Hasonló cikkek
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 2720
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 2720
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
„Nincs a világon olyan, akinek ne lenne szép a szeme” – jelentette ki már a beszélgetésünk elején Lőrincz Eszter fiatal portréfotós. Mitől lesz egy fotó természetes, őszinte, de egyben egyedi is? Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a művészet és az egzisztenciális kérdések között? Mennyire nehéz fiatalként betörni egy telített piacra úgy, hogy a művészi színvonal ne lássa kárát? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ a székelyudvarhelyi alkotóval.
– Hogy került kapcsolatba a fényképészettel? Mikor kezdődött a fotózás iránti vágy?
– Először a művészet iránti szeretetem született meg. A családomnak köszönhetően egész kiskoromtól a kultúra és a művészetek világában élek. 2009-ben részt vettem a nővérem Ünnep című filmjének forgatásán, és beleszerettem abba a világba. Úgy mentem el a kolozsvári filmművészeti egyetemre, hogy az volt az érzésem, ha megtanulom a filmalkotás művészetét, enyém lehet az egész világ. Így kezdtem el tanulmányaimat Kolozsváron, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) film-, fotóművészet és média szakán.
– Életeseményei és tanulmányai alapján közelebb állt önhöz a filmművészet. Mi az oka annak, hogy mégis a fotózás irányába fordult?
– Éppen amiatt, hogy volt szerencsém egész közelről megtapasztalni a filmes világot, rájöttem, hogy nehezemre esik akkora csapattal együtt dolgozni. Azért választottam a fotózást, mert így én lehetek a rendező és az operatőr is egyben. Egyfajta hatalmat ad a fényképezőgép. Ettől függetlenül a film az életem része maradt, mint inspiráció.
– Milyen stílusú képet kaphat az, akiről ön készít portrésorozatot? Miben rejlik személyes, egyedi stílusa?
– Igyekszem nem korlátozódni egyfajta stílusra, minden ember saját színeit, saját atmoszféráját keresem, ezért is örülök, ha kicsit megismerkedhetek az alannyal, mielőtt nekilátunk a fotózásnak. Van, amikor a képi minimumra törekszem, van, amikor a bonyolultabb jelrendszer vonz – ezt a döntést mindig az alany hordozza magában. Néha jól esik túlzásokba esni, szeretem a nagy kontrasztokat. Ma már egészen más a fényképezés, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Elengedhetetlen az utómunka, az egyedi nézőpont. Szinte nincs ma már olyan ember, akinek nem áll rendelkezésére egy eszköz, amivel fényképezhet. Ha felkérnek mint fotóst, sokkal többet várnak el, mint egyszerű dokumentációt. Próbálok olyan pillanatokat elkapni, amiben benne van a fotózott alany egyénisége olyan finomságokkal, amelyeknek sokszor ő maga sincs tudatában. Az én fotóim talán kicsit őrültebbek, nem mindig hagyományosak. Szeretek kísérletezni, szabályellenesen komponálni, vagy épp túlexponálni bizonyos helyzetekben.
– Milyen képeket készít legszívesebben?
– Fontosnak tartom, hogy kipróbáljak mindent, amit ez a szakma nyújt, éppen ezért vállalok esküvői, kicsengetési és divatfotózást is. Nagy vágyam szülést, otthonszülést fotózni, erre még nem volt lehetőségem, de remélem hamarosan lesz.
A kedvenc témám a csillogó szemű gyerek. Ennek az egyik oka az, hogy a legelső és legkedvesebb modellem a három kisebb unokahúgom volt. Ők ösztönöztek a fejlődésben, és a róluk készült fotóim a legszebbek. Nem szeretnék elcsépelt szavakat használni, de egyértelmű, ha igazi pillanatot akarsz elkapni, akkor az a gyerekekkel a legegyszerűbb. Mikor közeli portrét szeretnék, megmutatom nekik a fotókat, hogy legyenek tisztában vele, hogy fotózom őket, és olyan tisztán, természetesen néznek a kamerába, hogy nincs szükség további utasításokra. Nincs bennük sallang, maszk, szégyenérzet. 
– Munkássága több évre tekint vissza, mégis csupán egy éve van honlapja, néhány hónapja pedig a közösségi média oldalán is képviselteti magát. Miért csak most? Eddig hol voltak láthatóak a képei?
– Az én esetemben a tanulási időszak eléggé elhúzódott. Úgy éreztem, nagyon sokat kell fejlődnöm ahhoz, hogy elérjek egy olyan szintet, amelyet érdemes megosztani az emberekkel. A másik ok, hogy úgy éreztem, Udvarhelynek egyébként sincs szüksége még egy fotósra, sok nagyon jó fotós tevékenykedik ebben a pici városban. Nekem viszont szükségem van Udvarhelyre, úgyhogy nem volt más választásom.
– Mit gondol, milyen lehetőségeket rejt magában Székelyudvarhely? Vannak olyanok, akik igénylik azt a fajta látásmódot, amit ön tud nyújtani?
– Jelenleg két városban élek: Kolozsváron és Székelyudvarhelyen. Székelyudvarhelyen több ember ismer már engem, a fotóimat, úgyhogy itthon egyelőre sokkal több a munka, Kolozsvár egy kicsit hosszabb távú projekt. Udvarhelyhez képest Kolozsváron pezseg az élet, a kultúra, úgyhogy ott inspirálódok, feltöltődöm, és Udvarhelyen dolgozom.
– Milyen rövid és hosszú távú tervei vannak? Hogyan pezsdíti majd fel Székelyudvarhely életét?
– Egy fecske nem csinál tavaszt. Sokkal több kell a felpezsdítéshez. Igyekszem képességeim és lehetőségeim szerint, saját egyéniségemen átszűrve megmutatni a világnak szűkebb és tágabb közösségem kincseit. Mindig érdekelt az alkotó és az alkotott tárgy kapcsolata, ezért nemrégiben egy izgalmas projektbe kezdtem, melynek célja egy olyan Erdély-szintű portrésorozat megalkotása, amely megörökíti Erdély ősi mesterségeit. Azt tervezem, hogy az elkövetkező két-három évben bejárom először a Székelyföld, majd Erdély különböző területeit, és felkutatom azokat a mesterembereket, akik életvitelszerűen, mindennapi munkaként folytatják az ősi kézművesmesterségeket. Ennek a projektnek a célja, hogy egyrészt megismertesse – vagy eszükbe jutassa – az emberekkel ezeknek a mesterségeknek a létezését, ugyanakkor méltó emléket is állítson azoknak.
LŐRINCZ ESZTER
Lőrincz Eszter 1992. július 8-án született Székelyudvarhelyen.
A székelyudvarhelyi Artera Alapítvány kulturális menedzsere.
Képeit kiállították a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban, a Mozgásban című kiállítás keretében.
2011-ben Design and Design díjat nyert.
Dolgozott már együtt a Selected Bagsszel és a Helviennel.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819