Hasonló cikkek
Színpadra születtek. Elegáns mozdulataikkal, tökéletes játékukkal minden egyes alkalommal elkápráztatják a közönséget, a külsőségek, a gyönyörű táncosruhák és jelmezek mögött azonban kemény munka, következetesség és szigorú szabályok állnak. A siker receptje ezenkívül még egy összetevőt tartalmaz, éspedig a csapatot, az összetartozás élményét, a közös munka örömét.
A Gyergyói-medencében több száz gyermek tartozik a StepDance táncklub csapatához, és a minden évben színpadra álmodott előadásokat látva érthető a lelkesedésük, a kitartásuk. A táncklubot 1997-ben hozta létre a néhai Páll Ágnes: az általa letett alapkövekre épít ma is fia, Páll István és párja, Portik Dobos Gabriella.
„Korosztálytól függően változik az, hogy mit kapnak itt nálunk az emberek. A kicsikben, főként a lányokban megvan a báj, a szépre való hajlam; motiválóként hat rájuk, ha megmutatok néhány kidolgozott gyakorlatot, megmutatom, hogy mivé válhatnak a tánc segítségével. A kitartásuknak köszönhetően nagyon hamar lehet fejlődést tapasztalni” – mesélte Portik Dobos Gabriella, majd hozzátette: fontos a rendszeresség, hogy a gyerekek ne hiányozzanak, mert ha egy óra is kiesik, akkor lemaradnak. Elmondása szerint a kívülálló el sem tudja képzelni, mennyi munka van egyetlen ívelt mozdulatban, hogy az szép, színpadra való, táncos legyen.
A StepDance csapata nem jár versenyekre, egyetlen céljuk, hogy minél több gyermekkel megszerettessék a táncot, és az anyagi fedezet soha ne legyen ebben hátrány.
„Úgy gondolom, sokkal nehezebb minden évben újat mutatni a szülőknek egy-egy fellépésen, mint egy idegen bírót elkápráztatni egy másfél perces produkcióval. Egy telt házas előadás, ahol állva tapsol a közönség, nekünk sokkal nagyobb érdem és elismerés, mint egy versenyen való részvétel” – fejtette ki véleményét a tánccsoport egyik oktatója, aki azt vallja, a táncost nem a technikája, hanem a szenvedélye teszi naggyá.
A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Technológiai Líceum 1972-ben alapított, Diákszínpad elnevezésű színjátszó csoportja nemrég ismét dobogós lett, ezúttal a Partiumban. A csoport vezetését 1993-ban Molnár József vette át, elődjétől, Gazda Józseftől.
„A színpad az a hely, ahol a játszó személy lehet reményvesztett, szerelmes, koldus, király, öntelt senkiházi, csaló, csalódott, ittas, józan, gazdag, szegény, konok, lágyszívű stb. Belebújhat sokféle karakter szerepébe, gonoszként és világmegmentőként egyaránt kipróbálhatja magát. Azt a világot ismerheti meg, amelytől fél, mert igazán nem ismeri, ugyanakkor ragaszkodik hozzá, mert benne sejti meg saját jövőjét. Én úgy gondolom, hogy lélekben és értelemben többek lehetünk minden előadás után, mert önmagunk felé indulunk el. A munkához, vallom, alázat kell, mert e nélkül nincs művészet, nincs alkotás, nincs értékteremtés” – osztotta meg velünk meglátásait a csoport vezetője.
A kovásznai diákszínjátszók 2007 óta minden évben részt vesznek a Partiumi Diákszínjátszó Fesztiválon, idén az előadásuk után Bessenyei István szatmárnémeti színész, rendező, színházigazgató azt mondta: ,,Igazi színházi élményem volt!”. E hatalmas elismerés mellett a csoport két tagja egyéni díjban is részesült, mivel a zsűri szerint alakításuk a profizmus határát súrolta.
Both Arankának, a székelyudvarhelyi Kékiringó Néptánccsoport megalapítójának és vezetőjének keze alatt több száz fiatal sajátíthatta el a néptáncstílusokat, és nemcsak. A jövőben fennállásának huszadik évfordulóját ünneplő tánccsoport számos fellépést tudhat a háta mögött, a világ megannyi pontjára elvitte már Székelyudvarhely hírét.
„A tánccsoport gondolata először 1996-ban fogalmazódott meg bennem. Láttam, hogy a táncolni járó gyerekek időt, energiát áldoznak a pluszmunkára, ezért szerettem volna, hogy legyen egy olyan közösségi forma, ami összetartja őket. Ebben az évben született meg lányom, Eszter, valójában ő ihlette ezt a gondolatot. Akkor még gyermeknéptánccsoport néven kisebb rendezvényeken, iskolai eseményeken léptünk fel. A csoporttal később tánctáborokba, különböző felkészítőkre jártunk, nagyon sokszor filmekből tanultunk lépéseket.
Hivatalos megalakulásunkat a névadásunk évével kapcsoljuk össze, amikor 1997-ben a tánccsoport felvette a Kékiringó nevet” – tudtuk meg Arankától.
Noha a székelyudvarhelyi tánccsoport számos helyi és külföldi rendezvény gyakori fellépője, mindenhol képviseltetik magukat, ahová elhívják őket, céljuk mégis a fennmaradás, hiszen a munkához, a fejlődéshez szükséges körülmények előteremtése mindennapi harcot jelent. Ennek ellenére a csoport vezetője nem csügged, pozitívan tekint a jövőbe, hiszen érzi, hogy jó, amit csinálnak: „Bár nagyon nehéz munka, de nagyon sok örömet és szeretetet kapok a csoporttól. Elég a szemükbe néznem, és már tudom, hogy miért csinálom.”
A Milyenek a székelyföldiek? elnevezésű karácsonyi számunk Otthon érzik magukat a színpadon című kategóriájába a teljesség igénye nélkül a Morfondír.ro hetilapban megjelent írásainkból szemelgettünk. Amennyiben szeretnél további témákat javasolni, üzenj nekünk kommentben vagy az office@morfondir.ro e-mail címen.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819