Hasonló cikkek
A jó étel titka a természetes alapanyag – vallja Bíró Boér Attila, aki az Erdélyi Népi Ízőrző Lovagrend egyik alapító tagjaként fontosnak tartja a fiatalok bevonását egy-egy jó hangulatú főzésbe, ahol a csapatmunkát, az összetartást és a valódi, hamisítatlan ízek szeretetét tanulhatják. A hagyományos ételek mesterét a lovagrendbeli feladatairól, konyhai „titkokról”, ízekről faggattuk.
– Mikor kezdődött érdeklődése az ízek, a főzés iránt?
– A főzés iránti érdeklődésem gyermekkoromban kezdődött, szeretek enni, így muszáj volt megtanulnom főzni is. Napi rendszerességgel főzök otthon is, pedig nem szakmám, nem tanultam sehol, ez egy hobbi számomra.
Ezenkívül 18 éve a Földváry Károly Hagyományőrző Huszár bandérium kapitánya és az erdélyi huszárság tábori szakácsa vagyok. Huszárrendezvényeken, de amúgy bárhol, ahol közösségi megmozdulás van, fontos szerepe van a közös étkezésnek. A történet úgy kezdődött, hogy a baráti társaságból többen lovagolni jártunk, és mindig vittünk valami ennivalót: egy kis szalonnát, kenyeret, aztán került egy bogrács, abba valami… A csapattársaknak feltűnt, hogy nekem áll a legjobban a kezemben a fakanál, és így találkozók alkalmával, amikor több bandérium összegyűlt vagy hadjáratokon többször is megkértek, hogy főzzek, mert egész jó az íze az ételnek. Most már úgy vagyok, hogy amikor meglátnak a huszárok, akkor mondják, hogy kapitány úr, a nyálelválasztás megindult!
– Melyek azok a hagyományos tábori ételek, amelyeket ilyen alkalmakkor elkészít?
– A bográcsos ételek a népszerűek: a huszáros ételek közül kiemelném azt, amit a Gyilkostói Sokadalom alkalmával is főztünk, ez a hadgyakorlatos babgulyás, ami annyival több egy sima babgulyásnál, hogy jóval több alkotóelem van benne. Ennek az a története, hogy annak idején mielőtt hadgyakorlatra indultak a huszárok, nagyobb igény volt a laktató ételekre, hiszen a laktanyai étkezés elég silány volt. Az akkori tábori szakácsoknak kevés hozzávalójuk volt, és útközben udvarokból is „gyűjtögettek” egy-egy tyúkot vagy mikor, ami volt, hogy legyen, amit tenni a levesbe. Ezért ebben az ételben a csülöktől a lapockáig, a zöldségig minden benne van, természetesen a paszuly adja az alapízt.
Ezenkívül rengeteg olyan étel van, amit elkészítünk, sőt készül egy szakácskönyvünk is, amelynek az első kötetét Székely Tibor magyarországi huszár (a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke – szerk. megj.) barátom már megírta, amelyben a huszárság történetét, a hadgyakorlatok leírását ismerteti, receptekkel fűszerezve. Ő kért fel, hogy a készülő második kötethez gyűjtsek recepteket az erdélyi részről, legyek társszerzője a könyvnek, amely várhatóan ősszel jelenik meg.
– Tagja lett a Magyar Népi Ízőrző Lovagrendnek: milyen feladatokkal, kötelezettségekkel jár ez?
– Mindenekelőtt úgy érzem, hogy húsz év munkáját díjazták ezzel az elismeréssel. A feladat eddig is megvolt, de most már kötelesség is: átadni a fiataloknak a népi ízeket. Ne bolti ízesítőkkel tömjék tele az ételt, hanem hamisítatlan, otthoni aromát adjanak neki, amit gyermekkorában mindenki megszokott, és szívesen emlékszik vissza rá. Ezt kell mi továbbadjuk, és feladatunk, hogy minél több fiatalt odaállítsunk a fakanál mellé. Ezt én már megpróbáltam, és nyolc éve működik: a Batthyány Ignác Technikai Kollégium vendéglátó szakos diákjait, azok osztályfőnökeit keresem fel, és mindig akad öt-hat diák, aki szívesen eljön rendezvényekre segíteni a főzésben. Azt vettem észre, hogy egy év gyakorlat után már bátran vették kezükbe a bográcsot, és mentek barátokkal kirándulni, és főztek – ezért már megérte! A Gyilkostói Sokadalom alkalmával végzős diákok voltak a segítségemre, ahol élményeket és megerősítést kaptak arra nézve, hogy érdemes ezzel foglalkozni.
A Magyar Népi Ízőrző Lovagrend erdélyi szervezetét is bejegyeztük, jelenleg tizenkét tagunk van, szeretnénk megjelentetni egy havi gasztronómiai kiadványt, praktikus receptekkel – ez szerepel a rövid távú terveink között.
– A globalizáció hatására a konyhák, az ízek is egységesülnek, ezen a téren is keverednek a különböző népek szokásai. Hogyan lehet ízeket őrizni, megmaradni a sajátjaink mellett?
– Én a saját módszereimről tudok beszélni. Igyekszem megtermelni, amit lehet, és csak házi alapanyagokat vásárolni – például tejet, tejfölet. Disznót Csángóföldről veszek, ahol nem táppal nevelik fel, ami a hús ízén és állagán is érződik. Lövétei vízsóval sózok: káposztát savanyítok, szalonnát sózok vele, de a mindennapi főzéshez is ezt használom, mert minden adalékanyagtól mentes. Saját fűszerkeveréket készítek, ami majdnem gyógynövényszámba megy: többek között kapor, csombor, gombapor, bazsalikom, borókabogyó, zeller van benne. Vallom, hogy igazi ízeket adni az ételnek csak házi alapanyagokkal lehet.
Magyar Népi Ízőrző Lovagrend
Feladata, hogy óvja az egyetemes és magyar népi vendéglátás értékeit, nemes hagyományait, a vendéglátás és a gasztronómia tudományos és technikai módszereinek továbbfejlesztését, és elősegítse azok alkalmazását a mindennapokban.
Évente egy alkalommal értékeli és elismerésben részesíti a népi gasztronómia legsikeresebb ízőrzőit.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819