Hasonló cikkek
Visszatekintve a 27 évemre, az életem csupa utazás és költözés volt. Általános iskolai tanulmányaimat követően magyarországi középiskolában szereztem érettségi diplomát. Már fiatalon foglalkoztatott az elvándorlás, az emigráció, a magyarok tömeges kivándorlásának miértje, mivel jómagam is többször választás elé kerültem – menni vagy itthon maradni –, első ízben 14 évesen. A lenti történetből kiderül majd, hogy talán ez az én örök dilemmám marad.
Érettségi után hazaköltöztem Nyárádszeredába, és sikeresen felvételiztem a Sapientia csíkszeredai karára. Itthon voltam, de mégis új környezetben. Kommunikáció szakon diplomáztam, újságírásra szakosodva. Románul addig se tudtam – mivel a nyolcadik osztályos szinten rekedt a tudásom –, de Csíkszeredában se lettem profi benne.
Csíkszereda állomás
Államvizsga után kezdett izgalmas lenni a dolog, ugyanis soha életemben nem voltam alkalmazott, soha nem volt munkahelyem azelőtt. Kissé meg voltam szeppenve, mert nem tudtam, hogy fogom állni a sarat. Általában saját magammal szemben is magasra teszem a mércét, úgyhogy ez hajtott mindvégig. Diploma utáni nyáron önéletrajzok sokaságát küldtem csíkszeredai szerkesztőségekhez, napilapokhoz, hogy azért mégis a szakmában helyezkedjek el. Egy válasz érkezett, amely szerint vidéki faluban keresnek lapkihordót… Hát ez nem feküdt nekem. Aztán az a mérce – ami a munkahelyet illeti – szép lassan kezdett alább ereszkedni. Végül egy helyi kávézóban kötöttem ki, ahol a pultosok keze alá dolgoztam, mosogattam, hűtőt pakoltam. Jó buli volt, meg akartam mutatni, hogy én diplomásként nem félek a fizikai munkától. Szerintem sikerült is, egy darabig… Mert ez szezonmunka volt és két hónap múlva lejárt.
Időközben szerelembe estem – talán ezért is ragadtam Csíkszeredában –, ő egy helyi klubban dolgozott. A főnöke látta, hogy folyton ott tengek-lengek, és amint felmondtak nekem az előző helyen, munkát ajánlott. Lelkesen belevágtam, és végül fél év után a pult mögé kerültem. Imádtam a munkámat, hiszen emberekkel kellett dolgozni. Szeretem az embereket, szeretek beszélgetni, és persze meg akartam mutatni magamnak, hogy belevaló csaj vagyok. Jó-jó, van diplomám, de azért a sört is lecsapolom, és a bárt is felmosom. Büszke voltam arra, amit végzek.
Hajtottunk a párommal, hogy megéljünk itthon. Ő azelőtt már megpróbálta Magyarországon, de hazajött. Nem mondom, hogy miattam… de remélem.
Sehogy sem ütötte a széle a hosszát. Éppen hogy jutott a számlákra, az albérletre és ennivalóra. Csűrtük-csavartuk, de nem volt elég. Ekkor jött egy lehetőség a páromnak, miszerint egy ismerőse által Kanadában dolgozhatna. Alaposan átbeszéltünk mindent, és lépni kellett. Ő elutazott, én maradtam, és megbeszéltük, hogy amint tudok, megyek utána.
Torontó 1.0
Első lépésként mindketten magyar állampolgársági kérelemhez folyamodtunk, és sikeresen átmentünk a nyelvvizsgán. Néhány nap múlva a párom elrepült az óceánon túlra, én pedig tartottam itthon a frontot, ugyanúgy töltögettem a pult mögött, és vártam, mikor mehetek én is. Végül – több mint fél év után – én is mehettem. No, nem azért, mert rögtön került egy kanadai állampolgár, akihez hozzámenjek, hanem készen álltam az útra, és már a párom is hiányzott. Felmondtam az albérletet, felmondtam a munkahelyem, és leléptem.
Elmondhatom, hogy szerelemért mentem. Nem a pénzért.
Első fontos dolog: igen, a magyar állampolgároknak is kell vízum Kanadába. Hivatalosan Magyarország nem vízumköteles, de (!) Kanadába való belépéskor a határőr eldöntheti, hogy beenged az országba vagy sem. Ha beenged, akkor kapsz egy pecsétet az útleveledbe vízum felirattal. Nem tudom, ez miért nem tartozik a vízum kategóriába, de ezt nem az én feladatom kielemezni. Amikor megérkeztem az országba, részletekbe menő kérdésekkel bombáztak a határon: Kihez jöttem? Miért? Mióta ismerem az illetőt? Milyen a kapcsolatunk? Mennyi pénzem van? Otthon van munkám? Mivel foglalkozom?, és további kérdések sokasága, amire számítani kell, ha ebbe az országba készülsz. Továbbá ajánlott, hogy a visszaútra is legyen jegyed belépéskor, legyen készpénzed és meghívóleveled egy kanadai állampolgártól. Minderről a kanadai bevándorlási hivatal honlapján részletes leírást lehet találni. Az utóbbi években ezt a listát jócskán bővítették, mivel erős bevándorlási hullám volt észlelhető.
Torontó gyönyörű, nemzetiségek sokasága él egy helyen békében. Nem láttam ráncos hatvanasokat, kéregető hajléktalanokat, szitkozódó embereket. Láttam viszont hangosan és magyarul beszélő népes családokat, egymással munkáért marakodó magyar embereket. Lehet én voltam rossz helyen és rossz időben.
Turistavízummal érkeztem azzal a naiv gondolattal, hogy végleg maradhatok, hogy hátha alkalmazna valaki hivatalosan. Akkor meg a párommal majd boldogan élünk, míg meg nem halunk. Három hónap után a vízumom le is járt, úgyhogy ültem repülőgépre, és jöttem haza, mert nem sikerült munkát találni. Az anyagiakról, a megélhetésről később írok, ugyanis még egyszer nekifutottam a projektnek.
Torontó 2.0
Hazaköltöztem Csíkszeredába. Újra töltögettem a sört ugyanazon pult mögött, ugyanis a főnök újra alkalmazott. Újra albérletet kerestem, és minden ment a régi kerékvágásban. Párom jócskán besegített anyagiakkal külföldről, hogy meg tudjak élni itthon, viszont borzasztó nehéz volt elviselni a hiányát, és nem találtam a helyem. Szellemi munkára is vágytam, a barátomra is, aztán szép lassan kezdett újra betelni az a bizonyos pohár. Nem voltam megelégedve sem a teljesítményemet, sem az életemet tekintve.
Olvasóként nem illik ezen mosolyogni… de egy év után újra összepakoltam. Felmondtam az albérletet, munkahelyet, és repülőre ültem. Még a szöveget is bemásolhatnám ide, amint az imént írtam, ugyanis ugyanazzal a naiv tudattal tettem mindezt, hogy ezúttal tényleg találok valami hivatalos munkát odaát, és ezúttal majd tényleg ott maradhatok.
Torontóba érkezve már rutinosan válaszoltam a kérdésekre, meg is kaptam 6 hónapra a belépési engedélyt mint turista. Megjegyezném újra, hogy a Kanadába való utazás előtt alaposan utána kell nézni annak, hogy milyen papírokra van szükség. Mindenre fel kell készülni: arra is, hogy visszafordíthatnak. Mai árfolyamot nézve egy menettérti repülőjegy (Budapest‒Torontó között) 1000-1300 kanadai dollárba kerül. Ajánlott hónapokkal az utazás előtt megvásárolni a jegyet, mert akkor olcsóbb is lehet.
Torontóban egy pincelakást béreltem, ahol havi 700 kanadai dollárt fizettem, és amely összegben az áramfogyasztás, az internet és minden további költség benne volt. A lakások bútorozottak, az albérletek ára 500-1300 dollár között mozog, attól függően, hogy hol helyezkedik el.
Ami a munkát illeti, turistaként nem dolgozhattam. Szóval nem dolgoztam… Viszont nagyon biztos forrásból tudom, hogy egy takarítónő – aki feketén dolgozik –, körülbelül 9-13 dolláros órabért kap. Egy dada 10-13 dolláros órabért kereshet. Általában a friss bevándorlók végzik ezeket a munkákat ennyi pénzért, nem hivatalos keretek között.
További költségek: egy autóbiztosítás havonta 200-400 dollár kezdő sofőröknek, egy minimális havi telefonbérlet 25 dollár (amivel csak Torontó körzetében lehet telefonálni), egy kenyér 3 dollár, egy sör 2 dollár, egy havi bérlet (bármilyen tömegközlekedési eszköz igénybe vehető vele) 120 dollár.
Abban az esetben, ha megállod a helyed, és sikerül hivatalosan munkát találnod ebben az országban, nem kell 50 évesen még a lakásod részletét fizesd. A munkádat megbecsülik, értékét megfizetik. Ügyesen és kitartóan lehet haladni fölfele azon a bizonyos ranglétrán.
Ekkor egy belső hang szólalt meg bennem: valóban itt akarok élni? Hiszen, azoknak a magyaroknak, akik itt élnek évek óta, a gyerekeik már a nyelvet sem nagyon beszélik, a harmadgenerációs magyarok pedig egyáltalán. Az én gyerekem, unokám fog tudni még magyarul?
Kanadában mindenki mosolyog, viszont ez néha felszínesnek hat. Igaz barátságokat nem sikerült kötnöm. Ekkor kezdtem betegesen keresni az egyensúlyt az életemben. Ott lenni, de itthon érezni magam. Ez a dilemma eléggé megviselt, nem éreztem teljes embernek magam.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819