Hasonló cikkek
Kevés olyan kézműves létezik, aki száz százalékig a természetből építkezik munkája során, aki várja, hogy ősszel lepotyogjon a dió a fáról, és a burokból mélybarna színű gyapjút varázsoljon, vagy aki tavasszal az első zsenge csalánlevelekből fest üde zöldet.
Páll Etelka szőnyegein a természet ezerszínű palettája jelenik meg: az erdei aranyvessző, a dióburok, a tavaszi csalán, a hagymahéj, a cickafark, a dáliaszirom és még ki tudja, hányféle gyógynövény adja vissza színeit a gyapjúból szőtt festékeseken. Etelka fáradhatatlan lendülettel tapasztalta ki és tanulta meg a növényi festés módozatait, technikáit – sok segítséggel és még több alázattal.
– Hogyan kezdődött a növényi festés, a szövés iránti érdeklődése?
– 15 évvel ezelőtt döntöttem el, hogy felújítom szövési ismereteimet, megpróbálom, mire emlékszem gyermekkoromból. Elég jól sikerült a próbálkozás, nekifogtam rongyszőnyeget szőni, feszegettem a határaimat. Nem emlékszem, mennyit szőttem le, de azt tudom, hogy a derekamat úgy „elszőttem”, hogy egyhetes pihenés után tudtam csak orvoshoz menni. Megismertem a fizikai állóképességem határait. Ahogy kiderült, hogy jól megy a szövés, a nehézségi fokozatokat is meg kellett tanulnom, a felvetéssel együtt – ebben keresztmamák, idős szomszédasszonyok segítettek, ők tanították meg a folyamatot. Később jött a növényi festés, a székely festékesek, akkor találkoztam Portik Erzsike nénivel, aki a szomszédban volt kereskedő, és amikor elakadtam, tőle kértem segítséget. Ő mindig szívesen segített. Akkor úgy terveztem, hogy egy kicsit festegetek, egy kicsit szövögetek, de nagyon hamar kiderült, hogy ez így nem megy, kevés idő maradt a szövésre. Hosszú évekig kísérletezgettem a festéssel, Erzsike néni szőtte a darabokat – sokáig dolgoztunk így, nagyon sok segítséggel, mert a gyapjú előkészítéséhez sok ember kell.
– Hogyan zajlik a folyamat, amíg a báránygyapjúból színpompás festékes lesz?
– A legelső lépés a gyapjú mosása: én igyekszem ezt csak meleg vízzel, mindenféle vegyi anyag nélkül megoldani, hiszen ez befolyásolja a festés folyamatát is. Mosás, szárítás, fonatás következik, és fonás után jön a fonalak előkészítése a szövésre. Az adott darab súlyát előre ki kell számolni, ahogyan azt is, hogy melyik színből mennyi kell, amikor ez összeáll, akkor lehet elkezdeni festeni. A színek évszak- és időjárásfüggők: minden évben más árnyalatok alakulnak attól függően, hogy csapadékos vagy száraz az esztendő. A tavalyi év kimondottan erős színeket adott, a sok kánikula annyit segített a színeken, hogy majdnem mindent túlfestettem. Nagyon sok barnát kellett volna fessek dióburokkal, azok nagyon későn potyogtak le, mert a fagyok elcsúsztak, de amit össze tudtam gyűjteni, az nagyon erős színeket adott.
Mára kiderült számomra, hogy melyek a legkönnyebben hozzáférhető, legtartósabb színeket festő, környékünkön szedhető festőnövények. Nem kizárt, hogy néha még kipróbálok valami mást is, hogy változott-e, ugyanúgy működik-e, de egyre kevesebb időm marad a kíváncsiságomra, úgyhogy a jól bevált növényeket használom.
Festéknövényeim egyben gyógynövények is; itt a környezetünkben mindenki ismeri őket, ezek a csalán, a cickafark, a vérehulló fecskefű, a nyírfakéreg, a diófa termése, levele, a szurok és a csonthéjas rész is – ezeket valamikor mind gyógynövényként szedtük és használtuk, aztán kiderült, hogy amilyen finom tea készül belőlük, olyan szép színeket is tudnak festeni. A kérgeket – a nyírfa, az égerfa, a diófa kérgét – általában áztatni is lehet, minden egyébnek kell a főzés, ami több órán át tart; folyamatosan figyelni kell, hogy mennyire sötétedett meg a lé. Mondjuk, egy ötvenliteres edényben két-három órát kell főzni, megközelítőleg ennyi idő alatt jön ki a festékanyag, azt át kell szűrni, és körülbelül annyi festékanyagot használni, amennyi gyapjút szeretnénk festeni (egy kiló gyapjúhoz ugyanennyi festékanyag szükséges). A száraz nyarakon szedett festőanyagokból háromszor annyit tettem, de a mennyiség növelésével sem tudtam erősebb színeket varázsolni.
Az ezekből a növényekből nyert színek nem fakulnak, de sok olyan festékanyag van, ami élelmiszerfestéknek megfelel, de gyapjúfestésre nem alkalmas, mert egy-két mosás után kioldódik, vagy megfakul a napon. A színek rögzítéséhez egyébként timsót és rézgálicot használunk. Attól egyediek ezek a darabok, hogy minden évszakban, minden évben a festett fonalaim más árnyalatúak lesznek, és ezáltal a szőnyegek mindegyike más színű.
– Alapító tagja a Portéka Egyesületnek, sok megvalósítást tudhatnak a hátuk mögött…
– 2005-ben a gyergyói kézművesekkel egyesületbe tömörültünk, és megpróbáltunk különböző tevékenységeket működtetni, nagyon jól működött, nagy volt az érdeklődés a programjaink iránt, az ingyenes tevékenységekhez szükséges feltételeket évekig az egyesület teremtette meg. A Tarisznyás Márton Múzeumban szervezett játszóházba is beszereltünk egy szövőszéket, de kiderült, hogy egy darab kevés, mert az érdekelte a legjobban a gyermekeket. Akkor kértünk még helyet a múzeumtól, hogy létrehozzunk egy textilházat, azt megtöltöttük szövőszékekkel, és sok évig jól működött, nagy népszerűségnek örvendett. Itt készült el egy vándorkiállítás anyaga, sikerült újraszőni Viski-gyűjteményt (a kiállítás anyaga Viski Károly néprajzkutató 1928-ban közzétett, Székely szőnyegek tizenhat színes táblával című kiadványában megjelent ábrák alapján készült – szerk.megj.), ezzel beleírtuk magunkat a festékesek történelmébe, hiszen nemcsak megszőttük ezt a gyűjteményt, de egyben is tartottuk azt. A vándorkiállítás négy évig járt jobbnál jobb helyeken, ma már itthon van Gyergyószentmiklóson, a múzeum tulajdonát képezi, megnézhető, és akár tanulmányozható is.
Aztán a játszóház és a textilház tevékenységei sorra megszűntek: nem szívesen hoztam meg a döntést, mert szívesen csináltam, és azok az emberek is, akik ebbe besegítettek – de voltak, akiknek ez nem tetszett, és emiatt jobbnak láttuk abbahagyni. A Portéka Egyesület ettől függetlenül még létezik: kiállításokra járunk, pályázatokra küldjük be munkáinkat. Most készülünk a XV. Országos Textiles Konferenciára Békéscsabára, ide olyan darabokkal kellett pályázni, amelyek modern bútorokkal berendezett szobában is használhatók. Minden évben ott vagyunk a mesterségek ünnepén, a Budai várban, januárban a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum meghívottja voltam, ahol Gyógyító festéknövények címmel tartottam előadást.
– Hogyan látja, milyen jövő vár a székely festékesekre? Milyen tervei vannak ezzel kapcsolatban?
– Még itthon, az erdélyi vándorúton kiderült, hogy a székely festékesek közel vannak hozzánk, mert nagyon sokaknak itt, Székelyföldön van még a nagyanyjától örökölt vagy ajándékba kapott darabja. Igaz, hogy helyenként raktáron vannak, vagy egy-egy költözés során nem vitték magukkal, mert nem trendi. A kiállítások utáni beszélgetéseken kiderült, hogy ott lapulnak elcsomagolva a szekrények aljában. Én abban reménykedek, hogy a fiatalok szép lassan visszatérnek a természetes anyagokhoz, és akkor – nem elsősorban a hagyományuk, hanem a természetességük miatt – értékelik és használják majd ezeket a gyönyörű darabokat.
Azt tervezem, hogy lesznek majd lazább éveim, amikor színek tekintetében lesz időm és energiám a kísérletezésre. Szeretnék a régi minták felhasználásával készíteni olyan darabokat, amelyek a mai, modern környezetben, modern bútorok között is használhatók. Akkora mintakincs van, annyi variálhatósági lehetőséggel, hogy ebből lehet építkezni.
A székely festékes eredetét a korábbi kutatások nem határozták meg pontosan, de összehasonlító módszerek segítségével megállapították, hogy „a legrégebbi időkbe nyúlik vissza”, hiszen a szőnyeg minden „jómódú” állattenyésztő, sátorozó nép fontos lakásberendezési kelléke volt.
A festékest szőnyegként valószínűleg nem használták, ehelyett ágy- és asztalterítőként, falvédőként szolgált. Ennek elsősorban az az oka, hogy a székely festékes szövése fényűzésszámba ment, a festékesek száma egy háznál a vagyoni állapotot is jelezte. Emellett általában laza és vékony szövésű volt, így a padlón való használat 10-20 év alatt tönkretette volna, ezzel szemben, megkímélve 150-200 évig is eltartott.
Páll Etelka székely festékesei minősített Transylvania Authentica termékek.
A székely festékesek vándorkiállításhoz katalógus is készült a Tarisznyás Márton Múzeum kiadásában, valamint Pap Lóránt-Attila rendezésében A székelyfestékes-készítő című kisfilm is napvilágot látott.
