Főoldal / Ehejt / Szeretik a hasukat

Szeretik a hasukat

Bárhonnan is érkezik valaki a Székelyföldre, az érintetlen táj, a hegyek, a fenyvesek látványa mellett a helyi gasztronómia minden bizonnyal a legnagyobb élményei közé kerül. Noha a helyiek elmondása szerint ezen a téren azért még lenne fejlődnivaló, abban mégis egyetérthetünk: a székelyföldiek mind szeretik a hasukat. Ízlelőbimbók: vigyázz, kész, rajt!

 

Sándor Barna gasztroblogger igazi ínyencnek tartja magát, imádja a gasztronómiát, az új gasztrotrendeket, a hazai és nemzetközi ízeket, a gourmet-fogásokat, a megmagyarázhatatlan ízeket és a kis nüanszokat, amelyektől egy étel költeménnyé válik. Elmondása szerint Gasztrománia elnevezésű  blogjának írásában és a gasztronómia iránt tanúsított szeretetében az vezérli, hogy egyrészt minél többféle ételt megkóstolhasson, másrészt bejegyzései formájában egyfajta perspektívát nyújtson az itthoni vendéglátó-egységek vezetőinek.

„A 2008-as évtől kezdődően tudatosan kezdtem listába gyűjtögetni olyan magyarországi, romániai, de külföldi éttermek neveit is, amelyeket érdemesnek találtam a kipróbálásra. Mondhatjuk úgy is, hogy gasztrobakancslistát készítettem. (…) A másik célom megmutatni a hazai vendéglátósoknak, hogy nem feltétlenül kell hatalmas változtatásokat eszközölni, vagy óriási anyagi áldozatokat hozni azért, hogy normális színvonalú étkeket állíthassanak elő vendégeik számára.

Az írásaimban igyekszem a pozitív dolgokra fektetni a hangsúlyt. Semmiképp sem az a cél, hogy egy adott helyet lehúzzak, vagy negatív kritikával illessek. Például soha nem ítélek első látogatásra. Egy bizonyos helyre több alkalommal is visszatérek, pontosan azért, hogy megfelelő véleményt formálhassak róla” – mesélte a gasztroblogger, akinek igazi szívfájdalma, hogy Székelyudvarhelyen nincs olyan étterem, ahová szívesen elvinné például egy idegen városból érkező barátját.

Sándor Barna konkrét javaslatokat is megfogalmazott a felzárkózás reményében, véleménye szerint fontos változtatás lehetne, ha a minőségi alapanyagok beszerzése érdekében az étteremtulajdonosok megpróbálnának hosszú távú kapcsolatokat kiépíteni hazai termelőkkel, és tartanák a lépést a technológiai újításokkal is.

Amennyiben felkeltettük érdeklődésed, cikkünket itt olvashatod tovább.

gasztromania2

 

A jó étel titka a természetes alapanyag – vallja Bíró Boér Attila, az Erdélyi Népi Ízőrző Lovagrend egyik alapító tagja, aki már gyerekkorában kapcsolatba került a főzés tudományával. A hagyományos ételek mestere a valódi, hamisítatlan ízek szeretetéről, konyhai „titkokról”, ízekről mesélt a Morfondír.ro-nak.

„Szeretek enni, így muszáj volt megtanulnom főzni is” – kezdte beszámolóját hatalmas egyszerűséggel és alázattal az ízőrző, majd így folytatta: „18 éve a Földváry Károly Hagyományőrző Huszár bandérium kapitánya és az erdélyi huszárság tábori szakácsa vagyok. (…) A történet úgy kezdődött, hogy a baráti társaságból többen lovagolni jártunk, és mindig vittünk valami ennivalót: egy kis szalonnát, kenyeret, aztán került egy bogrács, abba valami… A csapattársaknak feltűnt, hogy nekem áll a legjobban a kezemben a fakanál, és így találkozók alkalmával, amikor több bandérium összegyűlt vagy hadjáratokon többször is megkértek, hogy főzzek, mert egész jó az íze az ételnek. Most már úgy vagyok, hogy amikor meglátnak a huszárok, akkor mondják, hogy kapitány úr, a nyálelválasztás megindult!”

Bíró Boér Attila nemrég tagja lett a Magyar Népi Ízőrző Lovagrendnek, úgy érzi, húsz év munkáját díjazták ezzel az elismeréssel.

„A feladat eddig is megvolt, de most már kötelesség is: átadni a fiataloknak a népi ízeket. Ne bolti ízesítőkkel tömjék tele az ételt, hanem hamisítatlan, otthoni aromát adjanak neki, amit gyermekkorában mindenki megszokott, és szívesen emlékszik vissza rá. Ezt kell mi továbbadjuk, és feladatunk, hogy minél több fiatalt odaállítsunk a fakanál mellé” – hangsúlyozta a népi gasztronómia szerelmese.

Bíró Boér Attila cikkünkben néhány gasztronómiai titkot is elárult.

izorzo-lovagrend2

 

Balázs Hunor, a Főnix Konyha arca és szakácsa Budapesten tanulta a mesterséget, azonban azt vallja: a szakács szakmára külön igaz, hogy az ember holtáig tanul. Pályafutása alatt több magyarországi étteremnél is dolgozott már, honvágya azonban hazahúzta Székelyudvarhelyre.

„A Főnix Konyhának, bár az erdélyi ízvilágot szeretné bemutatni és megragadni, mégis azt mondhatom, hogy az újítási vágy a legjellemzőbb eleme. (…) A műsoraim előtt a recept-összeállításnál igazából próbálom megálmodni, hogy mivel lehet egy kis pluszt csempészni az adott ételbe. Szeretném a nézőket kimozdítani a megszokott rántott szeletek, sajtos karajok, flekkenek világából. Ezek is mind nagyon finom ételek tudnak lenni, de úgy gondolom, fontos megismerni más elkészítési módokat is. A fűszerezés tekintetében jó lenne továbblépni a só-bors kombinációján. Vannak, akik azért nem vágnak bele új ízek kipróbálásába, mert nem is tudják, hogy mennyire egyszerűen hozzá lehet ma már jutni különböző fűszerekhez. Nekem például otthon külön kis fűszerkertem van, amit előszeretettel gondozgatok, és ezt egy kis odafigyeléssel bárki meg tudja teremteni magának” – tudtuk meg a fiatal szakácstól.

Balázs Hunor attól sem torpan vissza, ha a kamera elől a nagyközönség elé kell kiállnia: látványkonyhában többször főzött már ínyencségeket a helyi érdeklődők számára.

Ha szeretnél többet tudni a Főnix Konyha szakácsáról, olvasd tovább cikkünket.

13713417_1033313313372218_879501797_n

 


A Milyenek a székelyföldiek? elnevezésű karácsonyi számunk Szeretik a hasukat című kategóriájába a teljesség igénye nélkül a Morfondír.ro hetilapban megjelent írásainkból szemelgettünk. Ismersz olyan személyt, aki a gasztronómia szerelmese, és számottevő eredményeket is elért már ezen a területen? Javaslataidat bátran elküldheted kommentben vagy az office@morfondir.ro e-mail címre.

Olvasta már ?

Új energiákat hazahozni, nem a hírt, hogy odakint milyen jó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük