Hasonló cikkek
A régi korok írásos emlékeit valamikor papírra vetették, sok közülük bizonyára elkallódott, mások viszont évszázadokon át megőrződtek, és ha a mai kor embere vallatni kezdi őket, titkokat árulnak el a korról, mikor megszülettek, és azokról, akik megírták vagy megíratták őket. A háborúk, a társadalmi és a gazdasági események, valamint az ideológiai küzdelmek nagyban befolyásolták sorsuk alakulását, egy idő után azonban életútjukat a különböző levéltári jogszabályok határozták meg.
A Morfondír.ro a Romániai Országos Levéltár Kovászna Megyei Irodájának közönségszolgálatától és Albert Ernő néprajzkutatótól az intézmény működéséről, múltjáról és az intézmény életében bekövetkezett változásokról érdeklődött.
A könyvtárak és levéltárak mindenhol az írásos művelődés bizonyos fejlettségi fokán jelentkeztek, sorsuk az írásbeliség fejlődésével szoros összefüggésben alakult. A különböző okiratokat eleinte könyvtárakban őrizték, majd az ilyen természetű írásemlékek szaporodásával és fontosságuk tudatosodásával külön levéltárak létesültek. A középkori latin íráskultúra jellegéből természetes módon következett, hogy a jogi vonatkozású feljegyzések, az oklevelek fontosságát az egyház intézményei ismerték fel legkorábban, és ugyancsak ők gondoskodtak elsőnek azok megőrzéséről is. Az egyházi levéltárak megalakulása után nem sokkal létrejöttek a világi levéltárak is: az uralkodói levéltárak mellett a városok és a kiváltságos nemesi családok is gondoskodtak a fontos iratok megőrzéséről. Románia területén a latin írásos termékeket őrző könyv- és levéltárak elsősorban Erdélyben alakultak a középkor folyamán, mivel itt a latin egyház és a latin íráskultúra hivatalos és uralkodó jellegű volt. Változatos és mennyiségileg tekintélyes az az iratanyag, amelyet a különböző erdélyi levéltárak a XII–XIII. század fordulójától kezdődően áthagyományoztak a mai történetkutatókra.
Az országos levéltár Kovászna megyei irodájának létrejötte
A levéltár közönségszolgálatának tájékoztatása szerint Sepsiszentgyörgyön a levéltár 1953-ban létesült a belügyminisztérium júliusi, 5/278 számú rendelete alapján mint az Országos Állami Levéltár Sepsiszentgyörgy Rajoni Kirendeltsége, amelyet közvetlenül a Maros Magyar Autonóm Tartományi Levéltárának rendeltek alá. 1996-ban az intézmény az Országos Állami Levéltár Kovászna Megyei Igazgatósága lett, 2009-ben megyei fiókká alakították, 2011-ben pedig – hét másik megyei fiókkal együtt – megyei irodává minősítették át. A levéltár jelenleg az 1996-os és a 2014-ben újraközölt 16-os számú törvény alapján fejti ki tevékenységét, amely az Országos Állami Levéltár anyagának rendezését, megőrzését és sajátos védelmét, valamint ezen területek főbb feladatait határozza meg.
A sepsiszentgyörgyi székhelyű levéltár múltja a Székely Nemzeti Múzeum létesítéséig – 1879-ig – nyúlik vissza. A Cserey Jánosné Zathureczky Emília által a köznek adományozott, 8779 darabból álló alapgyűjtemény elsősorban régiségeket és régi okleveleket tartalmazott. 1961-ben a Székely Nemzeti Múzeum levéltárrészlege lényegében megszűnt, 1964-ig ugyanis több szakaszban mintegy 350 ezer tételes anyagot kellett átadnia a sepsiszentgyörgyi levéltárnak, amely így a levéltárrészleg utódintézménye lett. A sepsiszentgyörgyi levéltár igazgatója megalakulásától kezdődően 1975-ig Árvay József volt, a Kovászna Megyei Iroda jelenlegi vezetője Marius Stoica.
Az intézmény 1953 és 1955 között ideiglenesen a Városi Néptanács épületében működött, majd egy Lenin út 5. szám alatti raktárhelyiségben. A levéltár székhelyét 1957-ben áthelyezték Sepsiszentgyörgy közismert műemlék épületébe, a Lábasházba, ahol először csupán néhány helyiséget kapott, később a teljes első emeletet, 1968-tól pedig az egész épületet rendelkezésére bocsátották. A Lábasházban nem voltak megfelelő feltételek a levéltári anyag megőrzéséhez, ezenkívül nem létezett külön helyiség a dokumentumok átvételére sem, ezért 1992-ben új ingatlan építését kezdeményezték. 2002-ben a levéltár átköltözött a Grigore Balan sugárúti székhelyére, ahol jelenleg is megtalálható. Az új épületbeli körülmények optimális feltételeket biztosítanak a levéltári fondok és gyűjtemények tárolására és megőrzésére, ugyanakkor egy korszerűen berendezett kutatási terem áll a látogatók rendelkezésére.
A Kovászna megyei iroda állománya
Az Országos Állami Levéltár Kovászna Megyei Irodája jelenleg 620 fonddal és gyűjteménnyel rendelkezik, ami megközelítőleg négyezer folyóméter iratanyagot tesz ki. Az intézmény leltára az iratok alkotóinak és tulajdonosainak köszönhetően állandóan gazdagodik. A közönségszolgálat közlése szerint az utóbbi több mint tíz évben a levéltár állománya a következőképpen változott:
| Év | Fondok és gyűjtemények száma |
| 2002 | 533 |
| 2009 | 581 |
| 2014 | 620 |
Az intézmény munkatársai mindebből csupán 1 százalékra becsülik az adományként a levéltár birtokába került dokumentumok mennyiségét, mind a fondok és gyűjtemények, mind pedig a folyóméterek tekintetében.
A leltári anyag a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet legváltozatosabb kérdéseire vonatkozik, ugyanis a dokumentumok létrehozói rendkívül sokfélék: vannak itt közigazgatási, egyházi, jogi, iskolai, mezőgazdasági, erdészeti, családi fondok és személyes gyűjtemények, megtalálhatók közintézmények, egészségügyi és szociális segítségnyújtási egységek, kulturális egyesületek és intézmények, valamint politikai szervezetek fondjai is. Az állományhoz a XIV. századtól a XXI. századig terjedő dokumentumok tartoznak. Tartalmukat tekintve legrégebbiek a XIII–XIV. századi iratoknak XVII–XIX. századbeli másolatai, amelyeket a levéltár 1961-ben a Székely Nemzeti Múzeum állományából vett át. Ilyen a Cserey Jánosné Zathureczky Emília gyűjteményéből származó, IV. Béla király által kiadott 1263 évi dokumentumnak 1885-ből származó másolata, amelyet 1436-ban Luxemburgi Zsigmond, Magyarország királya, majd 1520-ban Báthory Zsigmond, Erdély fejedelme erősített meg, és amely a Kolozsmonostori Konvent javait sorolja fel.
A levéltár látogatói
A közönségszolgálat közlése szerint a „látogatókat” három nagy csoportba sorolják: az első csoportba azok tartoznak, akik tulajdonosai vagy létrehozói olyan dokumentumoknak, amelyeket a törvény értelmében át kell adniuk a levéltárnak, a második csoportot azok a jogi és fizikai személyek alkotják, akik másolatokat vagy kivonatokat kérnek a levéltár anyagából, a harmadikat pedig a kutatók teszik ki, akik helyben tanulmányozzák a régi iratokat.
A 2009 és 2014 közötti időszakban a levéltárban iktatott, másolatokra, kivonatokra és igazolásokra vonatkozó kérések száma a következőképpen alakult:
| Év | Iktatott kérések száma |
| 2009 | 1269 |
| 2010 | 376 |
| 2011 | 304 |
| 2012 | 237 |
| 2013 | 357 |
| 2014 | 221 |
A kutatók száma, jelenléte és az általuk tanulmányozott levéltári anyagok száma pedig a következő képet mutatja:
| Év | A kutatók száma | Jelenlétek száma | Tanulmányozott levéltári egységek száma |
| 2009 | 97 | 375 | 1918 |
| 2010 | 108 | 625 | 2505 |
| 2011 | 101 | 638 | 1893 |
| 2012 | 98 | 648 | 2734 |
| 2013 | 88 | 515 | 2894 |
| 2014 | 97 | 403 | 1574 |
– Az utóbbi évek legfontosobb újdonsága a levéltár életében az, hogy a 2013/138-as törvény értelmében az intézménynek ellenőriznie, felügyelnie és felhatalmaznia kell a levéltári tevékenységet folytató gazdasági egységeket – adta tudtunkra a közönségszolgálat képviselője.
Aki minden nap előveszi a levéltár iratait
Albert Ernő nyugalmazott magyartanár, népköltészeti gyűjtő, közíró, valamint az egyszemélyes Albert Kiadó megalapítója naponta eljár a sepsiszentgyörgyi levéltárba. Az ottani rendszeres kutatómunka olyan érzetet kelt számára, mintha nem is vonult volna nyugdíjba: ha betegség vagy egyéb váratlan esemény be nem következik, minden napját a régi iratok társaságában kezdi. A kutató véleménye szerint minden fiatal tanárnak el kellene valamennyi időt töltenie a levéltárban, hogy lássa a sok régi anyagot, a régi világ megszólalását, mert akkor másként tudna tekinteni múltunkra, s tán jövőnket is másként látná. Albert Ernő azt vallja, hogy minden megtalált jelentős irat széppé teszi a kutatással töltött napokat.
– A szentgyörgyi levéltár Románia egyik kiemelkedő intézménye, évtizedeken át rengeteg anyagot halmoztak fel itt – fejtette ki a véleményét a kutató. – Köszönhető ez annak is, hogy a Székely Nemzeti Múzeum megalakulása óta nagy figyelemmel gyűjtötte össze elsősorban a székelységre vonatkozó iratokat, még az 1200-as évek világába is betekinthetünk.
Albert Ernő számára a levéltár látogatása a rendszerváltás után kezdődött, azelőtt ugyanis csak ajánlásokkal felvértezve és ellenőrzéseknek kitéve lehetett volna itt kutatni. Kezdetben az 1848-as forradalommal és szabadságharccal kapcsolatban talált máshol nem létező anyagokra, azután a székely határőrség szervezésére vonatkozóakat fedezte fel.
– Ha kezdetben, a 90-es években még nem szívesen látták a magyar kutatókat, később a helyzet változott – véleményezte Albert Ernő. – Igazságtalan lennék, ha elmarasztalással szólnék az ott dolgozók bármelyikéről. Mégis… a levéltár anyagának legalább a kilencven százaléka magyar, ugyanez érvényes a többi székelyföldi ilyen intézményre is. Elvi kérdésként el kell mondanunk: legalább a székelyföldi levéltárakban az iratok kezelését, az intézmények irányítását magyaroknak kellene végezniük. Érthetetlen a mai országos felfogás a levéltárak működéséről. Még mindig ennyire bizalmatlanok velünk szemben?
A kutató elmondása szerint Sepsiszentgyörgyön Árvay József alapozta meg a levéltárat, a keze munkája ma is minden területen látható. Ő mint a sepsiszentgyörgyi levéltár igazgatója, majd levéltárosa nagyon sokat tett az anyag leltározásáért, a kutatás megkönnyítéséért.
– Árvay József tanársegéd volt a kolozsvári egyetemen, nyelvészeti kutató, néprajzos, majd tanár és iskolaigazgató, emellett helyneveket gyűjtött, helytörténeti adatokat közölt, írt a gyergyói és a barcasági hagyományokról, hiedelmekről, helynevekről, történeti-társadalmi emlékekről, adatokat szolgáltatva számos kutatáshoz. Mindezek mellett azonban a levéltárban végzett munkája a legfontosabb. Összegyűjtötte az esetenként kallódásnak kitett iratokat, rendezte a családi levéltárakat, amelyek gyűjtését már korábban megkezdte a múzeum. Amíg ő vezette a levéltárat, pontosan osztályozta, rendszerezte a dokumentumokat. Gyakran meghívott engem is a levéltárba, hogy megmutasson egy-egy iratot, amelyről úgy gondolta, talán hasznát venném, de minden kutatóra figyelt, s ha valamely, a területéhez kapcsolódó adatot talált, értesítette az illetőt. Halála után megszűnt minden kapcsolatom az intézménnyel. A levéltárban végzett munkáját a rendszerváltás után ismerhettem meg, amikor rendszeresen kezdtem látogatni a levéltárat. Láthattam pontosan vezetett, rendszerezett, éveket, rövid kivonatot tartalmazó leltári könyveit. Sokszor az volt az érzésem, hogy az intézményben minden feladatot Árvay József végzett, hisz mindenütt megtalálható a kézírása. Sokak véleménye szerint 1974-es nyugdíjazásakor a sepsiszentgyörgyi levéltár Románia legrendezettebb ilyen típusú intézménye volt. Szerényen és pontosan végezte mindennapi feladatait, mindenkiben tisztelte az embert, bizonyára ezért is becsülték, a város tiszteletet érdemlő polgárának tartották. Magam is a legnagyobb tisztelettel gondolok rá – fejtette ki portálunknak Albert Ernő.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819