Főoldal / Ehejt / „ÚjROLE lehet kezdeni”

„ÚjROLE lehet kezdeni”

Idén 29 évet töltenek. Februárban elbúcsúztak, áprilisban, a Pille-film bemutatását követően könnybe lábadt szemmel meghajoltak az állva tapsoló közönség előtt. Heten…

Négyen maradtak a régi tagok közül, mostantól ez amolyan négyes fogat – mondják –, az előadásokon/koncerteken pedig Bodor Emese is besegít, amikor teheti. És nem állnak meg. A zenéért, a közönségért, a dalokért, azért mert ez az életük…

Nagy Tivadarral, Nagy Edinával és Sántha Zsuzsánnával a természetben való zenélés varázsáról és az általa adott szabadságról, az újszerű közösségi finanszírozású kampány eredményeiről, valamint meghatározó döntésükről beszélgettünk.

 

– Tavaly nyáron álmodtatok egy nagyot, és kiköltöztetek a Nagyhagymás lábaihoz. Milyen érzés volt a zárt stúdió helyett a szabadban, zöld fűvel a lábaitok alatt, fenyveseknek zenélni? Otthon éreztétek magatokat ebben a környezetben?

S. Zs.: De még mennyire. Ha egy szóban kellene elmondanom az élményt, akkor a szabadság jut először eszembe, minden kerek volt, mindenki ott volt, nem szóltak a mobiltelefonok, nem kellett egyébre figyelni. Egyszerre voltunk ott heten, körben ültünk, mindenki a másik szemébe tudott nézni, nem volt kommunikáció a közönséggel, de egymással annál inkább.

N. E.: Az egész nap a zenéről szólt. Reggel felkeltünk, kimentünk a hegyre, estig zenéltünk. Zöld fű a talpunk alatt, az ég felettünk, zümmögtek a méhek, esett az eső, hét ágra sütött a nap…

N. T.: Mindig úgy gondoltam, hogy a zenénk folyamatos visszajelzésen alapszik, tehát szükséges az állandó kommunikáció a közönséggel. Kicsit tartottam attól, hogy mi lesz, ha kimegyünk a természetbe, nincs közönség, nincs visszajelzés, és még csak nem is a megszokott stúdiókörülmények között dolgozunk, de érdekes módon az a hangzás, ahogy szárnyra keltek a dalok, egy olyan végtelen szabadságérzetet, egy olyan szárnyaló, semmihez sem mérhető lendületet adott a daloknak, nekünk, ami felülmúlta minden reményünket.

Azt szokták mondani, hogy technikailag az ideálishoz közel álló stúdió az, ahol nincsenek visszaverődések, állóhullámok, teremrezonancia, és végtelenül magas, hogy ki tudjon benne bontakozni a hang. Na de mi lehetne magasabb, mint a napsugaras ég, és mi lehetne szebb, mint az a visszaverődés, amit egy erdő, egy patak vagy egy domboldal ad?

– A Pillét többször is felvettétek stúdióban, azonban sehogy sem éreztétek teljesnek. Milyen érzés kézben tartani az elkészült CD-t?

N. E.: Mindannyian nagyon büszkék vagyunk rá, mind hangzásilag, mind küllemileg, mindenféle szempontból.

S. Zs.: Ez az az album, amiben a legtöbb év, a legtöbb munka és koncert van. Nincs ennél jobban szívünkhöz nőtt albumunk. A Pille album kérte ezt az érési folyamatot, az elkészült CD anyaga pedig annak a lenyomata, ahogyan éppen akkor éreztünk vele kapcsolatban.

N. T.: Sokkal egyszerűbbek és közvetlenebbek ezek a dalok, mint általában a Role-dalok, hiszen zömében versekre írunk dalokat, és e versdalokban rendszerint kihasználjuk a progresszív zene és hangszerelés, a zenekar tagjainak egyedi és egyéni képességei, valamint a zenekar összetétele adta lehetőségeket, hogy ezekkel is hangsúlyozzuk a versek általunk értelmezett mondanivalóját. Ebben az albumban viszont a legnagyobb gonddal próbáltuk elkerülni a virtuózkodást, a hangszeres vagy hangszerelői képzettség, a felhalmozódott zenei tapasztalat, tudás öncélú fitogtatását. Gyakorlatilag az egyetlen célunk az volt, hogy kiemeljük a dalok szépségét, a dallamokat, a szövegeket, a hangulatokat, és a dalokban rejlő érzelemvilágot alátámasszuk a zenénkkel. Úgy érzem, hogy e hanghordozó, a Pille születéséig semmi egyéb nem tudott megakadályozni ebben, csak a szűk stúdiókörülmények.

p1220651

– A DVD létrehozása érdekében közösségi kampányt indítottatok. Hogyan állt ehhez az akcióhoz a közönség? A költségek mekkora részére sikerült támogatást találnotok?

S. Zs.: Ez a kampány talán azért volt jó, mert összeszedetten megfogalmaztuk, leírtuk, hogy mit is csináltunk, mit szeretnénk, mihez kérünk segítséget. Azért ment egy kicsit mellé az akció, mert itthon és Magyarországon kevésbé bankkártyahasználók az emberek, és még idegen számunkra, hogy interneten utaljunk pénzt valamire. Az összegnek nagyjából tíz százalékát sikerült összegyűjtenünk a kampány segítségével, de eleve úgy indítottunk, hogy mindenképp megcsináljuk, amit elterveztünk, akár kölcsönből is. Mi ennek a kis összegnek is nagyon örültünk, mert ez sok barátságból, szeretetből és jóindulatból jött össze, és nagy segítséget jelent a zenekar számára. Reméljük, egyszercsak sikerül minden munkálatot kifizetnünk.

N. T.: Sokféleképpen, sokféle formában hoztunk újat az erdélyi magyar rockzenébe, többek között ezzel is. Minden valószínűség szerint az elsők között voltunk a helyi zenekarok közül, akik megpróbálkoztak egy ilyen közösségi finanszírozású kampánnyal, az emberek azonban még nagyon idegenkednek ettől a támogatási formától. Számomra azért is volt szimpatikus ez a közösségi akció, mert kicsit feleleveníti, újból élővé teszi a közösség erejét, ugyanis ‒ lássuk be ‒ az individualizmus korában az emberek elszigetelten élnek, és hiányoznak az olyan típusú kezdeményezések, megvalósítások, amelyek régen voltak. Ezelőtt két héttel a múzeumban, egy előadás során elhangzott, hogy a csíkszeredai kultúrházat a helyi lakosok építették, közös összefogásból. Ugyanez volt a helyzet falvakon is, az emberek összefogtak, és mindig azt segítették, akinek szüksége volt rá. A közösség ereje hihetetlen, nem kell uniós támogatásokra várni…

– „Pille, amit sodor a szél, emberi sorsok, életek, szerelmek, öröm és bánat. Te és mi, mindannyian benne vagyunk ezekben a dalokban.” Írtátok az albumotokról, de mintha a teljes Role-történet benne lenne ebben a néhány szóban.  

N. E.: Én úgy gondolom, hogy ezek a szavak a székelységre is ugyanúgy érvényesek, mint ahogy a zenekarra, a csángóságra vagy épp a mai átlagemberre.

N. T.: Amikor megközelítőleg 15 évvel ezelőtt nekifogtunk a moldvai csángó dalok feldolgozásának, akkor még úgy gondoltuk, hogy ezzel majd felkeltjük az érdeklődést a moldvai csángók egyre gyorsuló szétszóródására, sorsára, értékeire. Sajnos kevesek voltunk ahhoz, hogy megfordítsuk a történelem kerekét. Úgy érzem, hogy az egész Erdély, sőt a külhoni magyarság, a székelység számára is ez egy felkiáltás, egy segélykiáltás lehet. Hogy mit lehet ez ellen tenni, az egy másik kérdés, de első lépésként ezt végre észre kell venni és tényként kezelni. Nem szabad mindezt egy legyintéssel, szőnyeg alá sepréssel elintézni, mert csak ennek tudatában léphetünk előre, és tehetünk valamit azért, hogy megmaradjunk… Dallal, verssel vagy bármi mással: alkotással, építéssel, tettekkel.

S. Zs.: Ahogy a Pille, úgy minden albumunk egy-egy felkiáltójel is egyben, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek a mi dalaink, a mi verseink, a mi értékeink. Mi ennek látjuk értelmét, ez a sajátunk, és ezt a mi szerepünk, hivatásunk, küldetésünk eljátszani.

 – Februárban jelentettétek be, hogy megszűnik az együttes. Mi történt azóta?

N. E.: Kiadtuk a Pille albumot, dolgoztunk a DVD-n, a film elkészülésén, és már túl vagyunk egy költészetnapi rendezvényen, ami fantasztikusan sikerült, hiszen még soha nem volt ennyi jelentkezőnk. Azóta is csak ámuldozunk, és büszkék vagyunk arra, hogy egyre többen érzik közel magukhoz a verseket. Közben már készülünk a Dob-Ban Ritmusfesztiválra is, hiszen idén lesz tízéves a rendezvény. Igazából a megszűnés óta is folyamatosan dolgozunk, meg nem állunk.

– Hogyan tovább, milyen terveitek vannak a zenélés terén?

S. Zs.: Hét éve stabil ez a régi csapat, hét éve heten vagyunk szimbiózisban, és meg kell szokni, hogy ez már nem így van. Ez egy hosszú folyamat…

Februárban bejelentettük, hogy megszűnik a zenekar, ezt nehéz volt tudatosítani, megélni, aztán az érlelődött néhányunkban, hogy mindenképpen szeretnénk zenélni és folytatni a munkát. Azon gondolkodtunk az elmúlt hónapban, hogy ezt hogyan és milyen formában tudnánk megtenni… Aztán közeledett a pünkösdi segélykoncert dátuma, és felmerült bennünk az, hogy ha mi zenélni akarunk, és annyi pozitív visszajelzést, biztatást, lelki támogatást kaptunk, akkor megpróbáljuk, hogyan szólnak így a dalok, mire vagyunk képesek.

N. E.: Mindent összevetve arra a döntésre jutottunk, hogy folytatjuk.

N. T.: A DVD-bemutató lejártával jött el az a pillanat, amikor elkezdhettünk gondolkodni az újban, addig a régi sodrásban voltunk.

Megszámlálhatatlanul sok pozitív visszajelzést kaptunk, ami azt bizonyította, hogy szükség van arra, amit csinálunk, szükség van a zenekarra és erre az eszmeiségre. Most már a Pille-film munkálatai is befejeződtek, a hangzóanyag is kész, így van lehetőségünk az újrakezdésen gondolkozni, illetve már nem is gondolkodunk, hanem kijelentjük: igen, újrakezdjük. Tovább folytatva azt, amit eddig csináltunk.

Pünkösdig ugyan elég rövid az idő ahhoz, hogy radikálisan újrahangszereljük a régi dalainkat, így a változás nem lesz annyira feltűnő, mint ahogyan azt elképzeltük… Terveink szerint a jellegzetes Role-os hangzás mindenképp megmarad. Jelenleg nagyon sok új dalon dolgozunk, amelyekből minél többet szeretnénk már a pünkösdszombati segélykoncerten bemutatni, és készülünk más meglepetésekkel is.

S. Zs.: Ez a pünkösdi koncert tulajdonképpen jótékonysági esemény, és úgy éreztük, kár lenne megszakítani a hagyományt. Ahogy a Role is egy hagyomány nekünk, úgy ezzel a koncerttel kapcsolatban is úgy éreztük, talán nem szabadna elengedni.

N. T.: Úgy gondolom, hogy mi sem méltóbb a zenekar csendes, szerény visszatéréséhez, mint egy segélykoncert, ahol az összefogáson van a fő hangsúly.

 

Archívum: 2016. május 6.

 


„Hiszen ti már részei vagytok Csíkszeredának, a pünkösdi búcsúnak, csak úgy, mint a városnapoknak és sok-sok más rendezvénynek. Szegényebbek leszünk nélkületek.”

„szó mi szó, megleptetek, s bármennyire sajnálatosnak tartom, emelem kalapom előttetek. nem lehetett egyszerű a döntés, s ha a magam vagy az erdélyi könnyűzenei életet nézem, mindenképpen hiányozni fogtok.”

„A Role-nak meg kell maradnia na, a Role legyen örök és pusztíthatatlan.”

„Szeretünk benneteket! Szépet zenéltek, zenéltetek, zenélni fogtok.”

„Búcsú? Azt hittem, egy új kezdet lesz… Csíkszereda, Székelyföld, Erdély szegényebb lesz nélkületek… biztos megvan mindenre a magyarázat, reménykedni azért szabad… ÚjROLE lehet kezdeni… ha majd megérik mindenkiben az új gondolat.”

Olvasta már ?

Új energiákat hazahozni, nem a hírt, hogy odakint milyen jó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük