Főoldal / Ehejt / Tálcán kínált személyes adatok – kutathat-e utánunk a munkaadó?

Tálcán kínált személyes adatok – kutathat-e utánunk a munkaadó?

Jogszerű eljárásnak minősíthető-e, ha a munkaadó valamely alkalmazottjának magánélete és múltbéli személyes ügyei után kutat? Ily módon szerzett információkra hivatkozva vissza lehet-e utasítani a meghirdetett munkára egyébként alkalmas munkavállalót? Egy állásinterjún az alkalmazó mennyire érdeklődhet a jelentkező magánéletének részleteiről? Mit kell, valamint mit nem kell elmondani egy állásinterjún? Kell-e válaszolni azokra az indiszkrét kérdésekre, melyek kizárólag a munkavállaló magánéletére vonatkoznak? Az ezekre és az ehhez hasonló kérdésekre adott válaszok igen fontosak lehetnek mind a munkaadó, mind az alkalmazott szempontjából.

 

A Facebook, a Twitter, a Flick, a GoogleBuzz, az Instagram és egyéb, igen népszerű közösségi portálok igénybevételével és a profiloldal megosztásával, de egyszerűen a keresőszolgáltatások révén is rengeteg azonosító adatot adunk meg észrevétlenül magunkról. Annak ellenére, hogy az uniós irányelvek értelmében a felhasználó eldöntheti, hogy a feltöltött adatok közül mit tesz nyilvánossá, gyakorlatilag ez pontosan fordítva történik: minden nyilvános, a felhasználó pedig azt döntheti el, mit akar elrejteni. Az online világban hagyott virtuális lábnyomunk egyre nagyobb, egyre többet árul el rólunk, és egyes esetekben ostorvégként csap vissza a felhasználókra. Emberek százmilliói használják az interneten található „ingyenes” szolgáltatásokat, amiért lényegében a személyes adataikat adják cserébe, azzal fizetnek, és nem tudatosítják magukban, hogy személyes adataik jelentős értékkel bírnak a szolgáltató számára.

A Facebook- és később az Instagram-őrület odáig fajult, hogy életünk nagy pillanatait előbb osztjuk meg a virtuális térben szörfölő barátainkkal, mint a mellettünk ülő szüleinkkel, nagyszüleinkkel. Ezáltal vállalva azt is, hogy a közzétett információk – mint már említettem –  teljes nyilvánosságnak örvendenek. És ez lassan természetessé vált… Ennek következményeiért mindenki maga a felelős, még akkor is, ha az éjszakai heves szórakozás és alkoholfogyasztás közepette készült fotósorozatok meggondolatlan, akár barátaink általi feltöltésekor ez eszünkbe sem jut. De ezeken a képeken és hangulatjeleken kívül is hagyunk magunk mögött olyan információkat, amik fontos dolgokat árulnak el kilétünkről.

Ezt kihasználva nem titok, hogy az állásinterjút megelőzően egyre több cég közösségi médiás profil alapján személyiségprofilt készít a jelentkezőről. Sőt az is megesik, hogy a barátkéréssel és annak elfogadásával hozzáférhetővé válnak nem nyilvános információk is, melyekre nyilván alapozhatja döntését a munkaadó. Mivel önként, tálcán kínáljuk magunkról az információkat, miért ne nézhetne alkalmazottai után a munkaadó, azok megbízhatóságát tesztelve ezzel? Végeredményben csak olyan dolgot művel, amire bárki másnak is lehetősége lenne.

 

Mit mond erről a román jogszabály?

Értelemszerűen egy állásinterjún nemcsak a szaktudást kérik számon. A munkavállaló rátermettsége, határozottsága, egyszóval egyénisége az, ami végül segít a munkaadónak a döntéshozásban, ezért is mondják, hogy a munkaadó és a munkavállaló között jóval a munkaszerződést megelőzően kialakul egy viszonylag kölcsönös érdeklődés, ismeretség.

