Főoldal / Ehejt / Veress Anikó: a társadalom még nem nőtt fel erre a feladatra

Veress Anikó: a társadalom még nem nőtt fel erre a feladatra

Amikor éjszakai sötétségben autózunk, csak addig látunk, ameddig a fényszórók elvilágítanak. De ha erre a kis útszakaszra figyelünk, és nem a távoli sötétet fürkésszük, átkelhetünk az egész kontinensen.”

Judy Pamer

 

Veress Anikó 28 éve neveli Down-kóros kislányát, ő a Pro Down Alapítvány megalapítója, amelynek székhelyén több mint négy éve Down-kóros és fogyatékkal élő gyerekeknek szerveznek közös foglalkozásokat. Anikóval kellemes hangulatban szívet melengető munkájukról beszélgettünk, amit nap mint nap végeznek a kis szeretetbombák fejlődésének reményében.

 

A Down-kóros gyerekek nagyon szociális lények, be tudnak illeszkedni az óvodai, iskolai környezetbe, taníttatásuk azonban az óvó nénitől vagy a tanító nénitől függ, hogy vállalja-e ezt a kihívást. Veress Anikó kislányát, Ernát annak idején ismeretségen keresztül sikerült beíratni az iskolába, neki sikerült kijárnia a nyolc osztályt.

– Ha jellemeznem kéne a Down-kórt, azt mondanám, ez egyféle másság, a Down-kóros gyerekek mindent lassabban tanulnak, türelem kell hozzájuk, de ha van türelmed, akkor mindenre meg lehet őket tanítani. Van olyan Down-kóros, aki egyetemet is végzett, minden attól függ, hogy ezek a gyerekek milyen környezetben nevelkednek fel, milyen lehetőségeik vannak. Ha van olyan óvó néni, tanító néni, aki ezt kihívásnak veszi, akkor könnyen beilleszkednek, és végtelenül szeretnivalók. Nekünk huszonnyolc évvel ezelőtt azt mondták, hogy a legtöbb a szülőtől függ, amennyit nyújtani tud a gyereknek, az fog majd látszani. Minél több lehetőséget ad valaki a Down-kóros gyerekének ismerkedésre, dolgok kipróbálására, annál jobban helytáll majd bármilyen kihívással szemben – tudtuk meg az édesanyától, aki azt is elmesélte, hogy nincs két egyforma Down-kóros, bár alkatra, kinézetre nagyon hasonlítanak, lelkületük azonban nagyon változó tud lenni. Közös bennük, hogy nagyon szeretnek mindenkit, barátságosak, sok türelmük van. Gondolataikat, érzéseiket rögtön kifejezik, igazi szeretetbombák – ha adsz nekik egy icipici szeretetet, azt ezerszeresen visszaadják.

 

Tehetséggondozás a Pro Down Alapítványnál

A Pro Down Alapítványnál a Down-kóros gyerekek különböző foglalkozásokon, kézműves-, készségfejlesztő tevékenységeken vehetnek részt, mint például gyöngyfűzés, papírvágás és -hajtogatás, festés, szövés, nemezelés, gyertyaöntés stb. Az ezeken a foglalkozásokon készített termékeket különböző vásárokba viszik, és maguk értékesítik, ami egy újabb élettapasztalatot jelent számukra.

– Mindenkinek szüksége van sikerélményre. Nemrég részt vettünk egy marketingképzésen, ahol a gyerekek megtanulhatták, hogyan adják el hatékonyan az általuk készített termékeket. Ők ajánlják a termékeket a vevőknek, bemutatják és elmesélik az embereknek, hogyan készülnek ezek a tárgyak, és ha nem is sikerül eladniuk azokat, de legalább kapcsolatba kerülnek új emberekkel, akik láthatják, milyen gyönyörű dolgokat tudnak készíteni – mesélte Veress Anikó, majd hozzátette: az alapítványhoz jelenleg kilenc gyerek jár napi rendszerességgel, tevékenységeiket pedig két nyugdíjas hölgy segíti önkéntes alapon. Az úszásoktatást 2011 óta szintén önkéntes alapon egy úszómester tartja, aki heti egy alkalommal két órát foglalkozik a gyerekkel, és minden évben úszótábort szervez a városi strandon.

prodown

 

Bukaresti sikerek

– Idén, november 19-én a bukaresti országos úszóversenyen elképesztő sikereket értek el a részt vevő gyerekek. Ez a verseny kizárólag Down-kórosoknak szólt, összesen 26 versenyző állt rajthoz, ebből 10 lány és 16 fiú. A mi lányaink, Erna és Kató mellúszásban versenyeztek, mert az megy jól nekik. Erna második helyen végzett, Kató harmadik lett. Erna kipróbálta magát vegyesúszásban is, ebben a kategóriában is jól szerepelt, harmadik helyezést ért el. Ezt a versenyt most szervezték meg először, és úgy néz ki, lesz folytatása, más városokban is tervezik hasonló versenyek megszervezését.

A gyerekek mindig izgulnak verseny előtt, útban arrafelé nagy a csend, azonban hazafelé már mindenkin érezni a büszkeséget, az örömet. Mindig mondom nekik, nem az a lényeg, hogy nyerünk-e vagy sem, hanem az, hogy a tudásunkat összehasonlítjuk másokéval, és így fejleszthetjük magunkat, ebből tanulhatunk – részletezte Veress Anikó.

 

Előítéletek a Down-kórosokkal szemben

Erna 1988-ban született. Anikó elmondása szerint azóta nagyon sokat változtak az emberek, jó irányba fejlődött a látásmódjuk ebben a témában.

– 1991-től Ernával minden évben kint voltunk Budapesten, mert Udvarhelyen akkoriban egyetlen logopédus tevékenykedett. Ma már szerencsére válogathatnak a szülők a szakemberek közül, én el kellett utazzak Pestre, hogy megtanuljam, hogyan is tudom fejleszteni gyermekem képességeit. Itt csak annyit mondtak, hogy Down-kóros, és kész. Egyébként mai napig megbámulnak bennünket az utcán, hiszen a Down-kóros gyerekek gyakran öltögetik a nyelvüket, amit nem mindenki tud helyén kezelni.

Én ezt nem veszem személyes bántásnak, hiszen ez mindennel így van, bármit megbámulunk, ami eltér a normálistól. Egy idő után ebbe is beleszokik az ember, hiszen mindig a napos oldalt kell nézzük.

Ugyanúgy élünk, mint bárki más. Az önállóság témában azonban sajnos tévedtem, mert sokkal inkább kellett volna hagyjuk őt önállósulni, de attól féltettem, és arra is neveltem, hogy vannak gonoszabb gyerekek vagy felnőttek, akik kicsúfolhatják vagy árthatnak neki, és ez trauma lehet számára. Így óvodából és iskolából is vittük-hoztuk, túlságosan vigyáztunk rá – avatott be a részletekbe az édesanya.

prodown4

 

A társadalom még nem nőtt fel erre a feladatra

A Pro Down Alapítványnál önállóságra nevelik a gyerekeket, mivel rendkívül fontos, hogy egyedül is el tudják látni magukat. Egy Down-kóros gyereknek egy életen át támogatásra van szüksége a szüleitől, de fontos, hogy hasznosnak érezze magát.

– Én még mindig azt mondom, hogy a társadalom még nem nőtt fel erre a feladatra. Meg lehetne tanítani őket, hogy valamit elintézzenek, de akkor a környezetüknek is befogadónak, empatikusnak kellene lennie. Még egy kicsi fejlődésre van szükség, de nagyon jó irányba halad a világ, ez érezhető. Fontos az ilyen irányú érzékenyítés, például minden évben meghívnak bennünket iskolákba, ahol együtt tevékenykedünk a nem Down-szindrómás gyerekekkel. Ezenkívül az egészségügyi líceumból is gyakran jönnek hozzánk önkéntesek.

Ha látod, hogy van egy másfajta világ, és megismered annak a részleteit, akkor már nem annyira félelmetes, mint azt elsőre gondolnád. A találkozók révén a diákok látják, hogy ők is aranyos, szeretetteljes emberkék, és nem tehetnek róla, hogy másnak születtek – osztotta meg meglátásait a Pro Down Alapítvány elnöke.

 

Erna élete

prodown2Hogy cikkünkben az érem másik oldalát is tisztábban láthassuk, Anikó lányát, Ernát mindennapjairól kérdeztük, akitől megtudtuk, hogy szokott verseket írni, van Facebook-profilja és telefonja, és jól is tudja ezeket kezelni.

– Anyukám mindig azt mondja, hogy sosem cserélne el egy egészséges gyerekre. Szerintem sokkal jobb Down-kórosnak lenni, mint normálisnak, mert hiába normális valaki, úgyis mindenkinél van egy kis baj. Mindenkiben van valami hiányosság, csak nem mindenkinél látszik külsőleg. Én is szoktam kérdezni a barátaimtól viccesen: „Te normális vagy?”

Én nem érzek semmi különöset, csak azt, hogy ember vagyok. Vannak egészséges barátaim is, és elfogadnak jó barátjuknak. Ugyanolyan az életem, mint mindenkinek, csak kicsit jobban féltenek a szüleim – mondta el érdeklődésünkre Erna.

Olvasta már ?

Új energiákat hazahozni, nem a hírt, hogy odakint milyen jó

Egy hozzászólás

  1. Kedves Fejér Hilda
    gratulálok a cikkhez, nagyon kedvesen ír a fiatalokról, de kérem a downkóros kifejezést hagyja el, mert nem betegekről van szó.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük