak, hogy a média beszél egy olyan sportról, ami véleményem szerint nagyon fontos.
– Sosem fordult meg a fejedben, hogy akadémiai szinten foglalkozz az úszással?
– Soha. Régen élveztem az eredményeket, de nem láttam magam csak sportolóként, ezért felvételiztem állatorvosi egyetemre. Ez volt az egyik álmom. Nem mondanám, hogy az úszást én választottam, azt édesanyám választotta, nekem sok ideig nem tetszett, most meg azt érzem, hogy nem tudok elszakadni tőle.
– Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulmányaidat az edzésekkel és az úszással?
– Egy átlagos napom úgy néz ki, hogy reggel 6-tól 9-ig a vízben vagyok, utána megyek egyetemre, ahol délután 4-ig vannak óráim, majd onnan visszamegyek az uszodába este 8-ig. A hat év alatt sikeresen össze tudtam egyeztetni az egyetemet az úszással, majd meglátjuk, hogy később mi lesz, de abban reménykedem, hogy egyikről sem kell majd teljesen lemondanom.
– Van különbség az állatorvos és az úszó Helga között?
– Van. Az úszó Helga talán a tapasztalatainak köszönhetően sokkal magabiztosabb, mint az állatorvos.
– Milyen terveid vannak a közeljövőre nézve?
– A tanítás mindenképp része a terveimnek, emellett az általunk szervezett versenyeken továbbra is részt fogok venni. Beneveztem a budapesti Masters Világbajnokságra, a kinti, három kilométeres távra, és nyár végére meg kell hoznom egy nagyon fontos döntést.
DEMÉNY HELGA
1992. november 29-én született Marosvásárhelyen.
Négyéves korától úszik, három évig a román válogatott tagja volt.
18 évesen felvételizett a Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetemre.
Jelenleg az Orca Swimming Clubban dolgozik, gyerekeknek és felnőtteknek tanítja az úszás rejtelmeit.
Az úszás ünnepe versenyen harmadik helyen végzett, és ezzel elnyerte Az első romániai nő, akinek sikerült végigúszni 24 órát címet.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819