Bár a Munka Törvénykönyve világos és határozott vonallal kellene elválassza a magánéletet a közélettől, a következőképpen fogalmaz: az egyéni munkaszerződés megkötése a szakmai ismeretek és a személyes készségek előzetes vizsgálatát követően történik – 29. (1) cikkely.

De mit is jelent valójában a személyes készségek felmérése? Elméletileg a munkavállaláshoz elengedhetetlenül szükséges személyes kompetenciák és készségek felméréséről van itt szó. Ezt „pontosítja” a Munka Törvénykönyvének következő cikkelye is, miszerint a személyes készségek és kompetenciák felmérésének kizárólagos célja csakis a szóban forgó állásra való alkalmasság vizsgálata lehet. Ebből kifolyólag pedig pontosan az említett törvénykönyv az, ami megnyitja a kaput, és esetleges visszaélésekre ad lehetőséget a munkaadóknak. A munkatapasztalattal nem rendelkező, kezdő munkaerőt kereső ajánlatra jelentkezőket tehát szinte kizárólagosan ezen kompetenciák felmérésével vizsgáztatják, itt a törvénnyel való visszaélés aránya is sokkal nagyobb.

Ami a munkaidőben történő megfigyeléseket és az alkalmazottak magánéletének tiszteletben tartását illeti, meg kell említenünk a híressé vált Bărbulescu v. Románia ügyet is, amikor is a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága döntésében kihangsúlyozta, hogy a munkaadónak nem áll jogában alkalmazottait munkaidejükben korlátlanul követni és ellenőrizni, de kivételes esetek erre feljogosíthatják őt. Pontosan azért, mert továbbra is létezik, és nem szűnik meg a munkahelyen az alkalmazottak magánélete.

 

Indiszkrét kérdés vagy csak alkalmassági vizsgálat?

Példának okáért vegyünk két egyszerű, magánéletre vonatkozó kérdést, melybe belemagyarázható a betöltendő munkakörre való alkalmasság:

  • Házasságban él?/Élt már házasságban? – a kérdés nyilvánvalóan az alkalmazott magánéletére vonatkozik. Az Amerikai Egyesült Államokban ez határozottan egy jogellenes kérdés, hiszen a válaszból kiderül az illető szexuális beállítottsága is. Romániában ezzel szemben jogszerűsége azzal magyarázható, hogy a munkaadó ezáltal arra kíváncsi, mennyire elfoglalt személyről van szó, esetleg alkalmas-e rugalmas munkaidőre.
  • Milyen vallású? – a kérdés ebben a formában Romániában sem megengedett. Azonban az a kérdés, hogy vasárnap hajlandó-e dolgozni, és ütközik-e elvi kérdésekbe, ha behívják a munkahelyre, már megengedett. De tulajdonképpen a kérdés ebben az esetben is a vallási elköteleződésre irányul.

Összegezve és válaszolva az elöljáróban megfogalmazott kérdésekre, sajnos igen szellős és megengedő a törvény a munkaadók javára. Természetesen a túl indiszkrét és a nyilvánvalóan hátsó szándékkal intézett kérdéseket bátran vissza kell utasítani, ellenben, mint ahogy a fentiekben is láthattuk, egy jól megfogalmazott kérdés megválaszolása nehezen kikerülhető.

Olvasta már ?

Új energiákat hazahozni, nem a hírt, hogy odakint milyen jó

2 hozzászólás

  1. Ha úgy döntök, hogy feltöltöm a magánéletem az internet különféle platformjaira, akkor azt is vállalnom kell, hogy egy egyszerű google kereséssel ezek az infók el is érhetők. Akinek nincs annyi sütnivalója, hogy álláskeresés közben egy jó profilt mutasson magáról a piac felé, az meg is érdemli, hogy elessen egy adott munkától.

  2. érdekes felvetés, sok kérdést felvet. példának okáért: van joguk azt puhatolózni, hogy akarok-e gyereket? etikusnak nem etikus, de elég gyakori kérdés női jelöltek esetében.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük