Hasonló cikkek
A gyermek egy csoda – vallja Geréb Éva szülész-asszisztensnő, aki huszonöt éve ennek a csodának a világra jöttét segíti szakmai tudásával, tanácsaival és szívének minden szeretetével. A Mamo Egyesület önkéntes munkatársaként egy olyan közösség felépítésében vállal nagyon fontos szerepet, amely tanúbizonysága annak, hogy közös erővel milyen sokat tehetünk önmagunkért és egymásért. A jól ismert kismamaklub működéséről, az állapotossággal kapcsolatos jó döntésekről, a fiatalok felvilágosításának fontosságáról beszélgettünk, és választ kerestünk arra a kérdésre is, hogy a nehézségek ellenére hogyan lehet megélni a várandósság örömeit.
– Harminc éve kezdte el asszisztensi pályafutását, amelyből huszonöt évet szülészeti, nőgyógyászati osztályon töltött. Mikor fogalmazódott meg önben annak a gondolata, hogy egy újfajta megvilágításba kellene helyezni az élet védelmét? Egyáltalán milyen célkitűzésekkel indult útjára a babák és mamák csodálatos világába?
– Bár az iskola befejezése után teljesen más szakirányon indultam el, a jó Isten úgy terelgette az életemet, hogy öt év után mégis a születés csodájával kerüljek kapcsolatba. Amikor az első gyermekemet hordtam a szívem alatt, sok tapasztalat volt a hátam mögött, ami a szakmát illeti, mégis azt éreztem, hogy rengeteg megválaszolatlan kérdés van bennem. Nagyon hiányzott, hogy nem igazán volt olyan személy, akitől tanácsot kérhettem volna, nem volt egy olyan közösség, akikkel megoszthattam volna a kételyeimet, ahol feltehettem volna a kérdéseimet. Éppen ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy Patakfalván elindítok egy úgynevezett baba-mama klubot. Ez gyakorlatilag arról szólt, hogy azokkal az édesanyákkal, akikkel ugyanabban az évben szültünk, havonta egy alkalommal találkoztunk valamelyikünk otthonában, persze gyerekeinkkel együtt, és megbeszéltük a felmerülő kérdéseket. Jó volt tudni, hogy tartozunk egy támogató közösséghez, megbeszélhetünk olyan dolgokat, amelyek foglalkoztatnak bennünket.
Hogy mit kap pluszba az a baba, akit hordoznak? Tarczali Mónika babahordozási tanácsadó szerint extra adag testközelséget, ölelést, simogatást, puszit a feje búbjára. A teljes cikk itt érhető el.
– Aztán megismerkedett Bereczki Orbán Zsolttal, akivel tizenöt éve megalapították a Mamo Egyesületet. Mit tud tenni egy egyesület azért, hogy védelmet nyújthasson egy magzatnak, adott esetben egy áldott állapotban lévő anyának?
– Az életvédő egyesületek legfontosabb céljukat a nevükben hordozzák. Mi, akik tagjai vagyunk a Mamo Egyesületnek – a világ többi részén működő hasonló szervezetek támogatóival együtt –, hiszünk abban, hogy a magzat a fogantatás pillanatától életnek számít. Éppen ennek a koncepciónak a fényében tevékenységeinket is több szempontból állítottuk össze.
Ahhoz, hogy csökkenthető legyen a nem kívánt terhességek megszakításának száma, nagyon fontos, hogy már a fiatalok is megfelelő felvilágosításban részesüljenek. Nyilván gondolhatjuk azt, hogy a mostani, felgyorsult világban gyerekeink már bármit megtalálhatnak és elolvashatnak az interneten, viszont fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy bár a mai gyerekek a technikának köszönhetően sokkal több információhoz hozzájutnak, ez a fajta tudásuk azonban csak részleges, és nagyon sok esetben téves. Kezdetben középiskolás tanulók részére képzeltük el a programot, ma már V–VIII. osztályos diákok osztályfőnökei is megkeresnek bennünket, hogy menjünk el előadást tartani. Előadásaink különlegessége, hogy a gyerekek által előre összeírt kérdésekre adunk válaszokat, hiszen így valóban olyan dolgokról beszélhetünk velük, amelyek érdeklik őket.
– A felvilágosító órák valóban alkalmasak alapvetően fontos információk átadására, viszont mi történik akkor, ha az órán hallott tudás nem ültetődik gyakorlatba, és krízishelyzetbe kerül egy fiatal? Hogyan tudnak segíteni akkor, ha egy fiatal nem kívánt terhességre gyanakszik?
– Nagyon fontos kihangsúlyoznom, hogy életkortól függetlenül várjuk azokat a nőket, akik úgy érzik, hogy támaszra van szükségük. Ahogy elindulásunkkor, úgy most is lehetőséget biztosítunk a hozzánk fordulóknak, hogy ingyenes terhességi tesztet végezhessenek el, megbarátkozzanak a gondolattal, hogy egy új élet növekszik a szívük alatt. Természetesen azokban az esetekben, amikor nem tervezett terhességről beszélünk, nagyon nehéz helyzetbe kerülnek az anyák, de mindig azon vagyunk, hogy segítsünk jó döntést hozni. Számunkra az a legnagyobb öröm, amikor valaki jó döntést tud hozni, és akár évek múlva, az utcán találkozva mutogatja annak a gyereknek a fényképét, akiről az elején lehet, hogy lemondott volna, ha nem kér segítséget. Sokan nagyon félnek párjuk, családjuk, szűkebb környezetük véleményétől, hozzáállásától, és ha adnak egy esélyt, sok esetben kiderül, hogy támogató és segítő kezekre találnak.
– A Mamo Egyesület és a kismamaklub fogalma szinte már összeforrt. Milyen tevékenységekkel segítik azokat a családokat, ahol áldásként tekintenek az érkező jövevényre?
– A kismamaklub működése nagyon sokrétű. Két csoportot szoktunk indítani, a kiscsoportba a terhesség első heteitől a huszonnyolcadik hétig járnak az anyák. A nagycsoport értelemszerűen a huszonnyolcadik héttől a szülésig kiterjedő időszakban lévőket csoportosítja. A legfontosabb célunk az, hogy a csoportjainkba járó anyák megértsék, hogy milyen csodában lehet részük. Megértsék azt, hogy bár sokszor nagyon nehéz időszak az a kilenc hónap, mégis ez életük egyik legcsodálatosabb időszaka, amely a nehézségekkel együtt is lehet csodálatos.
Azt tapasztaljuk, hogy rengeteg válaszra váró kérdés van a csoportunk tagjaiban, éppen ezért az általunk összeállított előadások segítik őket abban, hogy megértsék, valójában mi is történik velük, miről is szól egy terhesség követése, melyik vizsgálatnak mi a szerepe. Igyekszünk olyan szakterületekről választani előadókat, akik releváns információkkal láthatják el őket.
A másik nagyon fontos dolog, hogy a kismamaklub gyakorlatilag egy támogató közösség. Egy olyan hely, ahol a nők hasonló problémákkal néznek szembe, éppen ezért segíteni tudják egymást, barátságok kötődnek, és ez nagyon sokat jelent.
A különböző csoportok heti rendszerességgel két órát találkoznak, ilyenkor különböző szakemberek tartanak előadást, mint például szülésznő, kozmetikus, szoptatási tanácsadó, gyógytornász, pszichológus, védőnő, jogász. Minden előadó a saját szakterületének megfelelően beavatja a kismamákat az áldott állapot rejtelmeibe. A nagycsoportosok számára gyakorló anyukát is meg szoktunk hívni egy-egy beszélgetésre, aki praktikus tanácsokkal látja el a kezdő anyukákat.
– Mennyire nyitottak az apukák az előadásokkal kapcsolatban? Akár első perctől bekapcsolódhatnak a tevékenységekbe?
– Ennek természetesen semmi akadálya, bár az a tapasztalat, hogy leginkább a nagycsoportban csatlakoznak hozzánk. Sokszor azt látjuk, hogy az apukák kirekesztve érzik magukat, nem tudják elképzelni, átélni azt, hogy mi zajlik le egy nő testében, hogyan fejlődik a kisbabájuk, és sokszor jó értelemben vett irigység is látszik egy-egy apukán. Nagyon fontos, hogy a férfiak megtanulják, hogy az ő szerepük nem elhanyagolható, hiszen megfelelő felkészültséggel és lélekjelenléttel sokat hozzátehetnek a szülés sikerességéhez.
– Beszéltünk arról, hogy sokat változott a világ az elmúlt évtizedek alatt, az áldott állapot, a szülés azonban ugyanúgy az élet velejárója, egy természetes dolog. Lehet különbségről beszélni a gyermekvállalás szempontjából?
– Mi azt látjuk, hogy pont az a természetesség, ami a terhesség és a születés sajátja, egy kicsit elveszőben van. Bizonyos dolgokat eltúloznak, a lényeges dolgokat pedig háttérbe szorítják. Ha például az anyuka egyik vizsgálatának eredménye egy kicsit magas az átlaghoz képest, egyből kétségbeesik, holott nem kell egyből a bajra, a rossz dolgokra gondolni. Egy másik példa a terhesség követésénél, hogy egyre gyakoribb az anyukák túlaggódása. Olyan esetek is vannak, hogy két-három hetente ellátogatnak az orvoshoz azért, hogy meggyőződjenek róla, hogy nincs baj. Nyilván nagyon fontos betartani az orvosi utasításokat, és el kell végeztetni a kiszabott vizsgálatokat, viszont túlzásokba sem szabad esni.
Régen talán abból a szempontból volt könnyebb, hogy több generáció élt egy fedél alatt, így az idősebb, tapasztaltabb anya, nagyanya vagy női rokonság tudott segíteni, útba tudta igazítani a várandós anyát. Ma már nyilván ez nem állja meg a helyét.
Életkor tekintetében is nagy különbségeket látunk, hiszen elég néhány évtizedet visszatekinteni, ekkor átlagosan tizennyolc és huszonkét év között vállalták első gyereküket az anyák, ma már a harminc és harmincöt év közötti nők vállalnak gyereket, nem ritka esetben negyven éven túl is.
Ami viszont mindenképp pozitívum, hogy egyre inkább jellemzőek a többgyermekes családok. Ha fogalmazhatok így, majdhogynem divattá kezd válni a harmadik gyermek vállalása.
– Ha egyetlen jó tanácsot adhatna a leendő anyukáknak, mi lenne az?
– A gyerek, a születés maga a csoda. Ezt kell megérteniük az anyáknak, hogy értékelni tudják azt, hogy megadatott nekik ez a lehetőség. Én azt kívánom, hogy örömként éljék meg a várandósság minden percét a nehézségekkel együtt is.
