Főoldal / Ehejt / Nyitott szemmel a boldogság felé

Nyitott szemmel a boldogság felé

Heim Hunor, egy huszonhét éves, egészségesnek látszó, mosolygó fiatal. Azonban kevesen tudják róla, hogy másfél éve visszafordíthatatlan betegséggel, fülzúgással és és fokozott hallási érzékenységgel küzd, ami teljesen megváltoztatta az életét. Tragikusnak mondható, mégis csodálatra méltó történetéről néhány hónapja mi is cikkeztünk, hiszen személye egyre több embernek mutat példát. Nemrég a Plusz közösségi szervezetet működtető Bándi Szabolcs felkérésére Nyitott szemmel a boldogság felé címmel tartott előadást arról, hogy milyen út vezetett az öngyilkosság gondolatától egészen addig, hogy most arra tanítja az embereket: szeretni kell az életet.

 

– A Plusz kezdeményezés szervezésében nem ez volt az első előadás. Milyen célkitűzésekkel indítottátok el a szervezetet?

14518848_1087455524624663_1531133890_nA Heim Hunorral készült, Mi hiányzik? A csend és egy társ című írásunk itt található.

B. Sz.: A Plusz közösségi szervezetet nagyon lelkes, fiatalokból álló csapatként tavaly hoztuk létre. Jelenleg zajlik az egyesület létrehozása, mert úgy látjuk, hogy tevékenységünknek mindenféle szempontból fontos lenne megfelelő jogi hátteret biztosítani. Az a célunk, hogy csapatépítők, különböző képzések és előadások segítségével valamilyen többletet tudjunk adni a fiatalok számára.

Középiskolás éveink alatt megalapítói voltunk a városi diáktanácsnak, amely egy idő után megszűnt, és ezzel együtt számos olyan tevékenység is, amely helyet adott a fiatalok képzésének. Éppen ezért szerettük volna valamilyen formában újraéleszteni ezt.

Előadások tekintetében eddig három szakmailag elismert személyt hívtunk el olyan témákról beszélni, amelyek ugyan tabutémáknak számítanak, de a diákságot, a mai fiatalokat kimondottan érdekli. Az eddigi három előadás címéből is jól látszik, hogy nem hétköznapi dolgokról volt szó: Érettségi felkészítő szexualitásból, Szenvedélybeteg a családban és Ruhacipőfacebookemail.

Szeretnénk olyan témákat boncolgatni, amelyek valóban érdeklik a résztvevőket, és amelyek által olyan hasznos tudást vagy legalábbis útbaigazítást kaphatnak, amely segíthet nekik a fejlődésben.

Az előadásokon kívül számos képzést, csapatösszerázó hétvégét tartottunk középiskolások számára. Általában ezek az osztályok, szervezetek előzőleg már hallottak a működésünkről, és felkeresnek bennünket, hogy segítsünk az önfejlesztésükben. Képzéseink, csapatépítőink személyre szabottak, az osztály, a csapat igényei szerint épülnek fel, figyelve arra, hogy a képzés végén a diákok valami plusszal térjenek haza.

heimhunor

– Ha már a tabutémáknál tartunk, a betegségek, a visszafordíthatatlan állapotok abszolút beleillenek ebbe a kategóriába. Huni, hogyan fogadtad a Plusz felkérését?

H. H.: Be kell vallanom, nagyon izgatott voltam, amikor felkerestek, hiszen ezelőtt még soha nem volt alkalmam nagyobb közönség előtt beszélni. A másik dolog, amiért izgatott voltam, hogy fogalmam sem volt, miről is fogok beszélni. Aztán rájöttem, hogy az elmúlt időszakban nagyon sok egyforma kérdést kapok emberektől, az előadás pedig egy remek alkalom arra, hogy mindezeket megválaszolhassam.

Három hétig ültem a témán, csak az előadás előtti héten kezdtem írásban is megformálni, mit szeretnék mondani. Azt tudtam, hogy motivációs előadást szeretnék tartani, de úgy voltam vele, hogy ki vagyok én, hogy bárkinek, megfelelő háttér bemutatása nélkül azt mondjam, hogy élvezze és szeresse az életet. Semmiképp sem szerettem volna sajnáltatni magamat, viszont mindenképp fel kellett tárnom teljes valójában a múltat, hogy betekintést adhassak arról, miért mondom mindenkinek azt, örüljön az életének és legyen hálás, de főként boldog. Nem mellesleg úgy gondolom, azt, hogy valaki nehézségekkel küzd vagy küzdött a múltban, nem kell eltitkolnia, és főként nem kell szégyellnie. A rehabilitációnak fontos részét képezi az, hogy tudjunk beszélni a nehézségekről, pontosan ezért az előadáson olyan dolgok is elhangzottak, amelyeket még soha senkinek nem mondtam el, és le sem írtam. Az előadás előtti napokban körvonalazódott bennem, hogy olyan dolgok látnak majd napvilágot, amelyeket még a családom is ott hallana először, ezért az első dolgom az volt, hogy megkértem édesanyámat, ne jöjjön el az előadásra, mert nem akartam, hogy bármiért is felelősnek érezze magát.

Bármennyire is féltem teljesen megnyílni és felfedni a legbelső gondolataimat, úgy döntöttem, meg kell tennem, hiszen tanulságos lehet azok számára, akik meghallgatnak. Mindenképp teljes mértékben őszinte akartam lenni, ezért már az előadás első mondataival belevágtam a dolgok közepébe, és azzal kezdtem, hogy én bizony meg akartam halni.

heimhunor2

– Az előadásodban gyakorlatilag elmesélted az „utazásod” történetét, azt, hogy min mentél keresztül, és hogyan tudtál kilábalni a legsötétebb napokból. Mit gondolsz, sikerült átadnod a jelenlévőknek azt az üzenetet, amit szerettél volna?

H. H.: Az én esetemben nagyon nehéz volt előadást tartani, hiszen nem egy hétköznapi és könnyen emészthető témáról kellett beszélnem. Megtehettem volna, hogy amennyire lehet, tárgyilagosan elmondom, mi történt velem, figyelmeztetem az embereket arra, hogyan vigyázhatnak jobban magukra, de úgy éreztem, ez így nem mutatná be a valóságot. Szerettem volna azt üzenni az előadásommal, hogy mindig van kiút, még a legrosszabb időszakokból is. Mindezt csak úgy tudtam elmondani, hogy megmutattam, én hol jártam, és miért nem akartam visszajönni. Rengeteget tanultam, és ma már sikerül másként tekinteni a dolgokra, ezért minden erőmmel azon vagyok, hogy másoknak segíthessek.

– A kimondott szavak szintjéről továbbléptél, hiszen az előadás végén a résztvevők írott üzeneteket is kaphattak. Milyen célt szolgáltak ezek az üzenetek?

H. H.: Az előadásban többször előfordult a pozitív és a negatív hozzáállás szembeállítása. Az előadás végén kiosztott üzeneteknek éppen az volt a célja, hogy megmutassam, minden csak hozzáállás és nézőpont kérdése. Sokszor, ha az emberek nem találkoznak olyan történetekkel, mint akár az enyém is, nincs, ami felrázza őket. Egy külső szemlélő számára nagyon nehéz megérteni, hogy mi zajlik le ilyenkor egy ember fejében, sokan azt gondolják, hogy minden magától értetődő, és két szóban megmagyarázható. Pedig mindennek legalább két oldala van, és érdemes erre is hangsúlyt fektetni, hogy mielőtt valamiről véleményt nyilvánítunk, lássuk a másik oldalt is. Ha negatív dolgok is történnek velünk, attól még lehetünk boldogak. Ez a legfontosabb üzenet, és remélem, ezt a rövid kis üzenetet minél több embernek sikerül majd átadnom.

 


Heim Hunor Nyitott szemmel a boldogság felé című előadása hamarosan látható lesz Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön is a Plusz szervezésében.

Olvasta már ?

Új energiákat hazahozni, nem a hírt, hogy odakint milyen jó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük