Aki már vett részt valaha balettelőadáson, biztosan tapasztalta azt a fajta lenyűgözöttséget, amit a zene és a mozgás teljes harmóniája, a mimika és a gesztusok tökéletes kifejezőereje és a varázslatos könnyedséget sugárzó műsor teremt meg. Hogy mit is rejtenek valójában a kulisszák? Milyen nehézségekkel kell szembenéznie annak, aki profi táncos szeretne lenni? Egyáltalán milyen lehetőséget nyújt térségünk egy tehetséges és törekvő, fiatal balett-táncos számára? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Szabó Ágotával, a marosvásárhelyi Mini Arabesque balettcsoport tagjával, aki közel húsz éve, nehézséget nem ismerve, jelenleg orvosi tanulmányai mellett űzi szenvedélyként a balettet.
– Bár a balett történelme egészen az ókorig visszanyúlik, mégis azt tapasztalhatjuk, hogy térségünkben ez nem egy felkapott táncstílus. Hogyan csöppent bele ebbe a világba? Hol tanult meg balettozni?
– Már egészen kiskoromban belecsöppentem a balett világába. A családomban hagyománya volt, ugyanis a nővérem kisgyerek kora óta balettozott. Ő a Kemendi házaspár balettóráira járt, és én több alkalommal elkísértem őt. A kispadról figyeltem, ahogy a nővérem és a többi lány táncol. Megközelítőleg négy és fél éves lehettem, amikor a balett-tanárnő engem is beállított a csoportba. Azóta magával ragadott ez a varázslatos világ, és mintegy húsz éve az Arabesque balettcsoport tagja vagyok.
– Szülei hogyan élték meg ezt a választást?
– A szüleim a kezdetek óta mellettünk álltak. Ők voltak azok, akik beírattak a balettórákra, hordoztak az edzésekre. Emellett valahányszor meginogtam, lelkileg is támogattak. A húsz év alatt nyilván voltak olyan időszakok, amikor abba szerettem volna hagyni a balettet, úgy éreztem, hogy ez túl sok nekem, de ők biztattak és támogattak abban, hogy folytassam. Ezek a megingások nagyon régen, még tizenéves koromban voltak. Ma már stabilan állok a baletthez, természetes dolog számomra, hogy van, az életem része.
Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy a szüleim soha nem szerették volna, hogy profi balett-táncos legyen belőlem, csak azt akarták, hogy mozgásként, sportként, hobbi szinten műveljem a balettot. Már rég az álmaim között szerepelt, hogy orvos legyek, emiatt sem erőltették a profi szintű balett-tanulást.
Nagyszüleimnek is óriási befolyása volt mind a művészet, mind az orvosi szakma választásában. Ők is orvosok voltak, nekik köszönhetően sokat tanultam a szakmáról, és mindemellett megérttették velem a művészet lényegét az ember életében, az alkotás szépségét.
A testvérem az iskolai évei alatt megszakítás nélkül járt balettórákra, de miután egyetemre került, már csak alkalmanként tudott részt venni az edzéseken. Nekem nagy szerencsém volt, hogy az általam választott egyetem is a szülővárosomban van, így a tanulmányaimat és a balettot párhuzamosan tudom művelni, sőt van, amikor besegítek a tanárnőmnek tanítani, bemutatom a különböző mozdulatokat, forgásokat, ugrásokat, és kijavítom a lányok pozícióit, mozdulatait.
– Milyen lehetőségek vannak az országban a balett-tanulást illetően? Fellépések, bemutatók tekintetében milyen tapasztalatai vannak?
– Amióta elkezdtem táncolni, már több amatőr balettcsoport is indult Marosvásárhelyen. Ezek a csoportok olyan érdeklődők számára jöttek létre, akik hobbiként szeretnének megismerkedni a balett világával. Ha valaki komolyabban foglalkozna a balettal, számos nagyvárosban megteheti azt, mint például Kolozsváron, Szebenben vagy Bukarestben. Sok más városban is vannak kisebb-nagyobb iskolák, viszont az említett városokban találhatóak a híresebbek.
Egy évben legkevesebb kétszer szoktunk fellépni a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, ekkor rendszerint előadjuk az adott félévben tanultakat, de arra is volt alkalom, hogy különböző események keretében kisebb előadásokra kértek fel bennünket.
– Sokak fejében a baletthez szorosan kapcsolódik a speciális cipő és a tüllszoknya. Valójában milyen kellékek, ruhák szükségesek, és ezek milyen szerepet töltenek be?
– Az első és legfontosabb kellék a spicc-cipő vagy pointe. Ez egy speciális, gipszorrú cipő, amelyet szalaggal kötünk a bokánkhoz. Ennek a cipőnek a használatához több éven keresztül eddzük a láb izomzatát. Amatőrként sokkal rövidebb idő alatt szükséges kifejlesztenünk lábunk izomzatát a spicc-cipő használatára, kevesebb idő jut más technikák elsajátítására is. Egy profi táncosnak napi szinten több órája van erre, nekünk általában heti kétszer van edzésünk. Ha előadásra készülünk, akkor előfordul, hogy több alkalommal és több órán keresztül gyakorolunk.
– Milyennek kell lennie egy színpadi megjelenésnek? Honnan szerzik be a különleges ruhákat?
– A kosztümjeinket Lia néni, a tanárnőnk álmodja meg, majd közösen alakítunk rajta úgy, hogy nekünk is elnyerje a tetszésünket. Szeretünk sokféle színt használni, van, hogy hagyományos öltözetet szeretnénk visszaadni, például korszettek vagy tütük (kör alakú, fodrokból álló szoknya – szerk. megj.) formájában. Volt olyan is, hogy medúzának öltöztünk, és a tenger hullámai – amelyeket szintén táncosok alakítottak ki – között táncoltunk, lebegtünk.
A színpadi sminket és frizurát magunknak készítjük el, természetesen segítünk egymásnak. A sminknek kifejezőnek kell lennie, ki kell emelnie az arcvonásainkat. A frizuránk pedig általában konty, esetleg valamilyen szalaggal, tűzővel vagy kalappal kiegészítve.
– Milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy balett-táncosnak?
– Ahhoz, hogy valaki profi, de akár amatőr szinten balettozzon, nagyon sok időt kell rááldoznia. Amennyiben lehet, szakszerűséggel, precizitással kell ezt művelni, és sokszor a testi sérülések sokaságát is ki kell kibírni. Ezek a nehézségek már élettapasztalati szempontból is tanítják az embert, mindenképp megéri kitartani.
Mint minden tanulási folyamat során, úgy a balett-tanulás időszaka alatt is különböző kihívásokkal szembesül az ember, de nem mindegy, milyen tanár áll mellette. Lia néni nemcsak táncolni tanít bennünket, hanem lelki szinten is nagy támaszt nyújt. Életvezetési tanácsokkal lát el, egyénenként odafigyel ránk. Észreveszi, ha gondunk van. Minden órán megemlít valami egészen mást, nem feltétlenül olyat, ami a balettel kapcsolatos, de mégis összeköti vele. Például, ha a tartásról, az egyenes, kihúzott hátról van szó, akkor elmondja, hogy egyenes háttal az életben is magabiztosabbak vagyunk.
– Mi az, ami motiválja abban, hogy a sok nehézség árán se adja fel?
– Azt mondhatom, hogy talán a kihívások motiváltak a balettben. Olyan embernek tartom magam, aki szeret megdolgozni a sikereiért, ezt a balett-táncosi karrierem, valamint az egyetemi tanulmányaim során is tapasztaltam.
– Mit jelent önnek a balett? Mi az, amit a leginkább szeret benne?
– Számomra a balett alkotást, kikapcsolódást, de ugyanakkor kihívást is jelent. Szeretem, hogy tánc közben el tudom engedni magam. Egy más világba repülhetek a testem mozdulatai által. Szeretem a felszabadulást, amit ez a mozgás tud nyújtani. Az edzések alatt pedig keményen dolgozom, mert jó érzéssel tölt el a másnapi izomláz. Érezni az izmaim megfeszülését és ellazulását, egyensúlyt létrehozni és megtartani, forogni, egy pillanatra a levegőben maradni, a pillanatnak élni – ezt jelenti számomra a balett. Szeretek abban a tudatban edzeni és táncolni, hogy ezt mind az egészségemért, testi és lelki épségemért teszem.
– Ahogyan a balett, úgy a tanulmányai is nagyon fontos helyet foglalnak el az életében. Hogyan tudja összeegyeztetni az orvosi egyetemi tanulmányait és a balett-táncosi karriert?
– Az emberi test az összekötő kapocs a kettő között. Az orvosi tanulmányaim és a balett is a testtel foglalkozik. Ezenkívül az elménkkel irányítjuk testünk mozgását, ezért fontos megtanulni a testünk működését és működtetését is. A jövőben mindenképp szeretném még inkább összekapcsolni a két tevékenységet. Szeretnék gyermekpszichiátriával és neurológiával foglalkozni. A tánc és a zene felhasználásával szeretnék segítséget nyújtani a sérült gyermekeknek.
SZABÓ ÁGOTA
1992. július 2-án született Marosvásárhelyen.
Jelenleg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem hatodéves hallgatója.
1996 óta balett-táncosnő a Mini Arabesque marosvásárhelyi balett-társulatnál.
Rendszeresen fellép a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban megrendezett előadásokon és a Kolozsvári Balettintézettel együtt tartott előadásokon, főszerepben.
1999-ben a budapesti Magyar Táncművészeti Főiskola által megszervezett nyílt napok keretében résztvevő és fellépő volt.
2014 szeptemberétől oktató és koreográfus a Mini Arabesque marosvásárhelyi balett-társulatnál.
Előadások, fellépések:
2014 – fellépés „Transmite mesajul, NU SIDA!” elnevezésű kampány keretében.
2015 – Hattyúk tava, főszerep, saját koreográfiával való fellépés – Mini Arabesque balett-társulat, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház.
2015 – jótékonysági táncverseny a Dance Art Sport Klub szervezésében, társával II. díjat szereztek.
2015 – Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem – a magyar diákszövetség által szervezett gólyabálon karakterisztikus balett-táncot mutatott be.
2015 – A diótörő, főszerep – Mini Arabesque balett-társulat, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház.
2016 – jótékonysági előadás az Împreună Pentru Copii cu Cancer egyesület szervezésében.
Diplomák:
1996–2015 között minden évben Certificate of Excellence – Mini Arabesque Balett-együttes, Marosvásárhely, Románia.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819