Hasonló cikkek
Tusnádfürdőről jöttem, mesterségem címere környezetmérnök. Tréfát félretéve: tanulmányaimat a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) környezetmérnöki szakán végeztem Csíkszeredában. Az egyetem befejezése után sikerült elhelyezkednem egy magyarországi cég erdélyi leányvállalatánál, amelynek szakterülete a szennyvíztisztítás, a szennyvíz kezeléséhez szükséges vegyszerek gyártása és forgalmazása volt. Mi sem kell több egy frissen végzett mérnöknek, mint egyből a szakmába pottyanni és habzsolni a tudást, gyűjteni a tapasztalatot. Egy álomnak tűnt. A dolgok ott kezdtek változni, amikor az elvárások megkerülték az átadott információ és tudás mennyiségét. Egy szó, mint száz, a cég nem a „kicsi kutya nagytól tanul” elven működött, ez a fajta hozzáállás a cég részéről pedig folyamatos belső kudarcokba sodort engem, amit egy idő után már nem bírtam elviselni. Másfél év után felmondtam.
Egyre több ismerősöm, barátom indult neki a nagyvilágnak szerencsét próbálni, kíváncsiságtól vagy kalandvágytól vezérelve, jobb élet reményében, és így tovább. Úgy gondoltam, egye fene, én is belevágok (akkor még egyedül, mert a párom utolsó éves mesteris volt, nem hagyhatta ott a tanulmányait). Néhány év külföldi meló, aztán uzsgyi haza. Mindig is ez volt az elképzelésem: bükkfejű székely leánykaként még csak azért is itthon élni.
Sosem voltak túlzottan nagy álmaim, az egyszerű és nagyszerű elvét vallom, de úgy éreztem, hogy szükség van erre a változ(tat)ásra, különben betokosodok, besavanyodok, és taposom majd én is a malmot egy életen át.
A felmondásomat követően, rövid időn belül találtam egy nagyon jó ajánlatot. Egy hétre rá már utaztam is Karintiába, Ausztria legdélebbi tartományába, ahol közel egy évig vigyáztam négy csemetére (egy négyéves és három 2,5 éves kislányra). Nagyon szerettem, sok mindent megtanultam, például azt, hogy mit hogyan vagy épp mit hogyan ne csináljak majd a saját portámon belül. Sok szempontból megváltoztatott az az időszak. Jelentősen bővült a rálátásom a világra, az életre, a „halak mozgására”. Új embereket ismertem meg a világ minden tájáról, ami eszméletlenül jó érzés volt egy magamfajta falusi lánynak. Németet tanultam, és az angolomat is sikerült használható formába önteni. Ez idő alatt talán egy dolog nem változott, éspedig az elhatározás, hogy külföld csak átmeneti időszak, aztán a nagybetűs életnek majd otthon rugaszkodom neki. Szerencsére ez volt a hozzáállása a páromnak is, így kisebbnek láttam az esélyt, hogy végleg kint ragadjunk.
Második nekifutamodás, immár kettesben
Az osztrák kiruccanást fél év otthon töltött időszak követte, az utolsó négy hónap azonban már kényszerpihenő volt, otthonról próbáltunk munkát keresni, kiszűrni a gyanús munkaközvetítő cégeket. Elég sok kellemetlen tapasztaltról, átverésről hallottunk, úgyhogy nagyon megválogattuk az ajánlatokat. Nagy reményt fektettünk egy budapesti közvetítőcégbe, amelyet egy ismerősünk ajánlott, aki jó néhány barátjával általuk utazott ki Skóciába. Szerencsére végül mégsem döntöttünk a cég mellett, és mint utóbb kiderült, nagyon jól tettük, mert az ismerősünk eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Nincsenek véletlenek, én azt mondom.
Amikor terveztük, hogy merre és hogyan, mindketten amellett voksoltunk, hogy bárhová az Egyesült Királyságban, csak Londonba ne (drága, zsúfolt, sokféle ember megfordul ott stb.). De ember tervez, Isten végez – ahogy mondani szokták –, és épp London kellős közepében lyukadtunk ki. Azon szerencsések közé tartoztunk, akik úgy jöttek ki, hogy lakásuk és munkájuk volt. A négy hónapos keresgélés után hirtelen ölünkbe csöppent egy biztos ajánlat, és így, immár a párommal, nekivágtunk a kalandnak. Egy kedves ismerősön keresztül kaptunk munkát egy szállodában, a párom azóta is ott dolgozik portásként. Szereti, és talán nem is lehetne jobb helyen, hiszen korrekt a munkabeosztása, kellemes a társaság, és a fizetése mellett a borravaló is számottevő. Nálam nem volt ilyen fényes a helyzet. Takarítói karrierem csupán három hetet tartott, mert egy nagyon csúnya íngyulladást kaptam, ami miatt három hónap kényszervakáción voltam (megsúgom, nem egy olcsó mulatság). Természetesen ennek az időszaknak is megvolt a maga haszna: megtanultuk úgy beosztani a pénzt, hogy „ettünk, ittunk, mulattunk”, és még félre is tudtunk tenni belőle. Lemesteriztünk az élet iskolája pénzgazdálkodás szakán.
Júliustól egy magyar büfében dolgozom, milyen ironikus, hogy a kontinens másik végére kellett utazzak ahhoz, hogy megsüssem életem első lángosát. Rengeteg embert megismertem, magyarokat és külföldieket egyaránt, és sokadszorra is rá kellett jönnöm, hogy milyen kicsi is a világ.
„Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember”
Mit szűrtem le eddig a külföldi életről? Egy: az idő rohan. Ma kell cselekedni. Kettő: az első lépés a legijesztőbb, legnehezebb, aztán még ha néha döcögősen is, de haladunk előre. Három: álmodni, merni kell, és utána cselekedni kötelező.
Amilyen félve indultunk neki Londonnak, hál’ istennek pont olyan jól hozzászoktunk. Az emberek segítőkészek, mosolygósak. Sok gyönyörű park van (ott picit lehet „időutazni” az otthoni tájakra). Drága a megélhetés, de az anyagiakat jól beosztva még így is „úri módon” lehet élni. Minden összevetve, az angol főváros egy élhető város.
Nagyon szépen mondta Böjte atya: „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember”. Ez így is van, nagyon sok múlik azon, hogyan állunk a dolgokhoz. Nem kis energia és munka meglátni mindenben a hasznosat, de nagyon megéri!
Dolgozni kell itt is. Nem kicsit, sokat. De tudjuk legalább, hogy építget(het)jük az otthoni élet alapjait, és bizony az elképzeléstől a megvalósításig tartó intervallum – kellő hozzáállással – jelentősen lecsökkenhet a külföldi munka révén. Emellett új dolgokat lát az ember, más kultúrákat ismer meg, nyelveket tanul, tapasztalatot gyűjt, és ezt mind kamatoztatni lehet a későbbiekben.
Keményen, kitartóan, okosan dolgozva mindenki meg tudja valósítani az álmait. Itt is, otthon is, bárhol a nagyvilágon, csak az nem mindegy, hogy mennyi idő alatt. Mi ezért döntöttünk a néhány év külföld mellett. Én mindenkinek csak azt tudom mondani, hogy tessék lépni önmagunk, álmaink fele és Élni.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819