Revós Pista: a fényképész, a napkollektoros, a pilóta, az eszperantista, a gumiházépítő, és még ki tudja, mi minden. Becses nevén Balázs István, de mindenki Revós Pistaként ismeri. Nem lenne csoda, ha felkérné valaki: álljon modellt az innováció szobrához. Korát minimum 10-15 évvel haladja meg minden találmánya. Legújabb felfedezése a hamulúg alapú szappanból, kétlejes szódából és boraxból készült természetes mosószer, a levet az önzetlenség tartja össze. Az üvegekre gyárilag feltüntették: öt lej.
Kívánságrúzzsal kezdte pályafutását, aztán autógumiból házat épített, majd jött a nagy dobás a napelemes rendszerekkel, most meg a természetes mosógél. Minden feltalálása, újítása követi az ökogondolkodást. Minden megmozdulása, cselekedete arra enged következtetni, hogy igazi csodabogárról van szó. Nem bánja, hogy nem tartják normálisnak, hiszen ő is belátja: jócskán szorult belé őrültség. Azt mondja, nem kell neki a pénz, de meggyőződése, hogy néhány éven belül fia dollármilliomos lesz.
Az előzményekről
– Mindig is kíváncsi voltam a világra. A múlt rendszerben, amikor mindenkinek a bezártsággal volt baja, elkezdtem tanulni eszperantó nyelven, és hamar megnyílt nekem a világ. Megfogalmazódott egy gondolat bennem: az emberek nem különbözőek. Mindegy, hogy mi az anyanyelvünk, mi a kultúránk, mindegy, hogy hol születtünk, alapszükségleteink ugyanazok. Az emberek egyformán jóindulatúak, egyformán akarnak valamit az élettől. Ugyanakkor ráéreztem arra is, hogy a természet jó, és csak az emberek rontják a helyzetet a pénzhez való ragaszkodásukkal. Azt hiszik, ha pénzük van, mindenük van, és meg tudják venni még a szeretetet is. Vannak barátaim, akik nagyon sikeresek voltak valaha a pénzgyűjtésben. Én is az voltam valaha, és még az leszek. Most csak egy csodabogár vagyok, legalábbis annak tartanak, mert vállalkozóként nincs egy banim se. Most már amúgy sem magamnak akarom a pénzt, hanem a gyerekeimnek vagy valaki másnak a környezetemben, aki szeret, aki önzetlenül és nem kényszerből eltart majd – részletezte Revós Pista.
A méregdrága mérgekről
– Azt mondják az okosok, hogy reális szükségleteinket kell kielégíteni. No, én azt mondom, reális szükséglet például az, hogy ki kell mosni a ruhát. Mindegy, milyen idő van, háború vagy béke, tél vagy tavasz. Innen indultam ki, fotóselőéletem során pedig elsajátítottam egy kicsi kémiát, tudom, mi a bázis, a sav vagy a só. Kicsit utánanéztem annak, mi van a mai mosószerekben. A történet egyébként úgy szól, hogy az eredeti szappant a jóisten adta a kezünkbe, de bizonyára mindenki ismer valakit, aki szappant főzött. A háziszappan nagyon jó volt, nem viszkettek tőle az emberek, nem volt tőle modern betegségük. Aztán az ötvenes években bejöttek a mosógépek, belereszelték a szappant, megtelt a fürdőszoba habbal… Aztán a nagy szappangyártó cégektől elvették a zsírt, mert abból bombát kellett gyártani a világháborúban, de valamivel csak kellett helyettesíteni. Akkor rájöttek, hogy a kőolaj nagyon olcsó, és így kezdődött a folyékony mosószerek korszaka. Minden folyékony szappan nátrium-lauril-szulfátot tartalmaz, ami rákkeltő anyag, Ez persze nem fehérít, mert nincs olyan kőolaj, amely fehérítené a ruhát, ezért kitalálták az optikai fehérítőt. Az optikai fehérítő gyakorlatilag az a por, ami a neoncsövekben is megtalálható. A porral az a baj, hogy ott marad a ruhádon, napi 24 órán át magadon hordod a mérget. A nagymama szappana nagyon jó volt, erről senki nem indít vitát, ettől eltekintve sokan megveszik a mérget – ismertette meglátásait a természetes mosószer feltalálója.
A léről…
– Kitaláltam azt, hogy egyszerű, természetes szappan alapú mosószert kellene csinálni. Hamulúg alapú szappanból, kétlejes szódából és boraxból csináltam egy levet, ami jól mosott, de nagyon csúnyán nézett ki. Nekiláttam azzal mosni, végül sikerült úgy összehozni, hogy állagban és küllemben is jól nézzen ki. Ezt követően elkezdtem embereknek osztogatni, hogy próbálgassák, milyen a lé. Eddig már háromszáz családnak adtam belőle azzal a kéréssel, hogy mondja el véleményét róla. Nagy meglepetésemre azt válaszolták, hogy nagyon jó, fehérít, és nem fakítja a fekete ruhát – nyilatkozta portálunknak Balázs István.
… és az áráról
– 1,5 lejbe kerül egy palack előállítása. És tisztába vagyok a saját értékeimmel, pontosan tudom, milyen levet csináltam. Pontosan tudom, hogy mi ennek a piaci értéke, leszámítva azt, hogy természetes, hogy jót tesz a családnak, hogy elmulasztja a viszketegséget, hogy nem okoz Parkinson-kórt… A palackokon feltüntettük, hogy öt lejbe kerül. Láttak a forradalomtól errefele bármit is, amire a gyártó ráírta az árát? Tudják, miért írtam rá? Hogy ne adja el senki 8 vagy 10 lejért. Vagy öt lejért árulják, vagy nem kapnak. Én pedig úgy adom, hogy a nagykereskedőnek is legyen 25 százalék nyeresége, a kiskereskedőnek is legyen 35 százalék nyeresége, és nekem is kijöjjön a 45 százalék nyereség (ezekből a banikból három év múlva az én fiam dollármilliomos lesz) – hangsúlyozta Revós Pista, majd hozzátette: a természetes mosólé elkészítésében szociális segélyen élők segítenek.
A pénzről
– Én ezentúl nem idegeskedek a pénzért, mert majdnem belezavarodtam abba, hogy 80 család nem fizette ki nekem a napkollektorok árát, mert az állam nem fizette ki nekik. Ezen túl kellett lépni… Azt gondolom, hogy az egész világ a pénz uralma alatt áll, a modern rabszolgaság jelképe az, hogy kamatot fizetünk. A járható út nem a kizsákmányolás: vagy teszünk a közjóért, vagy ígyis-úgyis mind beledöglünk. Amíg a pénz iránti viszonyunk nem változik meg, ugyanilyen válságban leszünk. Nem hiszem, hogy élhetünk másképp, mint úgy, hogy a másikat magunknak tekintjük. Ami a természetet illeti, a világ egyik legszebb helyén lakunk, Gyergyószentmiklóson, de elidegenedtünk egymástól. Miért? Mert nincs pénz. Mert szegény a város, mert a polgármesterünket elvitte a DNA, és azt se tudjuk, hogy tolvaj-e vagy becsületes ember. Rettenetesen nagy zűrzavar van. Nem tudunk semmit, csak annyit, hogy nincs pénzünk, hát félrelökjük a másikat, hogy nekünk jusson. Ez nem természetes, a társadalomnak változnia kell. Ma már nem a szomszéd földje vagy fűje a kérdés, hanem az, hogy ha az ő fűje nincs rendben, akkor te is halálra vagy ítélve. Vagy odafigyelünk egymásra, vagy egyenként mind megdöglünk. Ez az üzenetem a világnak – összegezte mondanivalóját a polihisztor.
Archívum – IV. évf., 9. szám, 2015. márc. 6.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819