Hasonló cikkek
Laikus szemmel is megállapítható, hogy munkáiból árad a fény, a nőiesség, a finom báj és a színek szelídsége, varázsa. Harmonikus egyéniség, aki lelkesedéssel beszél a művészeti oktatás fontosságáról; a gyermekeket engedi, sőt tanítja szárnyalni, hogy keressék a saját útjukat. És megteheti mindezt, hiszen ő már megtalálta a sajátját: a gyergyócsomafalvi Köllő Miklós Általános Iskola, valamint a gyergyószentmiklósi Vaskertes Általános Iskola rajztanáraként és művészként, akinek nemrég nyílt egyéni kiállítása. Tanít, alkot, és tele van merész tervekkel, ötletekkel. Korpos Andreával beszélgettünk.
– Mikor kezdődött a művészettel való ismerkedése?
– Szerencsés embernek tartom magam, mert egyenes az életutam: nem voltak kérdések, útkereszteződések, csupán néhány kanyar. Negyedik osztályban már eldöntöttem, hogy művészeti líceumba szeretnék felvételizni Sepsiszentgyörgyre, ahol voltak rokonaink, és többször jártam ott, a város elvarázsolt. Mindig is nagyon szerettem rajzolni, sosem volt kérdés, hogy más irányba induljak. 5–8. osztályban a rajztanárom, néhai Csipkés Péter nagyon sokat segített nekem, úgy hiszem, látta, hogy szeretem a művészetet, és talán képességeim is vannak, ezért bátorított. Nyolcadikos végzősként kiállítást szervezett nekem és egy barátnőmnek, ami nagy élmény, pozitív megerősítés volt. Amikor felvételiztem a művészeti líceumba, már körvonalazódott bennem, hogy jó úton járok. Ott tizedik osztály végén, amikor szakosodni kellett, a festészet érdekelt volna, de csak a grafika és a textil közül választhattam, ezt a két szakot indították. A textil nagyon új és szokatlan volt számomra, de örülök, hogy azt választottam, tetszett a nagy szabadság, az anyagok variálhatósága, és persze nagyon nőies szakág, ezért is szerettem meg annyira. Az egyetemen már gondolkodás nélkül a textilt választottam.
– Bemutatkozójában az olvasható, hogy 2015 telétől alkot rendszeresen…
– Ahogy végeztem az egyetemmel, még abban az évben sikerült elhelyezkednem tanárként, és naivan úgy gondoltam, hogy a tanítás után bőven lesz időm alkotni, de kiderült, hogy nem így van. Rengeteg papírmunkával kellett bajlódni, ami nagyon lekötött, nem tudtam volna az energiáimat alkotásra összpontosítani. Persze, mindig kívántam a gyermekektől a rajzolást… A második évben ritkán ugyan, de dolgoztam a munkáimon, és most, a harmadik évemben kicsit stabilabbnak éreztem magam alatt a talajt, és kissé a tanításba is belerázódtam. Idén már a Vaskertes Általános Iskola művészeti osztályában is tanítottam, délutáni műhelyórák keretében: ennek egészen más a hangulata, más szinten lehet a gyermekekkel foglalkozni heti hat órában.
Ott kérdezte meg egy ötödikes kisfiú, hogy „a tanárnő miért nem rajzol”? Elgondolkodtam, hogy végülis, miért ne? Ekkor már félév vége volt, kimentünk az udvarra, és én is nekiálltam rajzolni – épp akkor tanítottam a portrékészítést, és nekem is megjött a kedvem hozzá. Felbátorított a kisfiú kérdése, gyors kompozíciós vázlatokat készítettem a füzetembe, és alig vártam, hogy hazaérjek, és kidolgozzam azokat. Így, egyik munka után jött a másik…
Észrevettem azt is, hogy akkor kell rajzolni, amikor jön a belső indíttatás és a sok jó ötlet, technika, ilyenkor hagyni kell a házimunkát és minden mást.
– Idén júliusban nyílt egyéni kiállítása a IV. Nyári Gyergyói Kulturális Fesztivál keretében.
– A nagy lendület, amiről beszéltem, egyik alkotást „hozta” a másik után. Amikor a férjem viccesen megjegyezte, hogy már van egy kiállításra való belőlük, elgondolkodtam rajta… Szinte azonnal érkezett is egy felkérés a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ részéről a kulturális fesztiválra, így már külső motiváció is volt. A kiállítás őszig megtekinthető a művelődési központ Karancsi Sándor termében, de tervezem a bővítését is: ez az első alkalom, hogy a munkáim egy térben sorakoznak, így látom azt is, hogy mit lehetne még hozzátenni, hogy jobb legyen. Érdekes megtapasztalni az is, hogy némelyik munkám számomra befejezetlennek tűnik, másoknak pedig épp az tetszik. Mert az is kérdés, hogy mikor van kész egy munka… nálam az aláírás rituálé, utána már nem dolgozom a művön, lezárom magamban. Jövőre meghívást kaptam Balázs Józseftől Gyergyóalfaluba, és szeretném a gyergyócsomafalviaknak is bemutatni ezt a kiállításanyagot.
– Az alkotásai vállaltan nőiesek, derűsek; még milyen más, közös vonulata van a munkáinak?
– Az alkotásaim érdekesen kapcsolódnak egymáshoz: sokszor dolgozok fel hasonló témákat más technikával, sokat kísérletezek pasztellel, akvarellel, tussal és textilen is. Kíváncsi vagyok, hogy az anyag adta lehetőségeknek megfelelően hogy fog kinézni az az ötlet, amit átültetek egy másik technikába.
Saját magamból építkezek: amikor leülök alkotni, én is kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle. Igaz, hogy van egy kompozíciós vázlatom, de a többi mind szubjektív, számomra is meglepetés. Vannak visszatérő motívumok, amik több munkámon is megjelennek; a szimbólumokat nagyon szeretem: a napot, a holdat, a székely motívumkincset, ami a miénk, amit magaménak érzek. A férfiasság-nőiesség témaköre is foglalkoztat, díszítőmotívumként használom a pávatollat, a levelet, a virágokat. Amikor egy-egy forma megragad, azt megpróbálom többször lerajzolni.
Ezeket az átértelmezett székely motívumokat akkor kezdtem használni, amikor az esküvői meghívónkat terveztük. Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mi az, ami én is vagyok, a férjem is, de ugyanakkor a családot, az egész közösséget is jelképezi. Ekkor indultam ki a székely motívumokból, és addig rajzolgattam őket, amíg személyre szabottak lettek: azt hiszem, ezek az én stílusjegyeim. Az ízlésemet természetesen a textiles évek is alakították, nagyon dekoratívvá tették, és ennek nagyon örülök, mert a realista ábrázolásmód sosem állt hozzám közel; a stilizált, átértelmezett, elvonatkoztatott inkább, ezt szeretem.
– Nemrég ért véget a XXIII. Kárpát-medencei Borsos Miklós Alkotótábor Gyergyószárhegyen. A táborban annak idején gyermekként vett részt, most már a tehetséges diákok útját egyengeti ugyanitt.
– Különlegesnek éreztem magam gyerekként, hogy elhívtak a táborba, akkor egyedül vettem részt Gyergyócsomafalváról. Hetedik osztályos voltam, nyilván akkor nem fogtam fel a jelentőségét, de amikor bekerültem a művészeti líceumba, és találkoztam azokkal a táborlakókkal, akiket ott ismertem meg, az nagyon jó érzés volt! És az alapítvány erre tudatosan épít, hogy olyan kapcsolatok épüljenek a diákok között, amelyek akár életre szólóak is lehetnek. Fejlődés, barátságok, információcsere gyermekek, tanárok, műhelyvezetők között – mindez a tábor ajándéka.
Idén a táborozó gyermekek kisebbek voltak, mint tavaly – ötödik és hatodik osztályosak –, és annyira látszott, hogy naivabbak, nincsenek korlátaik, szabadabban alkotnak, mint az 1-2 évvel nagyobbak. Nekem úgy tűnt, aktívabbak is voltak a nagyobbaknál.
– Hogyan lehet meglátni egy gyermekben a tehetséget? Mi az, ami elsőként megmutatkozik, amire biztosan lehet/érdemes építeni?
– Mindenki tehetséges valamiben, de a képzőművészet terén, úgy gondolom, a kreativitás villan meg elsőként, ami lehet isten adta ajándék vagy genetikai adottság egyaránt. Amikor adok egy témát, és van egy, aki másképp csinálja, mint a többi, az az első jel. Sajnos a tanügyi intézmények olyanok, hogy leginkább az elmélet a fontos, kihívás, hogy legalább a művészeti órákon megengedjem nekik a szabadságot, és sokszor tapasztalom, hogy nem tudnak magukkal mit kezdeni… Adok nekik egy nagyon tág témát (pl. a köd), és kíváncsian várom, mihez kezdenek vele. Fokozatosan lehet csak építkezni, megtanítani nekik, hogy szabadon gondolkodjanak, főleg a kreativitás terén. Van, aki türelmes, aprólékos, szépen kidolgozza a rajzait, van hozzá tehetsége, de a kreatívabb oldal, hogy átértelmezzen valamit, az nehezen megy.
Nagyon fontos az is, hogy egyénileg tudjak foglalkozni velük, értékelni a munkájukat, és a fejlődésüket saját magukhoz mérjem. Jó érzés figyelni őket, hogy egy-egy feladatra hogyan reagálnak, mennyire bátrak, bevállalósak.
– Hogyan fogalmazná meg jövőbeli terveit?
– Elsősorban a közösséggel kapcsolatos elképzeléseim vannak: az utóbbi időben több beszélgetésem volt ismerősökkel, kollégákkal, amikor körvonalazódott, mennyire szükség lenne művészeti oktatásra a Gyergyói-medencében gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Arról, hogy milyen formában – délutáni foglalkozás, tanoda vagy bármi más –, még nincs konkrét elképzelésünk. Ugyancsak igény lenne egy, a képzőművészeket összefogó fórumra, ahol közös elképzeléseinkről beszélhetnénk. Rajz szakos tanárok négyen vagyunk a Gyergyói-medencében, tavaly óta összejárunk, beszélgetünk, tervezünk. Jó lenne fiatal, még líceumba járó művészetis diákoknak kiállításokat szervezni, megismertetni őket a műkedvelő közönséggel. Fontos lenne, hogy összefogjunk, mi, a képzőművészet minden területén tevékenykedők.
KORPOS ANDREA
1991-ben született Gyergyószentmiklóson.
2005-ben, nyolcadik osztályos diákként egyik osztálytársával közösen első alkalommal állították ki alkotásait.
2006-tól a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum diákja volt.
2009-ben nyitották meg első egyéni kiállítását Textúrák címmel a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban.
2009-ben és 2010-ben részt vett az Országos Képzőművészeti, Architektúra és Művészettörténet Olimpiászon, ahol első évben dicséretben részesül, második évben pedig második díjjal jutalmazták.
2013-ban államvizsgázott a kolozsvári Képzőművészeti és Design Egyetem design–textil szakán.
Jelenleg a gyergyócsomafalvi Köllő Miklós Általános Iskolában, valamint a gyergyószentmiklósi Vaskertes Általános Iskolában tanít grafikát, szobrászatot és festészetet.
2015-ben és 2016-ban egyik szervezője és művészeti vezetője volt a Borsos Miklós Alkotótábornak.
Július 7-én egyéni kiállítása nyílt Gyergyószentmiklóson a nyári kulturális fesztivál keretében.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819