Hasonló cikkek
Véglegesen bezárt az utolsó csíkszeredai szövetkezeti fényképészet. A Szolgáltatás Kisipari Szövetkezet három fényképészetet működtetett Csíkszeredában. A Gál Sándor utcában található kirendeltség bizonyult a leginkább fenntarthatónak, de az egykor nagy népszerűségnek örvendő fényképészetet az utóbbi időben alig látogattak, ezért az utolsó szövetkezeti alkalmazott nyugdíjba vonulását követően az is bezárta kapuit.
A csíkszeredaiak fotózási szokásairól, a laborok kínálatáról, a nyomtatott kép iránti igényről, a szövetkezeti fényképeszetek fenntarthatóságáról a Sooter’s és a Grün’s Foto alkalmazottaitól, valamint Szabó Attila fotóstól érdeklődtünk.
Amint arról Lajos Csilla beszámolt, a Sooter’s-ben lehetőség van fényképek előhívására, nyomtatására, de igényelhető eseményfotózás, stúdiófotózás és igazolványkép-készítés is. Elmondása szerint a technikai feltételek adottak filmek előhívására is, de erre egyre ritkábban kerül sor, mivel az elmúlt években nagymértékben csökkent az analóg technika iránti lelkesedés.
– Filmtekercsekkel nem igazán keresnek már fel, de arra elég sokan rájöttek, hogy jobb előhívatni a fotókat, mint digitálisan tárolni. Sokan megjárták már, hogy elvesztek az adathordozóról a fotók, így többen inkább előhívatják azokat, hogy biztosan megmaradjanak. A kiválasztott képek általában egy kirándulást, családi eseményt, baráti összejövetelt hivatottak megörökíteni, de mindenféle képpel találkoztunk már. Tapasztalatom szerint van még arra igény, hogy az emlékeket albumokba rendezzék, kézzelfoghatóvá tegyék. Azzal is sokszor felkeresnek, hogy régi képeket nagyítsunk fel, majd nyomtassunk. Gyakori, hogy családi ünnepeket, házassági évfordulókat egy régi képpel vagy képösszeállítással ünnepelnek – mesélte Lajos Csilla, aki a szövetkezeti fényképészet bezárásának okát firtatva elmondta: nem lehet azt mondani, hogy nincs igény a fotóra, valami ott rosszul sült el.
Grün’s Foto: nincs akkora igény a fényképek előhívatására
A Grün’s Fotóba betérve a fotók előhívatása mellett igazolványképet is készíttethetünk, illetve vásárolhatunk albumokat, képkereteket és egyéb fotózással kapcsolatos termékeket.
Ferencz Attila, az üzlet alkalmazottja elmondta, a régi technikával készített fényképek előhívására nem teremtik meg helyben a feltételeket, mert nincs akkora igény erre. Az üzletükbe bekerülő filmeket összegyűjtik, és Brassóba küldik előhívásra. A filmek használata inkább idősebbekre jellemző: nem nosztalgiázásról van szó, csak egyszerűen van, aki nem tud, vagy nem akar megbarátkozni a technikával, ezért a filmes gépekre esküszik.
Véleménye szerint egyre inkább csökken a nyomtatott képek iránti igény, de még mindig van egy réteg, aki értékesebbnek tartja azokat egy-egy pixelhalmaznál.
– A nagyobb eseményekről, mint például egy esküvőről készült fotósorozatnál válogatnak az emberek, ritka, hogy több száz képet előhívassanak. Ha mégis megteszik, akkor nagyobb laborokat keresnek fel. Velük nem tudunk versenybe szállni, az ipari mennyiséget termelő gépeknek köszönhetően olyan áron tudnak dolgozni, amit mi akkor se tudnánk biztosítani, ha nem számolnánk olyan alapvető költségeket, mint az áram, a bérleti díj vagy az alkalmazottak fizetése. Talán ez lehetett a szövetkezeti fényképeszetek veszte is..
A másik oka az lehetett, hogy nem voltak rugalmasak: volt egy laborjuk, amit úgy tudtak kezelni, ahogy, nem igazán volt korszerű a felszerelés, és nem is nagyon értettek hozzá. Természetesen nemcsak az ők hibájuk, hogy bezárt a fényképészet, hiszen általános tendencia, hogy megközelítőleg nyolcvan százalékot esett a képelőhívások száma tíz évvel ezelőtthöz képest. A fiatalok gyűjtögetnek, tárolnak. Velük szemben van egy kicsi csoport, amelyik ragaszkodik az kézzelfoghatóhoz. A kérdés az, hogy idővel a mostani fiatalok milyen értékeket követnek, egyáltalán mit tartanak értéknek. De jelenleg, ilyen igények mellett egy ekkora város, mint Csíkszereda nem bír el három labort úgy, hogy a költségek kifizetésén túl még fejlesztésre is jusson. Emiatt szerintem hosszú távon csak egy labor marad meg a városban, de egy biztosan – fejtette ki meglátásait Ferencz Attila.
„Nem volt, amiért erőltetni”
Szabó Attila fotóstól, a Prisma fotóklub elnökétől főként a szövetkezeti fényképészet bezárásának lehetséges okairól érdeklődtünk.
– Mi lehet az oka a szövetkezeti fényképészet bezárásának?
– Sokáig fenntartható volt, más nem is létezett, viszont ebben a digitális világban úgy felgyorsult a fotós élet is, hogy ők nem bírták a versenyt, a magánszféra erősebb volt. Ők a klasszikus fotózással foglalkoztak, síkfilmre fotóztak, retusálták a képeket, de már nem volt igény erre. Szerintem visszatér majd az érdeklődés a nagyméretű képek iránt, de nem valószínű, hogy a szövetkezeti fényképészetek megérik ezt.
Filmelőhívással Hargita megyében rajtam kívül már nem sokan foglalkoznak. Én szeretem megmutatni a diákjaimnak, hogy miből is áll ez, de nagyon sokba kerülnek az előhíváshoz szükséges anyagok, úgyhogy valószínűleg idővel én sem bajlódok vele. A digitális képekkel dolgozik nagyjából mindenki. Azokat tárolják, nyomtatják, teszik-veszik.
– A szövetkezeti fényképészet elgondolása volt veszteséges dolog, vagy csak a csíkszeredai kirendeltség tevékenységébe csúszott hiba?
– A szövetkezet egy nagyon jól kigondolt dolog, Nyugat-Európában működött, csak itt volt erőltetett a szocialista társdalomban: ha tetszett, ha nem, elvették a kisiparosoktól a munkaeszközöket, és csináltak egy szövetkezetet, aminek a kisiparos tagjává vált. Aki akart, dolgozott tovább benne, de nem a saját jövedelmét termelte, csak fizetést kapott a szövetkezettől. Ez nem volt egy tökéletes megoldás, mert erőltetetté vált. Nem adtak rá pénzt, nem volt lehetőségük fejleszteni a fényképészetet, így várható volt a bukás.
Én is dolgoztam négy évet a szépvízi szövetkezetnél fotósként. Volt egy műterem és egy labor, ott voltam a mindenes. Minden évben jött a rendőr, és hozta a hetedikeseket, mert kellett kép a személyigazolványukba. A borzsovai, a szentléleki és a szépvízi gyermekeket kellett fényképezni. Egyik évben elszakadt az ín a lábamban, betegszabadságon voltam, úgyis jött egy teherautó gyermekkel, meg kellett csinálni.
A bérezés is gyenge, a profittól függően fizettek. Nem érte meg senkinek így, se akkor, se most. Nem volt, amiért erőltetni – osztotta meg véleményét Szabó Attila.
SZABÓ ATTILA
1961-ben született Csíkszeredában.
1987-től tagja, 2007-től elnöke a Prisma fotóklubnak.
2008-tól fotóművészetet oktat.
Számos országos és nemzetközi díjat nyert.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819