Hasonló cikkek
Szakács Eszter birodalmában a vidám színek, a játékos formák, a melegedő viasz illata uralkodnak szívmelengető harmóniában. A gyergyóalfalvi lány batikolt dísz- és használati tárgyai messze földre eljutnak, talán nem véletlenül: egyedi alkotások ezek, nincs két egyforma darab közöttük, de ugyanolyan bájosak, játékosak mind. Eszterrel a batikolás folyamatairól, a munka láthatatlan részéről, véletlenekről és dédelgetett álmokról beszélgettünk, mindeközben egy készülő táska szín- és mintavilága született meg a művész keze nyomán.
– Mióta van jelen életedben a batikolás?
– Nagyon régen, gyermekkoromban kezdődött a textilekkel való foglalkozásom a szüleim indíttatására, akik iskola utáni művészeti foglalkozásra írattak be Budapesten, ahol akkor éltünk. Ők fedezték fel bennem a hajlamot, sőt édesanyám elbeszélése szerint már az óvónénim felhívta a figyelmüket, hogy ennek a kislánynak valami művészettel kapcsolatos dologgal kell foglalkoznia, annyi türelme van!
Ott a művészeti foglalkozáson lehetett szakot választani, kipróbáltam a textilezést, és már nagyon korán megtetszett a színes fonalak, anyagok sokasága: babákat varrtunk, bogoztunk. Később is kitartottam a művészeti iskola mellett, és amint volt rá lehetőség, beiratkoztam textil szakra mellékszakként, majd érettségizhettem is belőle. Először tizenkettedik osztályban batikoltunk, a tanárnő elmondta, hogy milyen felszereléseket vigyünk, de nem tudtuk előre, hogy mit fogunk csinálni. Nekem annyira megtetszett akkor, hogy kitartok mellette azóta is, ennek már kilenc éve. Voltak olyan periódusaim az egyetemi évek alatt, amikor nem foglalkoztam vele, de aztán a diplomamunkám ott is nemezelésből, tértextilből és batikolásból állt.
Az, hogy termékeket készítsek belőle, fokozatosan alakult ki, próbáltam megkeresni azokat a festékeket és azt a technikát, amivel nemcsak dísztárgyak, hanem tartós használati tárgyak is készülhetnek, jó minőségben. Ez hosszas kísérletezés volt, két éve csinálom, és az első másfél év a próbálkozások időszaka volt. Most már egy varrónő is besegít, de a többi folyamat az én feladatom: a tervezés, az anyagbeszerzés, a festés, a szabás, a varrás, majd a fotózás és végül az értékesítés, a marketing, a csomagolás és a postázás. Tervben van, hogy felosztom a munkát, hiszen addig, amíg egy tárgy gondolatban megszületik és elkerül a tulajdonosához, olyan hosszú utat kell bejárjon, ami nem egy embernek való. Az a célom, hogy én csak a tervezéssel kelljen foglalkozzak.
– Honnan érkezik az ihlet a munkáid sokféleségéhez?
– A mindennapi élet impulzusaiból, élményeiből táplálkozom, közel lakom a hegyekhez, sokat járok kirándulni, így megjelenik az erdő, a növényvilág a munkáimon, ezenkívül a keleti kultúrák gyermekkorom óta megmagyarázhatatlanul vonzanak, a keleti népek motívum- és színvilágából is inspirálódok.
Színek tekintetében a megrendelő is dönthet akár, nem mondhatnám, hogy van egy sajátos színvilága a munkáimnak, hiszen minden színt, árnyalatot kipróbálok.
– Munkáidat online értékesíted, hogyan alakult ki ez a rendszer?
– Rögtön az elején nyilvánvaló volt, hogy így lesz, abban nem is gondolkodtam, hogy vásárokra járjak, mert az sok időt elvesz,valamint kell legyen egy készlet, amellyel meg tudok jelenni. Így rendelésre dolgozom, ha van időm, akkor pluszba is azért, hogyha valaki nagyobb mennyiséget szeretne, vagy rövid időn belül szeretne valamit, akkor azt tudjam kiszolgálni. Online nagyon sok embert meg lehet szólítani, nem úgy, mint egy vásárban, ahol a helyiek és jó esetben néhány turista látja a termékeimet. Nyilván nagy erőfeszítésbe kerül kialakítani ezt a rendszert, mert az interneten óriási a választék, és nehéz kitűnni a tömegből, viszont így annak ellenére, hogy nem találkozok a vásárlóval, úgy érzem, sokkal bensőségesebb kapcsolat alakul ki, mert kicsit megismerem a személyiségét azáltal, hogy kommunikálunk, valamint pontosan el tudja mondani, hogy mit szeretne, mi áll hozzá közelebb. Nekem nagyon tetszik, hogy kicsit én is benne vagyok, és a megrendelő személyiségét is tükrözik a munkáim.
– Mit rendelnek általában a vásárlóid?
– Elsősorban én találtam ki, hogy miket szeretnék, illetve miket tudok készíteni, mert kezdetben nem nagyon tudtam varrni. Azzal kellett kezdjem, hogy megtanultam varrni, eleinte párnákat, majd ezeket bonyolultabb formában, és aztán következtek a táskák. De nagyon sokszor a megrendelők hozták az ötletet, így kezdődtek a kísérletezések. Nagyon sok termék úgy jött be, hogy valakinek a kérésére született. A hulladékokkal, kisebb anyagdarabkákkal hajcsatokat, hajgumikat díszítek.
– Most mi készül éppen és hogyan?
– Egy táska készül, narancssárga, zöld, lila és rózsaszín árnyalatokban.
A folyamat azzal kezdődik, hogy a textilt kimosom, hogy minden kémiai vegyületet eltávolítsak belőle, és hogy a mosással elnyerje a végleges méretét, mert mosáskor picit összemennek ezek az anyagok. Kivasalom, kiszabom, felrajzolom a mintát, hogyha nagyon egyszerű, akkor ez a folyamat kimarad, utána kifeszítem a keretre az anyagot. Ezután viasszal felrajzolom a mintát, ehhez viaszpipát és tojásíró kesicét használok – ez utóbbival a nagyon vékony vonalakat tudom meghúzni. A viasznak nem kell száradási idő, azonnal megfagy, ahogy az anyaggal találkozik. Jöhet a festés: tartós textilfestékkel dolgozom, négy színem van, piros, sárga, kék és fekete: ebből keverem ki az összest. A festéket több rétegben viszem fel, hogy a szín legyen intenzívebb, mert első festés után a fehér vászon színe átüt rajta. Száradás után a színek kivilágosodnak, ezért kell több réteg: sok időbe telt, amíg kikísérleteztem ezt, eleinte sok meglepetés ért. A viasz megtartja a festékeket, nem folynak össze a színek, viszont a vele való rajzoláskor nem szabad hibázni, mert ha rácseppen egy nem kívánt felületre, semmivel sem lehet eltávolítani. Miután megszáradt a festék, vegyi anyagokkal fixálom a színeket, majd kiöblítem az anyagot és újságpapírral levasalom róla a viaszt. Ezután következhet a varrás.
Ez a technika, amivel én dolgozom, teljesen eltér a hagyományos jávai batikolástól, ott az anyagot, amit megviaszoznak, belemerítik egy festékfürdőbe, ahogy megszárad, ismét rajzolnak rá, majd újra megfestik, a sötét színektől haladva a világosak felé. Az egy hosszabb és sokkal időigényesebb folyamat, amit én végzek, az ennek a felgyorsított változata.
– Mennyire lehet elválasztani a munkát és a mindennapi életet a te esetedben? Mit jelent számodra ez a tevékenység?
– Mindig is szerettem volna, hogy a művészetnek köze legyen a munkámhoz, de annyi negatív visszajelzést, elbátortalanítást kaptam, miszerint ebből nem lehet megélni, hogy jó ideig dédelgetett álomnak tűnt csupán. Kipróbáltam egyebet is, de a sors mégis úgy hozta, hogy ki tudott alakulni, hogy ezt csinálhatom. Ez nekem egyszerre hivatás és kikapcsolódás is, hiszen az alkotás folyamata nagyon megnyugtató. Festés közben olyan belső nyugalom van bennem, ami nehezen hasonlítható össze bármi mással. Most már tudom: ez így kellett történjen, járom az utamat, és vannak terveim a jövőre nézve. Szeretném fejleszteni magam és a brandet, hiszem, hogy lesznek fokozatok, amiket meg tudunk lépni.
SZAKÁCS ESZTER
- 1989-ben született.
- 2000–2008 között a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum diákja volt, majd a Temesvári Nyugati Egyetem iparművészeti karán textil–design szakon tanult. Mesterképzésen tájépítészetet tanult a Temesvári Bánáti Állatorvosi és Növénytani Egyetemen.
- Fontosabb kiállításai:
2016: Jegyzetek a jövőről – Hargita megyei képzőművészek kiállítása a Megyeháza Galériában, Csíkszereda, csoportos kiállítás
Gyergyóalfalvi Művészek Állandó Tárlata, 2015
Ariadnae XIX. Nemzetközi Textilkiállítás, csoportos kiállítás, Marosvásárhely
X. Vadárvácska Alkotótábor, Gyergyóalfalu, 2013
XI. Vadárvácska Alkotótábor, Gyergyóalfalu, 2014
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819