Főoldal / Elemző / VIS MAJOR – normál esetben és most (1 rész)
https://media.defense.gov/2017/Apr/11/2001730347/-1/-1/0/170411-A-QY194-001.JPG

VIS MAJOR – normál esetben és most (1 rész)

Normális időkben sok vállalkozás és vállalat vezető simán átsiklik a vis major fejezeteken. Válságos időben azonban aktuálissá válhatnak ezek a szerződéses fejezetek. Érdekes elemzést olvastuk erről Pantilimon Rikhárd ügyvéd jogi értekezéséből, amely a COVID-19 kapcsán felmerülő különleges állapotokból fakadnak. Az ügyvédi elemzés kitér arra, hogy a jogalkotó milyen vállalkozói kategória esetében tesz könnyítéseket vis major alkalmazására, milyen módon lehet élni vele és kiknek jelent egyértelműen hátrányt a restriktív alkalmazás.

Amit elsőre egyértelműnek vélünk az nem is annyira az. Lássuk a részleteket az értekezésből (a részletes értekezés elérhető itt):

  1. Mi is a vis maior? 

A vis maior lehet az a helyzet, amelyet a felek befolyásán kívüli körülmények generálnak, és ez lehetetlenné teheti a szerződés teljesítését.

A váratlan esemény ellenben viszonylag kiszámíthatatlan, elkerülhetetlen és legyőzhetetlen esemény a teljesítésre köteles személy számára (olyan helyzetek, amelyek nem jelentenek vis maiort, minősíthetők a váratlan esemény meghatározásánál).

A vis maior általában olyan helyzetekre vonatkozik, mint szélsőséges időjárási események, zavargások, háború, terrorista támadások vagy invázió, éhínség, járványok és / vagy embargó bevezetése.

Noha ritkábban látunk olyan vis maior záradékokat, amelyek kifejezetten magukban foglalják a globális egészségügyi vészhelyzetet, pandémiát vagy járványt, úgy gondoljuk, hogy bizonyos körülmények között, ilyen események is – például a jelenlegi koronavírus-krízis–a vis maior alkalmazási körébe tartozhatnak.

 

  1. A koronavírus vis maior eset?

Az bírósági gyakorlatban egy viszonylag korlátozó fogalmat öleltek fel a vis maior események minősítése során. Például megállapították, hogy a következő események nem jelentenek vis maior okot: sztrájkok, amikor előre láthatók voltak, a légköri viszonyok vagy a tartós szárazság (hogyha azokat előre láthatták), a lízingszerződés tárgyának elvesztése stb.

A kereskedelmi tevékenységek jelenlegi feltételei enyhébb megközelítést igényelnek a vis maior okok értékelésében, a bíróságok által is, még akár a kötelezettségek ideiglenes teljesítésétől való mentesülés esetében is, pontosan a szerződéses kapcsolatok megfelelőszintűstabilitása garantálásnak érdekében.

Romániába a 29-es számú sürgősségi kormányrendelet által – az egyes gazdasági és pénzügyi-költségvetési intézkedésekről, amelynek hatálybalépési napja: 2020. március 21.– a romániai jogalkotó figyelembe véve a kialakult helyzet súlyosságát sajátos szabályozást vezetett be.

Gyakorlatilag a X. cikkely harmadik bekezdése által létrehozott egy olyan általános relatív vélelmet, amely szerint feltételezhetően vis maior esetét jelenti az az előre nem látható, feltétlenül legyőzhetetlen és elkerülhetetlen körülmény (amelyet a polgárjogi törvénykönyv 1351 cikkelyének második bekezdése szabályoz) amelyet a koronavírussal való fertőzés terjedésének megakadályozására hozott hatósági intézkedések hoztak létre és amely befolyásolta a kis- és középvállalkozók tevékenységét. Itt fontos megemlítenem, hogy ezen relatív vélelem kedvezményezettjei a jogalkotói szabályozás értelmében a kis- és középvállalkozók, a jogalkotó ezáltal kizárva a norma hatálya alól az egyéb gazdasági szereplőket.

Ez a szabályozás meglehetősen restriktív és súlyosan korlátozza az egyéb gazdasági szereplők számára a jogintézmény alkalmazhatóságát. Ily módon a megoldás felemás, és nem fogja kiváltani az elvárt gazdasági hatást.

A jogalkotó a vélelem alkalmazhatóságát vészhelyzeti tanúsítvány birtoklásához is köti a meghivatkozó fél számára.

A vélelem egy relatív vélelem. Ez az jelenti, hogy a vélelmet bármilyen bizonyíték megdöntheti. Vagyis az a szerződőpartner, akivel szemben a teljesítést mulasztó fél fölhozza a vis maiort, bármilyen bizonyítékkal elháríthatja annak meglétét. Például: egy eladó megtagadja az áru kiszállítását, mivel állítása szerint a fuvarozó cég nem szállította le az árut vis maiorra hivatkozik mert a fuvarozót akadályoztatták a hatósági intézkedések. Amennyiben a vevőbármilyen bizonyíték által bizonyítani tudja, hogy az eladó találhatott volna más fuvarozót, aki tudta volna teljesíteni a szállítmányozást, akkor elhárítja a vis maior alkalmazhatóságát, és az eladó köteles a teljesítésre, valamint kötelezhetőkártérítés, kereskedelmi késedelmi büntetés megfizetésére is.

 

Így a Covid-19 járvány vis maior esetét képezheti, ha megfelel a törvény által előírt feltételeknek:
– az esemény a felek akaratán kívüli,
– az esemény nem volt előrelátható a felek közötti jogviszony megszületésének pillanatában,
– a kiszámíthatatlanságát a hivatkozott konkrét esettel összefüggésben kell elemezni, tehát bár vitatható, hogy a Covid-19 fenyegetése már tavaly december óta megjelent, a valóság az, hogy a helyi piac csak most kezdi érezni a világjárvány konkrét hatásait,
– eseti alapon kell megvizsgálni, konkrét elemzést készíteni a generáló eseményről, valamint az esemény és az elvégzendőkötelezettség közötti ok-okozati összefüggésről.

Ha egy terület karantén alatt van, vagy bizonyos tevékenységeket a koronavírus miatt korlátoznak, akkor ez a szerződés jogi lehetetlenüléséhez vezethet. A személyesen nyújtott szolgáltatások esetében pedig előfordulhat fizikai okból való lehetetlenülés –például, ha a zártkörűrendezvényre meghívott ismert fellépőmegfertőződik a vírussal.

A szerződőfél nem hivatkozhat vis maiorra, ha: előre láthatta volna és csökkenthette volna a lehetséges hiányosságokat, és a teljesítés pusztán gyakorlati vagy gazdasági szempontból nehéz, nem pedig valóban lehetetlen, kivéve, ha az alkalmazandó jogszabály vagy szerződés eltérőszabványt határoz meg.

A vis maior alkalmazhatóságának mérlegelésekor a bíróságok megvizsgálják, hogy:

– az esemény a szerződés értelmében vis maiornak minősül-e, viszont, ha nincs szabályozva akkor alkalmazhatóvá válik a román jogalkotó által megalkotott általános viszont relatív vélelem kis és középvállalkozások esetében,

– a mulasztás kockázata előre látható volt-e, és enyhíthető volt-e, és

– a teljesítés valóban lehetetlen volt-e.

A bíróság vizsgálata nagyrészt arra összpontosít, hogy a mulasztást okozó eseményt a vitatott záradék pontosan felsorolja-e minősítő vis maiorként, vagy szerződéses szabályozás hiányában fennál-e a jogszabály által bevezetett relatív vélelem.

A bírói gyakorlat a vis maiort olyan abszolút ellenállhatatlan természeti vagy emberi erőnek tekinti, amelyet emberi eszközökkel nem lehet meggátolni, és amely tipikusan a szerződések lehetetlenüléséhez vezet.

A lehetetlenülésért való felelősséget a szerződésszegés általános szabályai szerint kell vizsgálni, a jogkövetkezmények attól függenek, hogy az egyik fél felelőssé tehető-e a szerződés lehetetlenüléséért.

Ha egyik fél sem felelős, akkor a feleknek lényegében el kell számolniuk egymással a szerződéses feltételeknek megfelelően.

Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért az egyik fél felelős, a másik fél szabadul a szerződésből eredőkötelezettsége alól, és a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését követelheti.

A következő részben részletesen kitérünk néhány konkrét eset vizsgálatára.

 

Olvasta már ?

Vállalkozás a jövő nemzedék szemüvegén át

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük