Hasonló cikkek
A gyergyószentmiklósi Krigel Sport Klub 1997-től kezdődően szervezi a városi lovasnapokat, amely az elmúlt években egyre inkább kinőtte helyi jellegét. A Székelyföldi Lovas Ünnep immár nevében is azt sugallja: a régió teljes lefedésére törekszik, de természetesen a sportág magyarországi képviselői is az állandó vendégek közé tartoznak. A hétvégén lezajlott lovastalálkozó apropóján – amely a sportág itthoni helyzetébe való rövid betekintésre is alkalmat kínált – Bajkó Tibor fogathajtóval a gyergyószentmiklósi lovasnapok tapasztalatairól, a székelyföldi lovaskultúra helyzetéről és jövőbeni kihívásairól beszélgettünk.
– Szeptember 4-én véget ért a gyergyószentmiklósi IX. Székelyföldi Lovas Ünnep. Hogyan értékeli az idei rendezvényt az előző évekhez képest?
– Úgy gondolom, hogy a támogatók, a szervezők által összeállított és megszervezett programcsomag elnyerte a látogatók tetszését. Ennek komoly bizonyítéka a nézők nagy létszáma. Öröm számunkra az is, hogy volt egy nagyon jelentős látogatói csoport Magyarország különböző tájegységeiről; lovascsoportokkal, de egyszerű lószerető vagy lovassportot kedvelő magyarországi nézőkkel is találkoztam a pályán.
– Immár két versenyprogramjuk is emléket állít egy-egy szakmabelinek, azonban a Google keresőprogramja egyikőjükről sem tájékoztatja az olvasót. Milyen jelentőséggel bír Páll Ágnes és Sándor Ernő életútja a székelyföldi lovassportban?
– Ez egy kicsit ilyen itthoni dolog. Páll Ágnesről tudni kell, hogy ő a Step Dance alapítója volt (a gyergyószentmiklósi Step Dance Sporttánc Egyesület egy 1997-ben alapított tánckörből nőtte ki magát – szerk. megj.). A tánccsoport tagjai nagyon jó helyezést szereztek hazai és külföldi versenyeken, tehát Páll Ágnes neve emelt kategóriában vált ismertté. Emellett a Székelyföldi Lovas Ünnep elődjének, a Gyergyói Lovas Napoknak a stratégiai partnere is volt; az általa alapított Step Dance tánccsoport jelenlegi tagjai a mostani eseményen több alkalommal is felléptek. Páll Ágnes sajnos eltávozott köreinkből, és a Krigel más vezetőségi tagjaival szinte belső késztetést éreztünk arra, hogy a Székelyföldi Lovas Ünnep keretében tervezett programpontokból az egyiket az ő emlékének szenteljük, így szerveztük meg a Páll Ágnes díjugrató kupát és a kettesfogathajtó-versenyt.
Sajnos az életben vannak olyan dolgok, amelyeket mély fájdalommal kell elfogadnunk, ilyen volt Sándor Ernő barátunk, munkatársunk, kollégánk, a Krigel Sport Klub társalapítójának az elvesztése, ő idén, virágvasárnapon halt meg. Ő nemcsak lovassportban tevékenykedett segédhajtói státusban, hanem Gyergyószentmiklóst nagyon sok szánhúzó versenyen, nyaranként pedig kerekesversenyen képviselte kutyafogathajtóként. Az ő sporttársainak a jelenlétében – gondolok itt most a kutyafogathajtókra – szerveztük meg 2016-ban első alkalommal a Sándor Ernő kutyafogathajtó emlékversenyt.
– A két évvel ezelőtt Gyergyói Lovas Napokból Székelyföldi Lovas Ünneppé lett esemény programkínálata mennyiben igazolja vissza a névváltozást? Mennyiben vált a lovasnapok helyiből regionális találkozóvá?
– Én úgy látom, hogy a „keresztelő” után sokkal nagyobb lett a Székelyföldi Lovas Ünnep látogatottsága, szívesebben állnak akár a támogatók közé azok is, akik nem kifejezetten a Gyergyói-medencében rendelkeznek vállalkozásokkal, vagy civil szervezetként nemcsak itt fejtik ki tevékenységüket. A másik szempont meg az, hogy a szervezők valójában egy minél szélesebb célközönséget kívánnak megszólítani.
– A sajtóhírekből tájékozódva a jövő évi, akkor jubiláló rendezvényre kimagasló programkínálattal készülnek. Az elképzeléseik mennyiben igazodnak a regionális célkitűzésekhez?
– Az eljövendő jubiláló rendezvényre előre készülünk, a Székelyföldi Lovas Ünnepet követő első estén összeültünk, és megtartottuk a kiértékelőt. Ez nálunk úgy szokás, hogy nagyon gyorsan összeírjuk azokat a negatív dolgokat, amelyeket ki kell küszöbölni, vagy a következő évben akár ki kell venni a programpontok közül; három-négy órán keresztül ilyenkor ezeknek az átbeszélése folyik, és akkor látjuk, hogy min szeretnénk változtatni a következő rendezvény esetében.
Na, most azt is tudni kell, hogy a szervezőnek már benne van a fejében, hogy a kiemelkedő programokat pontosan a jubiláló évben kell idehozni, de azt is tudni kell, hogy a lehetőségeink eléggé végesek, ugyanis „a bált elég pénzzel szokták járni”. Hála a jó Istennek, a rendezvényt a több mint kétszáz támogatónak, a társszervezőknek, a Hargita Megyei Tanácsnak, Gyergyószentmiklós önkormányzatának, a Gyergyói-medence településeinek önkormányzatainak, továbbá Csíkszentdomokos önkormányzatának stratégiai segítségével építhettük fel, és így kimagasló programkínálatot tudtunk nyújtani. Tudni kell, hogy nagyon-nagyon látványos lovasprogramokat lehet szervezni, beszélhetünk akár lovasszínházról, western show-ról vagy kozákbemutatóról, de ezeknek a költségét fedezni kell, újabb anyagi forrásokat kell felkutatni.
– Ahhoz, hogy a gyergyói lovastalálkozóról könnyebben képet alkothasson az olvasó, meséljen, kérem, a székelyföldi lovassport, azon belül is a magyar kultúrában mély gyökerekkel rendelkező és nemzetközileg elismert fogathajtás múltjáról.
– Székelyföldi fogathajtóként hála a jó Istennek három világbajnokságon is volt szerencsém képviselni az országot, ebben az ágazatban háromszor országos bajnoki címet szereztem. Nagyon gyorsan hozzá is fűzöm, hogy mindig úgy tartottam – és ma is azt mondom –, hogy tulajdonképpen csapatmunka ez is, és a csapat alatt nemcsak a humán erőforrást, hanem azokat a lovakat is értem, amelyek igazi sporttársaink ebben a dologban. Ha szabad így fogalmaznom, és ezzel meggyőződésemet fejezem ki: ebben a teljesítményben 60 százalék a lovak és 40 százalék a hajtó szerepe. A hajtó lehet bármilyen felkészült és jó szándékú, ha a lónak nincs meg az adottsága, nincs meg az a tulajdonsága, ami ebben a sportban eredményre tud vezetni, akkor az a ló, mondjuk, szabadidős sportokra vagy hobbira alkalmas, de nem egy komoly próbatétel elé állító versenyre.
Idén lesz 30 éves a romániai fogathajtás, a Román Lovas Szövetség épp egy nemzetközi versenyt szervez Marosvásárhelyen, erre hétvégén kerül majd sor. A romániai fogathajtásban túlnyomó többségben magyar versenyzők vannak, persze a román kollégák is ügyeskednek az ágazatban. Én ezt azzal magyarázom, hogy a magyar vagy a székely ember a génjeiben hordozza a ló iránti szeretetet, a lóval való együttműködési vágyat, amit ha a versenyző jól ki tud aknázni, akkor már várható is az eredmény. A romániai fogathajtás nagyon jó eredményekkel büszkélkedik, az elmúlt években több világbajnokságon is részt vettek székelyföldi, erdélyi versenyzők, a román válogatott huszonegynéhány versenyzőből három világbajnokságon a 9. helyen, tavaly, 2015-ben az 5. helyen végzett. A világbajnokság egy háromnapos rendezvény, ahol van díjhajtás, maratonhajtás és akadályhajtás. Az akadályhajtást tavaly a háromszéki Bartha Eduárd nyerte meg, úgyhogy Székelyföldnek akadályhajtás kategóriában már van világbajnoka.
– Ismereteim szerint mind a Román Lovas Szövetség (Federația Ecvestră Română) vezetőségében, mind a nemzeti válogatottban igen jelentős a magyarok jelenléte, a fogathajtás szakág nemzeti válogatottját kizárólag magyar nemzetiségű versenyzők alkotják. Az oktatás, a művelődés, a politika területén a romániai magyarok külön intézményi keret megteremtésére törekedtek, hogyan látja ezt a sport területére vetítve? Mint élsportoló, klubelnök, rendezvényszervező milyen tapasztalatai vannak a sportágon belüli együttműködés terén?
– A Román Lovas Szövetség első alelnöke Dr. Kelemen Attila egykori fogathajtó volt, aki jelenleg elismert nemzetközi bíró. A Román Lovas Szövetség különböző bizottságainak persze még vannak magyar tagjai, hiszen nagyon sok magyar vagy székely ember hódol most már a lovassportoknak. Azt mindenképpen ki kell hangsúlyoznom, hogy a Román Lovas Szövetség és a fogathajtás között nagyon jó szakmai viszony van.
A lovasklubok közötti együttműködés kapcsán egy általános kooperációról tudnék beszélni. A fogathajtásban az egyéni eredmények számítanak, függetlenül attól, hogy vannak klubversenyek, nagyjából mindenki – ha szabad így fogalmazni – a maga pecsenyéjét sütögeti; minden egyes fogathajtónak a felkészülési programjában a saját egyéni eredménye a legfontosabb cél. Ezért áldoz edzőkre, ezért jár külföldi tapasztalatcserére, akár külföldi edzőtáborokba. Együttműködés természetesen van, de inkább ilyen laza együttműködésről beszélnék, a hivatalos kapcsolattartáson kívül.
– Hogyan látja a székelyföldi lovassport utánpótlásának helyzetét? Melyek azok a szakágak, amelyek kiemelkednek, és melyek azok, amelyeket elhanyagoltak, de érdemes lenne fejleszteni?
– A fogathajtás talán leszállópályán van, és ez elég baj. Itt most a hivatalos fogathajtásra gondolok, tehát háromnapos versenyek, országos bajnokság, Európa-bajnokság, világbajnokság meg ehhez hasonlók… Itt azt is tudni kell, hogy a zsebet eléggé meg kell vallatni, tehát komoly finanszírozó is szükséges. Ahol a székelyföldi lovassport ellenben fellendülőben van, az a díjugratás. Most a versenysportról beszélünk, tehát nem a szabadidős vagy a hobbitevékenységről, a díjugratásba egyre többen kapcsolódnak be, újabb klubok jelennek meg, azt mondom, hogy relatív elég jó létszámmal. Ha csak Hargita megyéről beszélünk, nagyon jól tudjuk, hogy Csíkszeredában és környékén több lovasklub is működik, ahol a versenyzők a díjugratásban érdekeltek, de most már a Gyergyói-medencének is nem egy, hanem két olyan klubja is van, ahol a fiatalok lehetőséget kapnak felkészülni és ebben az ágazatban versenyeken venni részt.
– Korábban említette, hogy a fogathajtásban 60 százalék a ló szerepe, ez az utánpótlás kérdéséhez is kapcsolható: ha a hazai lótenyésztést nézzük, ez mennyiben szolgálja ki a versenysportot?
– A hazai lótenyésztés eléggé érdekes helyzetben van. Míg a tenyésztők fogathajtáshoz tudnak jó képességű lovakat előállítani – elég, ha csak a lipicaira gondolunk, Romániában van a világ legnagyobb lipicai ménese –, addig a díjugratásban használt lovak a román sportlovakon kívül német, holland és különböző nyugat-európai vérvonalból származó kiváló egyedek. Utóbbi tenyészete még nem alakult ki Romániában, sőt inkább azt mondanám, hogy valamelyest gyerekcipőben jár. Nagyon sokan, akik megengedhetik maguknak, külföldről szereznek be erre a sportra alkalmas „társat”.
– A hazai sportmenedzsment vagy utánpótlás-fejlesztés milyen mértékben épít a székelység lovasmúltjára, az évszázadokig fennálló lófőség hajdan kimagasló státusára, a székelységnek mint katonanemzetnek a képére?
– Ha a hazai sportmenedzsment alatt a Bukarestben hozott intézkedéseket értjük, akkor én azt mondom, hogy nem igazán veszik ezt figyelembe. Ha Székelyföldön tesszük fel ugyanezt a kérdést, akkor magától értetődő kellene legyen, lévén hogy a székely vagy a magyar lovasnemzetnek tartja magát. Hargita, Kovászna, kisebb mértékben Maros megye tanácsa sokat próbál segíteni az eléggé költséges lovasprogramok szervezésében. Ez a segítség lehetőséget képez egyfajta utánpótlás-nevelésre is. Persze nagyon fontos a szülői hozzáállás. Ha van szándék a székely fiatalságban a lovassportok felé fordulásra, akkor szinte azt is mondhatjuk, hogy csak a történelmünkhöz kell visszanyúlnunk, hiszen a lóval való munkában érvényesül az a genetikai kód is, amely a lóval való kapcsolatunkból és a katonáskodó múltunkból fakad. Gyakran használom azt a formulát, mondom most is, hogy abból a több mint 25 ezer génből, amit a jó Isten belénk pakolt, több tíz biztos, hogy a ló szeretetére, a lóval való együttműködési szándékra, a ló akár családtagnak való tekintésére van bekódolva.
BAJKÓ TIBOR
1967-ben született Gyergyószentmiklóson.
2005-ben kezdett el a fogathajtással foglalkozni.
Háromszoros országos bajnok kettesfogat-hajtásban (2011, 2013, 2014).
Háromszoros világbajnoki résztvevő (2009, 2011, 2013).
A sportmesteri cím tulajdonosa.
A gyergyószentmiklósi Krigel Sport Klub társalapítója és elnöke.
A Székelyföldi Lovas Ünnep (korábban Gyergyói Lovas Napok) kezdeményezője és főszervezője.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819