Verselő, mesét mondó, éneklő „cinkák” s „legénkék”

Hasonló cikkek

Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819

Hol vagytok székelyek? (szemle)

március 23, 2019

Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819

Kisebbség vs. kevesebbség

március 13, 2018

Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819

Európai védelmet jogainknak!

március 12, 2018

Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 2720

Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819

Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819

Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819

A Bákó megyei Magyarfaluban a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) által koordinált Moldvai Csángómagyar Oktatási Program keretében június 4-én szervezték meg a második Lakatos Demeter Moldvai Magyar Szavalóversenyt. Ugyancsak a program keretében május 21-én Csángó Pakaleála mesemondó „gyűlésre” jöttek össze a tanulók és az oktatók Kosteleken. A következőkben a versmondó vetélkedőn szerzett személyes élményeinket foglaltuk össze, majd Márton Attilát, a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program koordinátorát és Vaszi Levente kosteleki tanítót, énekest, népzenészt kérdeztük a népdalvetélkedőről és a mesemondó „gyűlésről”.

 

Szombaton kora reggel indultunk Kézdivásárhelyről, hogy időben megérkezzünk a fél tízkor kezdődő, Lakatos Demeter szabófalvi csángó költőről elnevezett versmondó vetélkedőre. Nagyrekecsinig a hatalmasra áradt Szeret hídján is átkelve viszonylag könnyen eljutottunk, onnan Magyarfalu irányába fordultunk. Az utakon a nemrég lezúdult víz nyomai, lerakódott sár és iszap, néhol még vízátfolyások is voltak. A főbb utakról többször is letérve mellékutakon haladtunk tovább. Bákó megyét elhagyva Vráncsában jártunk már, amikor szőlősök is kezdtek megjelenni. Eltévedtünk. A falvakban az utcákon bottal járó öreg embereket és kisgyerekeket láttunk, a fiatalabbak közül csak serdülő suhancokat és néhány lányt-asszonyt.  Mintha az Isten háta mögé kerültünk volna, olyan helyekre, ahol fiatalok nem is élnek. Alig találtunk embert, aki útba igazítson. Az útba igazítások után felkapaszkodtunk a dombra („gyeálra”): itt már az Isten lábánál éreztük magunkat. Gyönyörű látvány terült elénk: friss zöld színű táj, dimbes-dombos vidék, a távolban magas hegyek, a völgyekben elszórva falvak, házak, templomtornyok. Tovább haladva egyre elhagyatottabb helyekre jutottunk, amikor feltűnt a vigasztaló eligazító tábla: Arini (Magyarfalu). A faluba beérkezve azonnal tudtuk, jó helyen járunk: hamar megláttuk a népviseletbe öltözött gyerekeket és felnőtteket a magyar oktatásnak helyet adó régi óvoda épületénél. A kapuban a magyarfalusi gyerekek házi sütésű kaláccsal kínáltak, majd Márton Attila lészpedi tanító bácsi, a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program felelőse és a négy éve itt tanító házigazda házaspár Kiss Csaba és Kissné Puskás Annamária, valamint a szintén itt tevékenykedő Bogdán Klára beinvitáltak a versmondásra előkészített, feldíszített termekbe.

Verset mondó „cinkák” s „legénkék”

A moldvai csángó falvakban magyar nyelvet tanuló „cinkák” s „legénkék” két csoportba osztva mondták el a kötelezően előírt két verset: külön szerepeltek az alsó tagozatosok és külön a felsősök és a középiskolások. Összesen 49 gyermek mondott verset június 4-én Magyarfaluban. A zsűri megtapasztalta: sokan már nem a családban tanulták őseik, nagyszüleik nyelvédesanyját, ők nehezebben formálták a magyar nyelv jellegzetes hangjait. Sokszor az összeszorított fogak közül, és nem az ajkakat kerekítve röppentek elő az ö-k és ő-k, sajátosan, az a és az o közöttire sikerültek az á-k, és nem eléggé hosszúra nyúltak a magánhangzók. De a tanító bácsik és nénik segítségével ezek a „gyermecskék” is szépen megtanulták a verseket, és igyekeztek kifejezően mondani azokat. A résztvevők között voltak olyanok is, akiknél érződött, nemcsak az iskolában találkoznak a magyar nyelvvel, otthon is beszélik azt. Ők a költeményekhez igazították a hangerőt, a mondatokhoz a megfelelő hanglejtést, a helyükre tették a hangsúlyokat, telten és nyitott szájjal ejtették az á-kat, kereken az ö-ket, és a versvilágról beszélt az arckifejezésük, szemük, mosolyuk. A költők közül leggyakrabban Weöres Sándort és Kányádi Sándort választották a résztvevők, de hallhattunk verset a nagy klasszikusoktól, Kisfaludy Károlytól, Móra Ferenctől, Petőfi Sándortól, Ady Endrétől és József Attilától is. A nagyobbak közül a csángó Lakatos Demetertől – a versmondó vetélkedő névadójától – és Iancu Laurától is mondtak verset. Sokan nemcsak az alkotások címét, hanem a költeményekhez készített illusztrációikat is benyújtották a zsűrinek. Sok közülük olyan színvonalú volt, hogy külön is lehetett volna díjazni őket.

„Mária tiszteletére, akik ide jöttetek…”

A verseny után a vendég versmondók a magyarfalusiak vezetésével sorban a kultúrotthon felé vonultak, s közben felszabadultan, mint egy összeszokott kórus, énekelték a gyönyörű csángó Mária-éneket: „Mária tiszteletére, akik ide jöttetek,/ Szűz Mária szép fejére szép koszorút kössetek./ Szűz Mária, mennynek gyöngye, add áldásod híveidre,/ Drágalátos szent kezeddel ölelj münköt kebledre.” Az évszázadok óta a tudatalattiban hordozott és továbbadott, ősi zenei anyanyelv s a lélekben élő mélységes istenhit dallammal kísért szavai gátlásoktól mentesen, szabadon áradtak a csángó „gyermecskék” torkából, énekükkel valóban „zengett a magosság” Magyarfaluban. Mint ahogy szívből jövő volt a helybéli iskolások kultúrotthonban bemutatott tánca (betanítók: Kiss Csaba és Kissné Puskás Annamária) és az óvodásoknak a táncok  közben elhangzó táncszókat (ihogtatásokat, rikoltozásokat) előadó műsora (oktató: Bogdán Gâtu Klára hagyományőrző). A magyarfalusi gyermekek műsora után dr. Szántó Bíborka, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézete Kézdivásárhelyi és Székelyudvarhelyi Tagozatának adjunktusa előadta Benedek Elek A tűzmadár című meséjét, majd a zsűri értékelte a versenyzők produkcióját, és kiosztotta a díjakat.

 

Népdaltalálkozók a szeretet nevében a Szeret mentén

Amint arról Márton Attila lészpedi tanító bácsi beszámolt, a másodszor megszervezett Lakatos Demeter Szavalóverseny mellett oktatási programjuk fontos rendezvényei a Szeret menti Népdalvetélkedő és a Csángó Pakaleála mesemondó verseny is.

– A Moldvai Csángómagyar Oktatási Program alapvető feladatának tekinti a hagyományőrzést, s ennek egyik meghatározó rendezvénye a népdalvetélkedő. A Szeret menti népdaltalálkozóra eddig 12 alkalommal került sor, utoljára 2015 őszén (november 21-én) Pusztinán. Akkor 29 oktatási helyszínről, moldvai csángó közösségből 49 gyermek hozta el szülőfalujának legszebb énekeit Pusztinára, ahol házigazdáink az ott munkálkodó oktatók voltak, Nyisztor Ilona, Magyar Örökség díjas hagyományőrző irányításával. A népdalvetélkedőn az archívumokba gyűjtött felvételeket felélesztik, és visszaadják azokat jogos tulajdonosaiknak, a moldvai csángó magyaroknak. Nyisztor Ilonáék Pusztina dombjai és pusztái közé invitálták a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program csiszolatlan gyémántjait, hogy azok az oktatók eredményes munkájával identitásukban megerősített, tiszta forrásból merítő csiszolt gyémántokká váljanak, és ellentmondjanak a beolvadás folyamatának – értékelte a népdaltalálkozót az oktatási program koordinátora.

 

Mesemondó „gyűlések”

Azt is megtudtuk Márton Attilától, hogy idén május 21-én harmadik alkalommal szervezték meg a Csángó Pakaleála mesemondó „gyűlést”, ez alkalommal Kosteleken. Az eseményen idén több mint 80 gyermek vett részt.

Vaszi Levente, a vetélkedő főszervezője már a gyűlés közben tájékoztatta a Facebookon az érdeklődőket: „erőst tréfás beszédeket halltam, s még nem értünk a végire”.

A találkozó után kérdésünkre ezt válaszolta: „A mesemondó gyűlés nagy szerepet játszott és játszik úgy a mü gyermekkorunkba, mint a gyermekekébe es most, mert ahányszor valaki ki tud jutni Kostelekre, az mesés helynek nevezi el. A mesemondó gyűlés most nagyon megtalálta a helyit, mert ténleg egy mesés faluban hangzottak el a csángós mesék. Kostelek ugyanis az a hely az öregek szerint, ahol régebb óriások éltek, s olyan nagyok voltak, hogy egyik hegyről a másikra léptek, s a mai napig megtaláljuk ezeket a lábnyomokot itt. Minden vetélkedő vagy gyűlés a csángó gyermekek és tanárok számára kihívás, de akár tudnánk nevezni az összetartozás napjának es, hiszen ekkor tudjuk megteremteni azt az alkalmat, hogy együtt lehessünk. A csángó falvakban lévő magyar oktatást es megmutassák a gyerekek által elmondott mesék, melyek a szókincsiket es gyarapítsák. Minden gyermeken mesemondáskor érződött az izgalom, ennek ellenére mindenki nagyon ügyesen teljesített. Egy mozsika- s gardonykíséretes ünnepi felvonulás után a helyi általános iskolában zajlott a vetélkedő, majd a díjazottak gálaműsora egy kis koncerttel kezdődött (Vaszi Levente ének; Vrencsán Dávid hegedű; Kiss Árpika ütőgardony), utána az én tanyítványaim adtak elő egy színdarabot, A pletykás asszonyokot. A díjazást követően mindenki hazatért szülőfalujába.”

A magyarfalusiak így számoltak be a mese nyelvén a versenyről és a díjaikról: „Vót eccer egy bába s egy bacsó. Eccer a bába elküldte a bacsót Kostelekre a Mesemondó Pakaleálára. A bacsó elment, s el es vette a »Legharsányabb mesélő« díjat (III. hely). Hej, olyan kevély volt avval a díjjal, kacagtak a bajusszai es. Ej, de a bába es erősen eszes vót, ő es elhozta az első díjat. S itt a vége, fuss el vélle, s visszajöttek a paphegyire.”

Vaszi Levente pedig így zárta a beszámolóját: „Hol volt, hol nem volt egy kicsiny faluban egy cseppnyi magyar ajkú, emberszerető, kis közösség…”

 

---

A Lakatos Demeter Szavalóverseny díjazottjai

Alsó tagozaton

I. díj: Gyurka Biánka, Magyarfalu (felkészítő oktató: Kissné Puskás Annamária)

II. díj: Mátyás Denisza, Pusztina (felkészítő oktatók: Bilibók Jenő és Mátyás Mónika)

III. díj: Ambrus Gábor, Kostelek (felkészítő oktató: Bardocz Noémi)

Dicséret: Istók Groszu Zsuzsanna, Buda (Szeret-Klézse) (felkészítő oktató: Duma Dániel)

 

Felső tagozaton

I. díj: Császár Marina Irénke, Lábnyik (felkészítő oktató: Nagy-Portik Katalin)

II. díj: Borzos Adriana, Dumbravén (felkészítő oktató: Majzik Tamás)

III. díj: Gyurka Bálint Lőrinc, Külsőrekecsin (felkészítő oktató: Maczkos Piroska)

III. díj: Taláz Kármen Diána, Magyarfalu (felkészítő oktató: Kiss Csaba)

Dicséret a szép beszédért: a kosteleki Vrencsán Adriánnak (felkészítő oktató: Bardocz Noémi), a szép illusztrációért a lábnyiki Császár Marina Irénkének, valamint a bogdánfalvi Csűri Daria Cselinának.

 

Középiskolások csoportjában

I. díj: Pusztinai Valéria, Pusztina, Csángó Továbbtanulók Közössége (felkészítő oktató: Ferencz Gabriella)

 

A verseny zsűrijének tagjai:

• dr. Szántó Bíborka, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézete Kézdivásárhelyi és Székelyudvarhelyi Tagozatának adjunktusa;
• dr. Ambrus Ágnes, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézete Kézdivásárhelyi Tagozatának adjunktusa;
• Mihály Réka, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) sajtóreferense;
• Ferencz András kosteleki magyartanár.